Csoóri, Kosztolányi, Janikovszky – Emlékezzünk idén is a magyar irodalom kiválóságaira!
2026-ban is számos íróra és költőre emlékezünk születésük vagy haláluk évfordulója kapcsán. Olyan neves személyiségek emléknapja következik, akiknek munkássága nélkül a magyar irodalom ma nem lenne az, ami. Mutatjuk, kiket ünnepelünk ebben az évben!
90 éve született Csukás István
1936. április 2-án született a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő és író, Csukás István. Habár zenét, jogot és bölcsészettudományokat is tanult, végül egyiket sem fejezte be. A nagy áttörés számára az volt, amikor a Magyar Rádió egy diákköltők részére meghirdetett pályázatára az egyik barátja beküldte Csukás verseit, amelyek első díjat hoztak neki. Tizenhét éves korában már tudta, hogy költő akar lenni, ekkortájt jelentek meg az első versei is. Később verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi, olyan halhatatlan figurákat teremtve, mint Pom-Pom vagy Süsü, a sárkány.
„Élünk, meghalunk; egy rugóra
járok a világgal, csak én néha eltévesztem.”
90 éve született és 20 éve hunyt el Lázár Ervin
1936. május 5-én született Lázár Ervin Kossuth- és József Attila-díjas író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Az alkotó első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásai jellegéből fakadt, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos, amelynek köszönhetően mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében máig népszerűek. Generációk nevelkedtek a Hétfejű tündéren, a Szegény Dzsoni és Árnikán, nameg persze a Négyszögletű Kerek Erdőn.
„Sohasem kötök nyakkendőt. Sőt a cipőmet sem tisztítom, csak hetente egyszer. Ezek felesleges dolgok. Külsőségek. A szív az első... Értitek? A szív!”
100 éve született Janikovszky Éva
1926. április 23-án született Janikovszky Éva Kossuth- és József Attila-díjas író, szerkesztő. Gyermekkorában naplót írt, melyben már tetten érhető későbbi gyermekkönyveinek hangja. Első kötetét 1957-ben adták ki: ezt még Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták.
Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Visszatérő témája a szülő-gyerek kapcsolat: nála az éremnek mindig két oldala van, ezért a gyerekek és a felnőtek problémáival egyaránt foglalkozott.
„A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.”
120 éve született Zelk Zoltán
1906. december 18-án született Zelk Zoltán Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő, prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Első verseskötetét 1930-ban adták ki Csuklódon kibuggyan a vércímmel, melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. Megismerkedett a Nyugat második nemzedékével, köztük József Attilával is, akik hamar maguk közé fogadták. A kommunizmusban ünnepelt költő volt, később azonban – szembenézve a rendszer kegyetlenségeivel – az 1956-os forradalom lelkes híve és támogatója lett, ezért fogságra is ítélték, ahonnan másfél év után szabadult. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával. 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomba, 1965–1967 között a Tükörben is megjelentek írásai.
„Aki szeretett a földön,
akit szerettek a földön,
annak nincs halála!”
125 éve született Szerb Antal
1901. május 1-jén született Szerb Antal író, irodalomtörténész és műfordító. Húszéves sem volt, amikor a Nyugat egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minervacímű tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. Magyar irodalomtörténetcímű művét a marosvécsi Helikon által 1930 júniusában meghirdetett magyar irodalomtörténeti pályázatra írta. A bírálóbizottság Babits elnökségével egyetértőleg ezt a jeligés pályázatot érdemesítette díjazásra, s Szerb Antalnak ítélte a 30 000 lejes díjat. A Magyar irodalomtörténet két kötetben, az Erdélyi Szépmíves Céh könyveként 1934-ben jelent meg. A maga idején kivívta a kritika egy részének elismerését, de több elmarasztaló bírálatot is kapott. A könyv azóta is a magyar irodalomtörténet-írás legkiemelkedőbb teljesítményeinek egyikeként tartható számon.
„A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: kultúrát. Minden történetírás, minden szellemtudományi munka legfőbb célja máma kulturális lojalitásra nevelni. Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.”
250 éve született Berzsenyi Dániel
1776. május 7-én született Berzsenyi Dániel költő. Fiatalon titokban írt verseket. Ezeket a műveket egy barátja, Kis János lelkész elküldte a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek. Berzsenyi felbuzdult a tőle kapott dicséreten, és egy kötettel lépett a nyilvánosság elé. Ezután egyre kevesebbet írt: többek között Kölcsey Ferenc kritikája is elvette kedvét a verseléstől. Tanulmányokba kezdett, hogy költészetét a bírálattal szemben megvédhesse. Poétai harmonisztika című értekezésében fektette le a költészettel kapcsolatos nézeteit. Berzsenyi művészetét az erőteljes kifejezések, költői képek jellemzik. Versei egyéni érzései mellett általános gondolatokat is megfogalmaznak. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggodalom is.
„Ki boldog más, mint az, aki a szépet és jót nemcsak szereti és tiszteli, hanem követi is?”
10 éve hunyt el Csoóri Sándor
2016. szeptember 12-én hunyt el Csoóri Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-korszak ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, amelynek legfőbb ismérvei a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség.
„A mesében minden megtörténhet. Ahogy az életben is.”
10 éve hunyt el Esterházy Péter
2016. július 14-én hunyt el Esterházy Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Többnyire a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjaként hivatkoznak rá. Intertextualitás, idézetek, töredékesség, valamint mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett elsősorban a szöveg volt fontos számára, arra helyezte a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás található a magyar irodalmi hagyományokra, de a német kultúrához is szorosan kötődik. Utolsó művét, a Hasnyálmirigynaplót a betegségéről és az elmúlásról írta: 2015-ben hozta nyilvánosságra a súlyos diagnózist, egy évvel később elhunyt.
„Én nem gondolkodásból, elvi alapon, hanem csak úgy, szívből, mintha ez magától értődő volna, vagyok patrióta. Jó fia hazámnak. Ez nem akadályoz a rémségek észrevételében, esetenkénti ostorozásában, kinevetésében.”
10 éve hunyt el Kertész Imre
2016. március 31-én hunyt el Kertész Imre író, műfordító, akit önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. 14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1954 -ben tért haza. Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította, ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelent meg először. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után, 1988 -ban jelent meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, amelynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya.
„Mindenkinek igaza van, aki hisz az igazában; csak annak nincs igaza, aki semmiben sem hisz.”
20 éve hunyt el Faludy György
2006. szeptember 1-jén hunyt el Faludy György Kossuth-díjas író, költő, műfordító. 1937 -ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját. 1938-ban elhagyta Magyarországot, majd 1946-ban tért haza. 1947 -ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, internálták, majd a recski kényszermunkatáborba zárták. A fogságban írt versei 1983-ban Münchenben jelenhettek meg először Börtönversek 1950–1953 címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból és Londonban települt le. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először magyarul az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúrát megkerülve szamizdat kötetként. A következő években Firenzében, Máltán és Torontóban élt, közben Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást.
1988-ban hazatért, Budapesten telepedett le. Új verskötetei és fordításai is megjelentek, 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. Tiszteletére Torontóban, közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re nevezték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepséget már nem érhette meg.
„Isten e szörnyűségek
mellől elfordult és Krisztusra nézett:
"Menj a Földre, fiam. Az emberek
gyalázata felér a magas égig.
Ha még téged is felfeszítenek,
úgy bűneiket megbocsátom nékik.”
20 éve hunyt el Sütő András
2006. szeptember 30-án hunyt el Sütő András Kossuth-díjas író. Kolozsváron volt rendező szakos hallgató, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-1989 között a Művészet, illetve az Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.
1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974–1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a kommunista rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. 1990. március 19-én, a fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során veszítette el bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre.
Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte.
„Nem a költő veszélyes, hanem az olvasó. Az eszme - vagy téveszme - az olvasóban válik társadalmi erővé.”
50 éve hunyt el Szilágyi Domokos
1976. november másodikán hunyt el Szilágyi Domokos költő, író, irodalomtörténész és műfordító. Első verseit 1956-ban közölte az Utunk, első verskötetével (Álom a repülőtéren) 1962-ben lépett a nyilvánosság elé. Ettől kezdve versköteteivel, román és angol költőket bemutató fordításköteteivel, gyermekverseivel folyamatosan jelen volt az irodalmi életben. Ügynökmúltja miatt életművét a modern irodalmi tudat átértékeli, bár lírai életműve európai mércével mérve is jelentős, Héjjasfalva felé című verse pedig a késő modern magyar líra egyik kiemelkedő alkotásaként vált ismertté.
„Elhallgatok. Ti játsszatok.
Én majd őrzöm a látszatot.”
60 éve hunyt el Tamási Áron
1966. május 26-án hunyt el Tamási Áron Kossuth-díjas író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az első világháború után családjával együtt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt Amerikába, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni: Szász Tamás, a pogánycímű novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újságnovellapályázatát. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felfigyelt. 1926-ban települt Kolozsvárra. A két háború között gyors egymást követően jelentek meg novelláskötetei, regényei is, közülük is az elsők között A szűzmáriás királyfi, amelyet javarészt még Amerikában írt, de csak hazatelepülése után fejezett be. Ezután jött a Címeresek, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette.
„A Hargita körül olyan a decemberi hajnal, mintha a megfagyott igazság töltené be az űrt.”
90 éve hunyt el Kosztolányi Dezső
1936. november 3-án hunyt el Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló alkotója, a 20. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. Első írása, amely nyomtatásban megjelent, Egy sir című verse volt 1901-ben, majd hat évvel később egy teljes kötettel lépett a nyilvánosság elé: a Négy fal közöttnek elismerő volt a fogadtatása, egyedül Ady bírálta. Íróként a politikamentességre törekedett, igyekezett távol tartani magát mind a jobb-, mind a baloldaltól, ennek ellenére egy-egy megnyilvánulásáért mindkét oldalról támadások érték. Több más írótársával együtt idegenkedve fogadta a Tanácsköztársaságot, a proletárdiktatúra intézkedései miatt ő is elveszítette egzisztenciáját, és eleve nem értett egyet a bolsevizmus ideológiájával sem. A kommün bukása után, 1919–21 között az Új Nemzedék című szélsőjobboldali lapnál helyezkedett el; egyik szerkesztője és szerzője volt a lap Pardon rovatának, amelynek cikkei élesen támadták a Tanácsköztársaságot és annak vezetőit, gyakran antiszemita és fajvédő megnyilvánulásokkal fűszerezve reagáltak a napi jelenségekre, valamint tiltakoztak a trianoni békediktátum ellen, ezáltal irredenta álláspontot is képviseltek.
Kosztolányi olyan műveket hagyott az utókorra, mint az Esti Kornél, az Édes Anna, a Pacsirta vagy az Így írtok ti.
„Hogy hazudik-e a regényíró? Azt hiszem, feltétlenül. De úgy, ahogy minden este, mikor aluszunk és álmodunk. Egy magasabb igazságot hazudunk.”
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)