Szeptember Szent Mihály hava. Szent Mihály napján, szeptember 29-én számoltak el a pásztorok a rájuk bízott jószággal, és Szent Mihálykor fogadták fel a következő Szent Mihályig a juhászokat, gulyásokat, kondásokat. Ehhez a jeles hónaphoz és naphoz kötődnek az idei szeptemberi hónap tárgyai a Csíki Székely Múzeumban: két faragott, és egy faragott-vasalt pásztorbot.

A pásztorbot a pásztorok munkaeszköze, terelőeszköze volt, egyben rangjelző szereppel bírt, és ez volt a mesterség címere is, hiszen bot nélkül nem pásztor a pásztor. Mindig maguknál hordták, a díszesebb botokat felhasználták a táncban, ünnepeken, esetleg önvédelem céljából.

Általában a pásztorbotot maga a pásztor készítette, faragta ki valamilyen keményfából. Különböző geometrikus és florális mintákat faragtak a botra, emellett pedig rákarcolták a tulajdonos (és néha a családtagjai) nevét, a készítés évét, számsorokat stb. A pásztorbot a civilizáció hajnalától kezdve rang- és méltóságjelző szerepű: az egyiptomi istenségeknek és fáraóknak ugyanúgy elmaradhatatlan kelléke volt, mint később a katolikus egyház püspökeinek és a pápáknak.

A kiállított három bot közül a rézszegekkel kivert (vasalt) fejű (macsukájú) geometrikus és florális-fenyőágas karcolt díszítéssel rendelkezik, lakkozott. Hét tulajdonosa is volt ennek a botnak, az ő nevük szerepel bekarcolva és helyenként évszámmal ellátva. A botot 1943-ban készíthették, valószínű, az első tulajdonosa, Kulcsár Illés volt a faragó, az ő neve mellett szerepel az említett évszám. Ez a terelőeszköz Marosfő környékéről került a múzeum tulajdonába.

Csíkmenaságról származik a másik két pásztorbot, és mindkettőt egy Ferencz Gyula nevű pásztor faragta. Az egyik 1932-es, a másik pedig 1933-as keltezésű. A botok feje, macsukája gömb (alma) alakú, alatta 15 centivel kezdődik a faragás. Mindkét bot geometrikus és florális-fenyőágas díszítésű. Az 1933-ason egy számsor is szerepel 1-től 15-ig. Az 1932-es keltezésű bot bádoghegyben végződik.