Bemutatták Kolozsváron B. Kovács András Kiskorúak a halállistán című könyvét. A kötet az 1944-ben, Dél-Erdélyből elhurcolt 68 kiskorú, magyar fiatal történetét mutatja be Szén Lenke visszaemlékezései alapján, aki egyike volt az erőszakkal elvitt gyerekeknek. A történetről, magáról a főhősről a könyv szerzője és Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke beszélgetett csütörtök este, a Vallásszabadság Házában.

A könyvbemutatóval egybekötött filmvetítés egyben tisztelgés és emlékezés a könyv főszereplője, Szén Lenke előtt, aki a napokban hunyt el, 97 évesen. B. Kovács András, a könyv szerzője elmondta, a Kiskorúak a halállistán című könyv harmadik riportregénye, ami annyiban különbözik a többi művétől, hogy Szén Lenke családja kereste fel őt, hogy vesse papírra az idős asszony visszaemlékezéseit, akit 17 évesen a frontra vittek 67 társával együtt. Hozzátette, a dokumentum műfajnak az az egyik sajátossága, hogy a narrátort társszerzőként kell elfogadni, „Kovács Lenke néni, lánykori nevén Szén Lenke azért is volt társszerző, mert ez a történet legalább ötven évig lappangott”.

A történet főhőse, Kovács Lenke, és egyben Kovács István unitárius püspök édesanyja hosszú ideig hallgatott és nem akart beszélni a történtekről, mert félt a retorziótól és attól, hogy papi pályára lépő fiának jövőjét veszélyezteti. A hatalomtól való félelem egész életét végig kísérte, de végül elmesélte életének ezt a három hónapját.

A kötet 14-17 év közötti gyermektúszok történetéről szól, akiket a második világháborúban, 1944-ben hurcoltak el otthonaikból a besszarábiai frontra. B. Kovács András elmondta, a román hatóságok a határmente román oldalra eső magyar falvakat járták végig és szedték össze a tehetősebb szülők gyermekeit, azzal az indokkal, hogy hazaárulók. A 68 gyermeket vonattal szállították a besszarábiai frontra, aminek közelében már ott voltak az oroszok és javában „dörögtek a fegyverek”. A fiatalokat a fronton dolgoztatták, a fiúknak ásni kellett, a lányok pedig a konyhán segédkeztek. Három hónap után, a háború végeztével mind a 68 gyermek visszatérhetett szülőfalujába.

A szerző szerint „egy észbontó bűntény körvonalai rajzolódnak ki ebben a történetben”. 1940-től 1944-ig Románia és Magyarország között az úgynevezett kölcsönös retorziók rendszere állt fent, ami azt jelentette, hogy a Dél-Erdélyben maradt négyszázezer magyar ellen, ha valamilyen bűncselekményt elkövettek, akkor a magyar hatóság valamilyen módon válaszolni fog rá. Az elhurcolt gyerekek visszaemlékezései alapján kiderült, a román hatóságok azért büntették a magyar ajkú lakosságot a kiskorúak elvitelével, mert korábban Magyarországon élő román tiltakozó gimnazisták fogtak el magyar hatóságok. Nem derül ki, hogy hová vitték őket, de B. Kovács András szerint biztosan nem a frontra, ahogyan a magyar gyerekekkel tették.

Kovács István elmondta, édesanyja sokat mesélt neki az életéről, a fronton töltött hónapokról, és középiskolás korában vetődött fel benne az ötlet, hogy ezeket a történeteket meg kellene írni, de az édesanyja nem akart beszélni, mert félt a következményektől. A rendszerváltás után kiderült, hogy a fronton levők kapnak egy bizonyos juttatást, ekkor újra jött a késztetés, hogy édesapjához hasonlóan, aki délről Észak-Erdélybe menekült édesanyja is kapjon egy bizonyos összeget a háború közelségében töltött hónapok miatt. Édesanyja vonakodott, de végül a pitești-i levéltárban sikerült megtalálni a dokumentumait, amibe az volt írva, hogy lăsat la vatră, tehát szabadon engedve a frontról.

„Amíg mesélt azt éreztem, hogy egy különleges narrátori képességekkel rendelkező ember az édesanyám” – jelentette ki a püspök. Aki szerint korához képest éretten viszonyult a világhoz, ismerte a frontmozgásokat, a dolgok mögé tudott látni, és elemzően viszonyult a történésekhez. Kovács István elmondta, édesanyja életében nagyon sokat olvasott, talán ezért is tudott ennyire jól mesélni.

A könyvbemutatót követően Novák Lajos Túszul ejtett hónapok című filmjét tekinthette meg a közönség. A rövidfilm B. Kovács András könyve alapján készült, melyben három túlélő tanúvallomását örökítette meg: Szén Lenkéét, Rákosi Máriáét és Ballók Ödönét. A filmben megszólalók mindegyike elhunyt már.

Fotó forrása: a szerző felvételei