Az 1848/49-es szabadságharcra, valamint az 1990-ben Marosvásárhelyen tartott könyves- gyertyás felvonulásra emlékezve a Maros megyei RMDSZ a nagyközönség számára idén az online térben is megszervezte emlékműsorát, amelyen átadták a Könyv és Gyertya díjakat kiemelkedő Maros megyei személyiségeknek. A gálaestet a díjazottak és családtagjaik részvételével a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartották meg.

A díjat azon már nem aktív RMDSZ-es tisztségviselők kapják, akik a „hajdanán megfogalmazott célokat követve fejezték ki közösségépítő tevékenységüket”. A kitüntetést fennállásának 25. évfordulója alkalmából 2014-ben hozta létre az RMDSZ Maros megyei szervezete, az 1990. február 10-i kisebbségi jogok védelméért meghirdetett könyves-gyertyás néma tüntetésre emlékezve. Tavaly a vírushelyzet miatt elmaradt az emlékünnepség, csupán koszorúzást tartottak a székely vértanúk emlékművénél.

Az idei megemlékezést online térben is megtartották, kezdési időpontja szimbolikusan 18.48 óra volt. A járványügyi előírásoknak megfelelően a Kultúrpalotában egy-egy szabad hely, illetve sor kihagyásával foglaltak helyet a díjazottak és hozzátartozóik. A gálaest házigazdája Henn János színművész volt, aki felvezetőjében párhuzamot vont múlt és jelen között: „március 15-e történeteiből, emberi arcaiból magunkra ismerhetünk. Vágyaik a mi vágyaink, eseményeik a mi eseményeink még ma, a kételkedő 21. században is.”

A rendezvény szimfonikus zenei előadással indult a FilHarMoni jóvoltából, akik a Bánk bánból ismeret Hazám, hazám című ária feldolgozásával, illetve Zorán Apám hitte című dalával nyitották meg az ünnepi beszédek sorát, és szolgáltak átmenettel a felszólalások között.

Béke, szabadság, egyetértés

Elsőként Péter Ferenc, a Maros megyei tanács elnöke szólalt fel, kijelentve: „a 173 évvel ezelőtt történtek és az akkor megfogalmazott kérések ma is érvényesek: legyen béke, szabadság, egyetértés.”

Hozzátette, a vírushelyzettel dacolva „erőt kell merítenünk ebből a napból, hisz ugyanazon értékekre van ma is szükségünk, és ezek közt legfontosabb az összefogás. Erről szólt az 1848-as forradalom is”. A járvány miatt szabadságunk korlátozása, munkahelyek bizonytalansága miatt aggodalmát fejezte ki, felhívva a figyelmet arra, hogy „emberemlékezet óta nem látott összefogást, szolidaritást tapasztalhatunk. Szóljon hát az idei március 15-e azokról is, akik az elmúlt esztendőben félelmet nem ismerve siettek egymás megsegítésére”.

A soron következő beszédet Marosvásárhely polgármestere, Soós Zoltán tartotta meg. Reményét fejezte ki, hogy jövőre ismét a megszokott módon ünnepelhetjük a szabadságot, de addig is: „ez a közös ünneplés, emlékezés tesz minket erőssé, közösséggé. A kokárda kitűzésével minden évben megmutatjuk, hogy magunkénak valljuk azt az értékrendet, amit március 15-e közvetít”.  Rámutatott: a helyi közösség két dolgot egészen biztosan megtanult a szabadság kapcsán; az összefogás nemes és a kirekesztés pusztító leckéjét.

 „Ami 1990 márciusában történt, azt nemcsak a könyvek sárguló lapjai, de az itt élők fájó emlékei is őrzik. Nehéz tárgyilagosnak lenni ott, ahol fájdalom és szenvedés van. 31 éve a kirekesztés nehéz leckéjét tanultuk meg mi, marosvásárhelyiek. A szabadság vagy közös és mindenkié, vagy nem létezik. Az 1990. február 10-i könyves és gyertyás felvonulást is a szabadság ihlette. Akkor az anyanyelvi jogainkért, a magyar nyelvű oktatási intézményeinkért vonultunk az utcára. Felemeltük a hangunkat, erőt mutattunk és igazságot követeltünk. Pontosan úgy, ahogy azt a húsz évig elnyomó és korrupt rezsim ellen is megtettük tavaly szeptemberben” – vont párhuzamot a tavaly őszre halasztott helyhatósági választásokkal.

Disztópiában éljük a jelenünket

A polgármestert Vincze Lóránt európai parlamenti képviselő követte a színpadon, aki a sors fintorának nevezte, hogy a kialakult disztópikus helyzetet nem egy kényelmes bőrfotelből nézhetjük, hanem jelenünkként éljük meg a járványhelyzetet.

„Ma az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb hőseire emlékezünk, akik történelmüket alakították. De hősök ma is élnek közöttünk” – utalt a kórházakban, oltási központokban, kutatóintézetekben, a földeken, kereskedelemben, az oktatában és a közszolgálatban dolgozókra, illetve azokra, akik a vírus miatt veszítették el a munkájukat.

A 1990 tavaszán történt márciusi események élére álló emberekről azt mondta: „nem hősnek születtek, és nem hősök akartak lenni, csak tenni a dolgukat, és egy picit többet. Sütő András és az akkor még szűk RMDSZ-csapat a magyar anyanyelvért és a magyar iskoláért, vagyis a magyar szabadságért harcolt, és mellékjük állt még több tízezer ember, megalkotva a közösség erejét, amely egyszerre csodálatos és félelmetes is”.

Felidézte, akkor sem törtek meg a marosvásárhelyiek, erdélyiek, amikor kifújták a gyertyákat és máglyára vetették a könyveket, ugyanis, mint mondta: „mi itt vagyunk, magyarul ünneplünk, magyarul imádkozunk, magyar iskolákba járunk, és a magyar szabadságharc kivívásához minden nap egy-egy újabb lépést teszünk előre”. Hozzátette, hogy a két hónappal korábbi brüsszeli döntés – amely alapján elutasították Minority SafePack őshonos kisebbségek védelméről szóló kezdeményezést – után sem adják fel a küzdelmet, „hiszen célunk nemes, megbecsülést, egyenlőséget, jogbiztonságot, jelképeink szabad használatát, önazonosságunk európai uniós védelmét kérjük”.

Ezt követően Farkas Balázs István, első beosztott csíkszeredai konzul tolmácsolta Orbán Viktor március 15-i üzenetét a külhoni magyarságnak. Az üzenetet Baricz Lajos Hogyha madár lennék – A szabadság dala című saját költeményének szavalata követte, felvezetve a Könyv és Gyertya díj átadását, amelyet követően a FilHarMoni újabb zenés összeállítása, Sebestyén Aba Nemzeti dal-szavalata, a Maros Művészegyüttes március 15-ének szentelt ünnepi előadása következett. Az eseményt a himnuszok éneklése zárta.

A tavalyi díjazottak között szerepel Deák János, Fekete Árpád, Ferenczi György, Lovász Jámbor Zoltán, Nagy Győző, Orbán Balázs, Palló Zoltán, Sükösd Árpád, Tőkés Attila, Venczel István, illetve post mortem Dénes Mária Magdolna.

Az idei díjazottak: Balázs Sándor, dr. Bartha András, Fülöp Irén, Gecző András, Kacsó Antal, Szabó József, illetve Kocsis Gyula, Tóth László és Vitális Ferenc post mortem díjjal.