Életének 94. évében elhunyt Török Katalin Reményik Sándor-díjas színésznő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.

Török Katalin színművész Kolozsváron született, 1930. július 9-én. 1955-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, előbb a szatmárnémeti, majd 1957. augusztusától a kolozsvári társulathoz szerződött, amelynek 1986-ig, nyugdíjazásáig tagja maradt.

Karakterszerepek hosszú sorát játszotta el, főként az élet megtiportjait, a keservekkel, gondokkal küszködő asszonyokat. Érzelmi telítettség és szikár kifejezőeszközök jellemezték alakításait, áll a kolozsvári teátrum búcsúztatójában. 2006-ban, örökös taggá avatásakor Darvay Nagy Adrienne színháztörténész így méltatta:

„Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy én köszönthetem azt a kiváló Színésznőt, aki szinte a pótanyám, és aki tizennégy esztendővel ezelőtt nem csupán emberileg, de szakmailag is rengeteget segített, midőn a legrégibb, folyamatosan működő magyar színház kettőszázadik évfordulós ünnepségére készültünk. Itt, ebben a teátrumban, ahol annak idején nagy sikert aratott a Macri kisasszonnyal Demetrius Három nemzedék-ében, Nellivel Barta Lajos Szerelem című darabjában, itt volt emlékezetes Kocsma Jenny a Koldusoperában, Vinczéné a Sánta angyalok utcájában; s többek között, Csiki László Öreg házában, illetve a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című izgalmas Móricz-előadásban, Harag György rendezéseiben több nagynénit is eljátszott. Mindig természetesen. Hiszen ez a szó jellemzi a legjobban a színpadon, akárcsak a magánéletben. Ám az már korántsem természetes ezen a – szó jó értelmében vett – exhibicionista pályán, hogy soha nem állott igazán reflektorfényben, nem tülekedett a neki való színpadi feladatokért, inkább szerényen visszahúzódott és másoknak engedte át a rivaldát. S miközben mindenki számára természetes, hogy a ráosztott szerepeket, gondosan kimunkálja, és alakításaira természetesen a közönség is szívesen emlékezik, természetellenesen korán ért véget aktív pályafutása. Mert ő maga természetesnek vette, hogy idő előtt nyugdíjazzák és átadja helyét a fiataloknak, akiknek a sorsát, pályáját, mindmáig megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Természetesen jól játszotta el mindazokat a szerepeket, amikre azután is felkérték, mint például a Nevelőnőt Barabás Olga Leonce és Léna című vizsgaelőadásában. Miként az is természetes, hogy bensőséges pódium-műsor formájában megidézi Ady Endre asszonyait, megnézi a színház összes előadását, figyelemmel kíséri alakulásának minden pillanatát. Hiszen Kolozsváron született, itt járt iskolába, lényegében egy fél évszázada Erdély nemzeti színházában játszott és játszik, életének szerves része. Természetesen. És természetes, hogy a kolozsvári magyar színház Örökös Tagja: TÖRÖK KATALIN!”

(Nyitókép: Kolozsvári Állami Magyar Színház Facebook-oldala)