Első alkalommal mutatják be külföldön a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum gyűjteményének egyik legértékesebb darabját, a Mária megkoronázása a Szentháromság által című középkori festményt.

A műalkotást a Krakkói Nemzeti Múzeumban, a gótikus művészetnek szentelt nagyszabású tárlat részeként állítják ki. A Csíki Székely Múzeum igazgatója, Karda-Markaly Aranka az Agerpres hírügynökségnek elmondta, hogy a festmény a 15. század vége – 16. század eleje között készült, ismeretlen alkotó munkája. A művet a múzeum egyik legfontosabb műtárgyaként tartják számon, nemcsak kora, hanem a Szűz Mária ábrázolásának egyedisége miatt is.

„Nem sok ilyen alkotás létezik az adott korszak ikonográfiájában, és Mária ábrázolása sem gyakori ebben a formában” – fogalmazott Karda-Markaly Aranka. A festmény a Tezaur (Kincstár) kategóriába van besorolva, ideiglenes kivitele pedig a Kulturális Minisztérium jóváhagyásával történik. Az ügyben már megszületett az elvi hozzájárulás a Múzeumok és Gyűjtemények Országos Bizottságának részéről.

Egységes kulturális térség

A mű 2025. április 9-től lesz megtekinthető a krakkói Nemzeti Múzeumban, az A Kárpátok gótikus művészete című kiállítás részeként, amely – a Csíki Székely Múzeum igazgatója szerint – azt kívánja bizonyítani, hogy a gótika korában a Kárpát-medence egységes kulturális térséget alkotott.

„Ez óriási lehetőség a múzeumunk számára: egy városi múzeum műtárgya kerül bemutatásra a lengyel nemzeti múzeumban” – hangsúlyozta Karda-Markaly Aranka. Az igazgató elmondta, hogy Lengyelországban is található egy hasonló alkotás, ezért a kiállítás szervezői közvetlen összehasonlítást kívántak létrehozni a két mű között. A csíkszeredai múzeumnak küldött megkeresés szerint a festményt az Iconographia curiosa mariana című tematikus szekcióban állítják ki, ahol a krosnói plébániatemplom Szűz Mária megkoronázása a Szentháromság által című alkotásával állítják párhuzamba.

„Két különböző Mária-megkoronázási típust szeretnénk bemutatni, amelyek – a kiállítás kurátora, Dr. Wojciech Marcinkowski (Krakkói Nemzeti Múzeum) szerint – eltérő teológiai álláspontot tükröznek a Szentlélek eredetéről szóló dogma tekintetében” – áll a lengyel fél levelében.

Padláson találták

A Csíki Székely Múzeum restaurátor szakértője, Mara Zsuzsanna szerint a festmény a Szűz Mária mennyek királynőjeként való megkoronázását ábrázolja, amely a katolikus hagyomány egyik fontos mozzanata, szorosan kapcsolódva Nagyboldogasszony ünnepéhez (augusztus 15.). A festmény felső részében – amely a panel közel felét elfoglalja – a Szentháromságot három, azonos arcvonású és szakállú fiatal férfiként ábrázolták. A mű 1,70 méter magas és mintegy 1,10 méter széles, és fenyőfára készült, ami szokatlannak számít, mivel az ikonokat általában hársfára festették.

Éppen ezért a szakértők úgy vélik, hogy ez a részlet a mű helyi eredetére utal, mivel más térségekben nem használtak fenyőfát ikonfestészeti hordozóként. A festményt 1929-ben fedezték fel a csíkszentdomokosi római katolikus templom padlásán, egy, a múzeum alapítói által szervezett műtárgygyűjtő akció során. Mara Zsuzsanna szerint nagy valószínűséggel egy oltár központi táblája lehetett. Az infravörös vizsgálatok kimutatták, hogy az alkotó megváltoztatta az eredeti vázlatot, módosította Szűz Mária kezeinek tartását, valamint a Szentháromság egyik alakjának pozícióját is.

Nemzetközi körforgás

A festmény ideiglenes kivitelének előkészületei jelenleg is zajlanak. A szakemberek szerint egy ilyen rangos nemzetközi kiállításon való részvétel kulcsfontosságú a múzeum presztízsének és a helyi kulturális örökség elismertségének növelésében.

Túros Eszter művészettörténész, muzeográfus úgy véli, hogy a múzeum nemzetközi körforgásba való bekapcsolódása különösen fontos, mivel az intézménynek eddig kevés tapasztalata volt ezen a téren. Hozzátette, hogy a múzeum eddig főként magyarországi múzeumoktól vagy magángyűjtőktől kölcsönzött műtárgyakat, a nemzetközi kiállításokon való részvétel pedig jelentős előrelépést jelent. 

Véleménye szerint a műtárgyak külföldi bemutatása növeli azok értékét, és hozzájárul ahhoz is, hogy a helyi közösség jobban megbecsülje saját kulturális örökségét. „Ha egy mű időről időre reflektorfénybe kerül, az jót tesz neki: ismertté és megbecsültté válik a helyi közösség körében is, még akkor is, ha külföldön állítják ki, hiszen hírek születnek róla, megjelenik a közösségi médiában – és ez szerintem nagyon fontos” – zárta gondolatait Túros Eszter.