Harmincöt évvel ezelőtt, 1990. február 18-án zajlott az a megbeszélés a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár épületében, amelynek eredményeképpen létrejött a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ). A kezdeményezők Székelyföldre elszármazott moldvai magyarok közül kerültek ki, de ott voltak a kezdeti lépéseknél a pusztinai, klézsei, diószéni közösségek képviselői, sőt, Kallós Zoltán néprajzkutató is. A Kárpátokon túli magyarság legrégebbi és kétségkívül legnagyobb hatással bíró szervezetének több mint három évtizedes történetét foglalja össze a kolozsvári Polis Könyvkiadó közelmúltban megjelent kötete. Az esztendők bernice című könyvről, az MCSMSZ jelenéről és jövőjéről Hegyeli Attilával, a szervezet oktatási programjának koordinátorával beszélgettünk.

Háromszáz oldalon, képekkel gazdagon illusztrálva mutatja be a Moldvai Csángómagarok Szövetségének megalakulása óta eltelt 35 évét a kolozsvári Polis Könyvkiadónál az év elején megjelent Az esztendők bernice címet viselő kötet. Ahogyan a Kárpátokon túl élő csángómagyarság sorsa, úgy a kötet címválasztása sem mondható hétköznapinak. A bernic (más változatban: bernyóc, bernyéc) házi szövésű hosszú öv, amellyel a csángó lányok, asszonyok lepelszoknyájukat, a katrincát rögzítik.

„Jelen kötet bernicként fogja össze ezt a nehézségekkel, de örömökkel, sikerekkel is teletűzdelt harmincöt esztendőt, bízván abban, hogy ez az összetartó, megtartó erő elég erős lesz még jó sokáig” – olvashatjuk a könyv ajánlójában.

Mint a Maszol érdeklődésére Hegyeli Attila elmondta, korábban nem létezett olyan papíralapú vagy digitális kiadvány, amely összefogná az MCSMSZ teljes történetét az 1990-es alakulásától egészen napjainkig. Ezt a hosszú és tartalmas időszakot az események, történések sorrendjében mutatja be a tartalmában és megjelenésében is impozáns kiadvány.

Száz megszólaló

„Minden évből bemutatjuk, hogy mik voltak a legfontosabb események, és mellette az egész szerkesztés koncepciója az volt, hogy próbáljunk megszólaltatni olyan embereket, akik részt vettek ebben a folyamatban ez alatt a 34 év alatt. Tehát nemcsak egy-egy esemény rövid leírása jelenik meg, hanem azokhoz valamilyen módon kapcsolódóan vagy éppen ahhoz a tanévhez kapcsolódóan megszólal valaki a könyvben” – ismertette Hegyeli Attila.

Mint hozzáfűzte: több mint száz megszólalót sorakoztat fel a kötet, köztük tanárokat, vezetőket, régi vagy új aktivistákat, művészeket, zenészeket, hagyományőrzőket, politikusokat, tehát olyanokat, akik valamilyen módon hozzájárultak az évek során ahhoz, hogy a szövetség eredményeket érjen el.

„Nagyon szépen kirajzolódik a könyvben az, hogy a harmincnégy év alatt mennyit fejlődött ez az ügy, és mennyi sokat lehetett azzal elérni, hogy következetesség mutatkozik meg benne. Tehát, hogy mindig, minden évben, bármilyen nehéz is volt, ez a csapat nem adta fel, hanem mindig folytatták és folytatják az emberek. Szerintem ez a legfőbb erénye az MCSMSZ-nek, hogy soha nem állt le, 1990 óta folyamatosan működik, és lehetőségeihez mérten vagy könnyebb, vagy nehezebb években, időszakokban tette a dolgát” – fogalmazott az oktatási program koordinátora, aki a kötet egyik szerkesztője is volt.

Beszélgetőtársunkkal szót ejtettünk a csángószövetség közelmúltjáról, illetve jelenéről is. Mint Hegyeli Attila fogalmazott: a kortárs időket nézve, és ezt történeti visszatekintésbe ágyazva az látható, hogy most az MCSMSZ mint szervezet „abszolút a csúcson van”.

„Soha a története során nem rendelkezett ennyi munkatárssal, mint most, soha nem voltunk földrajzi értelemben ilyen széles körben jelen. Nem lehet nem megemlíteni azt, hogy mindehhez annak köszönhető: a magyar kormány 2019-ben úgy döntött, hogy kinevezik Járai Zsigmondot a miniszterelnöki megbízottként a csángómagyar ügyek felügyelőjének. Az ő támogatásával sikerült a szervezetnek egy hatalmasat ugrania. Ez alatt a hat év alatt, 2019 és 2025 között többet fejlődött az MCSMSZ, a szervezetről beszélve, mint az előtte lévő mondjuk 25 évben” – osztotta meg a koordinátor.

Kitértünk arra is, hogy a moldvai magyarság manapság olyan érdekképviseleti sikerekkel is büszkélkedhet, mint hogy magyarfalusi csángó került Gajcsána község élére, vagy éppen az, hogy Bákó megyei alprefektusnak szintén egy moldvai magyar fiatalt választottak.

Kapcsolódó

Magyar alprefektusa lett a csángómagyarok által is lakott moldvai Bákó megyének

Gál Emília személyében magyar alprefektusa lett a csángómagyarok által is lakott moldvai Bákó megyének.

RMDSZ Bákó megye alprefektus

„Ezek (az eredmények) szorosan összefüggnek az MCSMSZ tevékenységével is, hiszen az egyik a másik nélkül azt hiszem, hogy nem valósulhatott volna meg. Kéz a kézben tudtunk haladni az RMDSZ megyei szervezete és az MCSMSZ. Mindkettőnek elnöke egyébként Pogár László most már egy évtizede. Én azt hiszem, hogy szervesen összetartoznak ezek az eredmények. Az MCSMSZ eredményeiből tudott kinőni az a politikai siker, amit a legutóbbi önkormányzati választásokon elért az MCSMSZ és az RMDSZ. Nemcsak az, hogy sikerült Magyarfaluban RMDSZ-es polgármestert választani Gal Alina személyében, aki hajdan tanítványunk, aztán munkatársunk volt, hanem az is, hogy az önkormányzati választásokon sikerült megtöbbszörözni az önkormányzati képviselők számát a csángó községekben” – mutatott rá Hegyeli Attila.  

Hozzátette: több olyan községben, ahol korábban az önkormányzatban egyáltalán nem voltak jelen az RMDSZ képviselői, oda most bejutottak a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával.

Mint kifejtette: Gal Emilia alprefektusi kinevezése szintén összefügg azzal, hogy tudatosan, lépésről lépésre építkeztek az évek során az érdekképviselet mentén. „Szerintem ez legalább két dolgot mutat. Az egyik az, hogy jó az a stratégia, amit sok-sok évvel ezelőtt magunk számára megszabtunk: ha csúnyán fogalmazok, akkor úgy mondhatnám, eldöntöttük, hogy nem rúgjuk be tokostól az ajtót. Megpróbálunk a Bákó megyei román többséggel inkább hidakat építeni, párbeszédre alapozni az egész kapcsolatépítést. Nem a konfrontációt keressük, hanem azt, hogy mi köt össze (bennünket), hogyan tudnánk együttműködni. Ez a közösség együttélésre van ítélve, nem lehet Csángóföldön szeparálódni. Azt hiszem, hogy ennek a módszertannak a visszaigazolása is ez az eredmény” – fogalmazott Hegyeli Attila.

Azt is elmondta ugyanakkor, hogy politikai értelemben a Bákó megyei románság a legutóbbi 35 év alatt rengeteget változott. Hozzáfűzte: nagyon sokat enyhültek a körülmények, azok az előítéletek szétfoszlottak, eltűntek, amik voltak korábban, vagy ha nem is tűntek el teljesen, de sokkal ritkábban lehet velük találkozni.

Nem gáz magyarnak lenni

„Ma már nem olyan nagy »gáz« magyarnak lenni vagy magyar tevékenységeket folytatni Csángóföldön, mint mondjuk 2000-ben, mikor én odaköltöztem. Akkor emlékszem arra, hogy heti szinten vegzáltak bennünket, hol a rendőrség, hol az önkormányzat, hol az egészségügyi hivatal. Mondvacsinált dolgokkal jött a nyakunkra, a sajtó piszkált, a tanfelügyelőség beperelt bennünket. Szóval minden volt az évek során. Ehhez képest most egy rendkívül konstruktív környezetben lehet dolgozni. Végignéztem például Gal Emilia alprefektusi kinevezésének a megyei román sajtóban való fogadtatását is. Egy zokszó nincsen az egész kapcsán, nem láttam nacionalista kirohanásokat. A korábbi évekből vagy évtizedekből egész kollekcióm van arra, amikor a román sajtó bennünket csúnyán nacionalista hangnemben kiosztott. Tehát változik a hangulat, változnak az idők, és ebben a környezetben most már így könnyebben lehet ezekkel a dolgokkal haladni” – fejtette ki Hegyeli Attila.

A következőkben szót ejtettünk a csángószövetség által irányított oktatási programról is, amely egy rohamosan gyorsuló nyelvi asszimilációs folyamatot hivatott féken tartani. Mint a program koordinátora elmondta: az oktatás és a hagyományőrzés, mint az MCSMSZ két legnagyobb programja, kéz a kézben jár és mindez ráépül a magyar ház projektre.

„Jó döntés volt annak idején, amikor úgy láttuk, hogy fészket kell teremteni, minden faluban meg kell vásárolni, meg kell szerezni egy telket, egy házat, amit aztán magyar házként tudunk működtetni, és amelynek a kapuján belül mi döntünk arról, hogy ott milyen tartalmak, milyen nyelven és hogyan hangozhatnak el. Ez jó stratégiának bizonyult, mert az oktatás és a hagyományőrzés is ezekre a magyar házakra tud a leginkább építeni” – mondta Hegyeli Attila. Kiemelte, azokon a helyszíneken, ahol sikerült szép magyar házakat, modern környezetet teremteni, a közösség is sokkal jobban kapcsolódik (a tevékenységekhez), és sokkal szívesebben küldik a gyermekeket magyarórára.

Mindehhez kapcsolódik a gyermekétkeztetési program is, de működik táborközpont és egyéb olyan kiegészítők is, amik még fontosak mindezek mellé. Jelenleg 35 helyszínen van jelen az MCSMSZ oktatási programja, és körülbelül kétezer gyermek jár a foglalkozásokra rendszeresen. Óvodától 12. osztályig mindenféle korosztály részt vesz, tudtuk meg. Újdonság az utóbbi években, hogy elkezdték kiépíteni a napközis rendszerben működő óvodákat.

Fékezhető az asszimiláció

„A román tannyelvű óvoda folytatásaként mi elvisszük a gyerekeket, és délután négyig, fél ötig a helyi magyar házban foglalkozásokat tartunk, de étkezés és pihenés is van a gyerekeknek. Így válik tulajdonképpen a kicsik számára a nap reggeltől délutánig egy napközis óvoda keretében teljessé. A szülők is felszabadulnak, és mondjuk dolgozni tudnak menni, ami számukra nagyon előnyös és sokan kérik tőlünk ezt a fajta szolgáltatást. Azt látjuk, hogy az ilyen óvodai tevékenységekben résztvevő gyerekek sokkal könnyebben kezdenek magyarul értegetni, beszélni. A nyelvük hamarabb megered, mintsem hogyha csak iskolás korban kezdjük el ezeket a foglalkozásokat, tevékenységeket, vagy ahogy korábban voltak az óvodás foglalkozások, hogy éppen csak egy foglalkozásra jöttek be a gyerekek napi egyszer egy órára, fél órára. Ennél jóval hatékonyabb ez” – számolt be Hegyeli Attila.

Mint a koordinátor hozzátette: ha mérleget kellene vonniuk, akkor azt lehet mondani, hogy az asszimiláció nem állt meg. „Az elmúlt, mondjuk 300 év folyamatai ugyanúgy tovább dolgoznak, és mi ebben a történetben egy fék vagyunk. Azt látjuk, hogy azokban a közösségekben, falvakban, ahol erőteljesebben jelen tudunk lenni, ott nyelvi értelemben is fékezhető az asszimiláció. Még többtucat csángó falu van, ahol az MCMSZ-nek nincs tevékenysége, azokban a falvakban a nyelvi asszimiláció is sokkal gyorsabb, előrehaladottabb. Ez most már tisztán, világosan látszik. Az is látszik, hogy ami elérhető és reális cél lehet, az az, hogy ezek a közösségek kétnyelvűek legyenek. Valami ilyesmit lehet célként megfogalmazni magunknak, hogy minden csángó közösségben elérjük, hogy kétnyelvű közösségekké váljanak. Az asszimilációs folyamatokat megfordítani, azt hiszem, hogy már nem lehet. Hiába akarunk olyan célt kitűzni magunk elé, amely nem elérhető, ezért reális célokat kell megfogalmaznunk” – mondta az oktatási program koordinátora.

Kiemelte ugyanakkor, hogy a nyelvi asszimilációval szemben az identitás területén van erősödő tendencia. Hegyeli Attila szerint ez valószínűleg összefügg azzal, hogy hangulatilag változik Csángóföld, és a románság már sokkal elfogadóbb a magyar kultúrával, a csángó ügyekkel kapcsolatosan. Ezzel összefüggésben és az MCSMSZ munkássága révén is erősödik az identitás. „Egyre többen vállalják azt, hogy igen, magyarok vagyunk, a magyarsághoz, a csángósághoz, a csángó kultúrához tartozunk. Szemben azokkal a folyamatokkal, amik mondjuk húsz évvel ezelőtt voltak, hogy szitokszó volt a magyar, az RMDSZ, az MCSMSZ. Ha annak idején kiderült a faluban, hogy oda tartozik, támogatja, vagy valamilyen módon felkarolja (a magyar ügyeket), akkor mondjuk kiprédikálták, vagy a polgármester haragjával számolhatott. Most ez nincs, sőt azt látjuk, hogy valamiféle büszkeséggé válik. Olyan helyeken üti fel a fejét ez a fajta identitástöbblet vagy a csángó mivolt büszke felvállalása, amire sokszor nem is számítanánk, és ennek tényleg nagyon-nagyon tudok örülni” – mondta el beszélgetőtársunk.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének jövőbeni feladataival kapcsolatosan Hegyeli Attila úgy fogalmazott: a legnagyobb kihívás az, hogy mennyire tudnak majd a közösségekhez kötődni és a közösségeket direkt módon megszólítani, elérni a családokat, elérni a gyerekeket.

„Mindezt olyan körülmények között, hogy Moldvában nagyon erős a szekularizációs, modernizációs, urbanizációs folyamat. Ezek mind zajlanak, és főleg a városok közelében lévő nagyközségekben már nagyon jól érezhető, mondjuk Ferdinándújfalu szinte olyan, mint Bákó külvárosa. Az emberek már alig ismerik egymást, és eltűnik az a falusias világ, ami régen volt. Ilyen körülmények között nyilván sokkal nehezebb a közösségépítés, sokkal nehezebb elérni ezeket a közösségeket” – mutatott rá a szakember.

Hozzátette: az igazán nagy kihívás éppen az lesz a következő években, hogy megtartsák a kapcsolatot a közösséggel, elérjék és tudják megszólítani őket, nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is.

„A korábbi években a hangsúly inkább a gyerekeken volt, de igyekszünk egyre inkább a felnőtteket is bevonni. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekekről lemondanánk, hanem azt, hogy egyre több programot és egyre több, egyre szélesebb kapcsolódási pontot szeretnénk biztosítani a felnőtteknek. Például segítünk most már évek óta abban, hogy pályázatokat nyújtsanak be vállalkozók vagy fotovoltaikus rendszereket tudjanak felszerelni családok. Ezekben a folyamatokban igyekszünk jelen lenni, és egyfajta praktikus segítséget adni, kötődni. Nem csak a kultúra által, nyilván az az elsődleges. A tánc- és énekcsoportok, hagyományőrző csoportok, a különböző felnőtt programok, táncházak, mind jelen vannak, de mindezeken túl igyekszünk ilyenfajta praktikus kapcsolódási pontokat is teremteni, keresni, hogy a felnőttek is meg legyenek szólítva, és a felnőttek is úgy érezhessék, hogy igen, ide tartoznak és érdemes ide tartozni” – fogalmazott Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási programjának koordinátora.

Itt láthattok egy gazdag összefoglalót a csángószövetség farsangzáró rendezvényéről.