Apáczai Csere János születésének tavalyi 400 éves évfordulója, valamint a Magyar Tudományos Akadémia alapításának szintén tavaly ünnepelt bicentenáriuma adott alkalmat arra, hogy a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a BTK Magyar Irodalomtudományi Intézete és a Hungarológia Doktori Iskola ünnepi konferencia keretében idézze fel Apáczai életművét. A rendezvényt a mögöttünk álló hétvégén tartották Kolozsváron.

A megnyitón Gábor Csilla, Nagy László, valamint Fazakas Emese (a BBTE oktatói) elmondták, a 401 évvel korábban született Apáczai az 1825-ben indult Magyar Tudományos Akadémiáéhoz hasonló célkitűzéseket fogalmazott meg, munkássága ma is hat. Ő volt az, aki fontos szerepet játszott a magyar tudományos nyelv megteremtésében, koncepciót dolgozott ki a tudományos és oktatási intézmények szervezésének módjáról – hangzott el.

Az elhangzó előadások, a kerekasztal-beszélgetés, a református levéltári látogatás mind hozzásegítettek Apáczai munkásságának mélyebb megismeréséhez, emelték ki a szervezők az eseményről szóló beszámolójukban.

Tóth Zsombor (ELTE HTK, Budapest – BBTE) Apáczai Csere János és a federális teológia megjelenése, illetve hatása Erdélyben a hosszú reformáció alatt című előadásában összevetette Apáczai enciklopédiájának teológiai fejezetét Amesius Medulla theologica könyvével, megmutatva, hogy Apáczai Csere erőfeszítéseinek köszönhetően miként válhatott az amesiánus teológia fogalmi nyelve a szövetségi teológia erdélyi befogadásának és kollégiumi oktatásának egyik elsődleges forrásává.

Az Apáczainál megjelenő logikai szakkifejezések latinból magyarra fordításának problematikáját, illetve annak kontextuális viszonyait tárgyalta Bartók István (ELTE HTK, Budapest), az argumentum esettanulmányával szemléltetve a felmerülő kérdéseket.

A Magyar Encyclopaedia használati lehetőségeiről: az előszó tanulságai című előadásában Gábor Csilla a mű latin nyelvű előszavát elemezve arra mutatott rá, hogy Apáczai a latint a tudományos gondolkodás és megismerés nyelvének, a tananyag magyar fordítását pedig a tudásközvetítés – vagyis az oktatás – területéhez tartozónak tekintette.

Dóczy Örs, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa, az Amesius oktatásszervezeti kérdései Apáczai Encyclopaediájában című előadásban arról szólt, hogy Apáczai miként használta fel Amesius oktatásszervezési javaslatait.

Az előadások első tömbjét kerekasztal-beszélgetés követte, ennek résztvevői a BBTE-hez tartozó oktatók (Ábrahám Anna és a moderátor), doktoranduszok (Kovács Péter Zoltán, Szmutku Melinda, Tulogdi Mónika – aki egyúttal középiskolai magyartanár is) valamint egyetemi hallgató (Nagy Kincső), moderátora pedig Farmati Anna, szintén a BBTE oktatója. Rendszerbe zárt teljesség – Rámista rendezés versus mind-mapping vagy LLM. A tudásszervezés technológiája és a pedagógiai transzmisszió volt a megjelölt téma.

Apáczai javaslatainak és azok mai megfeleltethetőségének kérdéseit tárgyalták meg. Sok felmerült kérdés között hangsúlyozták azt, hogy ma nem enciklopédikus a tudásunk, fontos az ítélőképesség a mai adatáradak megfelelő felhasználásában; az ítélőképesség viszont csakis tudás alapján alakulhat ki; fontossága van annak, hogy mindenki a saját válaszát fogalmazza meg.

Szó esett a mesterséges intelligencia képezte kihívásokról is – elhangzott, hogy egy nem MI által megfogalmazott válasz sajátos, egyéni-egyedi jegyekkel bír. Megfogalmazódott, hogy költségesek azok a társadalmak, ahol nem fektetnek be az oktatásba. Zárszóként elhangzott, hogy fontos a tudományra való rácsodálkozásra nevelni, azt fenntartani a ma diákjaiban. A Református Gyűjtőlevéltárban a konferencia résztvevői megtekinthették az Apáczai által 1656-ban elkezdett Album Oratio-t, valamint két levelét – ezeket Ősz Előd mutatta be.

Az előadások második csoportjában első cím volt A magyar nyelvű terminológia kialakítására tett kísérletek az Erdélyi Fejedelemség idején. Fazakas Emese, a BBTE oktatója szólt a 16. századi előzményekről, a tárgyalt korban kialakuló magyar tudományos szókincs vizsgálatának kérdéseiről, de beszélt a 18. századi írásokról, valamint a fejedelmek oktatásszervezéséről is.   

Kimpián Annamária (a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa) Teleki Sámuel 1769. évi oktatási javaslatai című előadása nyilvánvalóvá tette, hogy a pedagógiai érzékenység mellett fontos maradt az anyanyelvűség, lényeges volt az értő tudás elsajátítása – mindez arról szól, hogy az erdélyi oktatás az Apáczai Csere János által lefektetett alapokon fejlődött tovább.

A konferencia második napját T. Szabó Levente, a BBTE Bölcsészettudományi Karának professzora nyitotta meg Mi, fiatalok. Intézményépítés és a generációs érvelés meghonosodása a romantika utáni magyar irodalmi gondolkodásban című plenáris előadásával. T. Szabó az irodalmi professzionalizáció 19. századi folyamataiban követte végig, hogy a nemzedéki gondolkodás miként vált az irodalmi tér tagolásának egyik szervezőelvévé.

A szombati első szekcióban előbb Biró Annamária, a BBTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa tartotta meg Aranka György intézményei – tudós társaság és tudományos munkavégzés című előadását. Az Aranka György levelezését sajtó alá rendező Biró két perspektívából világította meg a Nyelvmívelő Társaság és Erdélyi Kéziratkiadó Társaság működését. Ezt követően Lázok Klára, a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa mutatta be Tudósok nyomában Bethlen Zsuzsanna gyűjteményében: újabb adat a historia litteraria 18. századi történetéhez? című előadását. A grófnő nagyváradi tartózkodására összpontosító kutatás egyrészt azt tárta fel, hogy az ebben az időszakban beszerzett kéziratok és kiadványok tulajdonosi bejegyzései és dedikációi milyen kapcsolathálót rajzolnak ki a gyűjtő és a kortársi literátusok között.

A második ülésszakot Lengyel Réka, az ELTE HTK Irodalomtudományi Intézetének kutatója indította Tudományművelés nemzeti nyelven: Jacques Delille természettudományos enciklopédiája Sebestyén László fordításában (1828) című előadásával. Lengyel a nagyjából 6000 soros, terjedelmes tudományos jegyzetanyaggal ellátott ismeretterjesztő tanköltemény (Les trois règnes de la nature) magyar átültetésének terminológiai és poétikai kihívásai kapcsán beszélt Sebestyén László nyelvalkotásáról. Az előadás azzal a megállapítással zárult, hogy a Magyar Tudós Társasághoz benyújtott fordítás végül kéziratban maradt, mert míg az értékelést végző Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály méltányolta a mű kiválasztását, Sebestyén szóalkotását nehézkesnek találta.

A konferencia előadásainak sorát Zabán Márta, a BBTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa zárta Arad marad? Haladáselmélet a színházi hivatásosodás 19. századi önleírásaiban című bemutatójával. Zabán az 1874-re állami kölcsönökből felépített, később komoly anyagi gondokkal küzdő és 1883-ban leégett aradi színház gazdasági és művészi fenntarthatóságáról értekezett. A 19. századi kihívásokat mai problémákkal tükröztető előadás konklúziójában Zabán arra hívta fel a figyelmet, hogy egy egységes színháztörténet képzetét hogyan alakítják a lokális történetek. Az aradi színház esete ugyanis azzal a meglepő tanulsággal is szolgál, hogy a racionalizált intézményi struktúra, vagyis a színház professzionalizációja a színészet deprofesszionalizációját vonja magával.

A konferencia zárásaként Dóczy Örs ismertette a teremben megtekinthető Apáczai Csere János-kamarakiállítás darabjait és koncepcióját. A popularizáló és kritikai szövegkiadások mellett helyet kaptak az Apáczai-életművet elemző monográfiák, konferenciakötetek és a Korunk 1975-ös ünnepi lapszáma is. Ezt követően Mihály Petra, a Bölcsészettudományi Kar másodéves hallgatója felolvasta Lászlóffy Aladár Apáczai enciklopédiája című versét.