A magyar kultúra, a történelem, a nyelv és irodalom kiváló művelőinek meghatározó erdélyi, vagy erdélyi származású alakjairól nyílt kiállítás hétfőn a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban. Az esemény az anyanyelv nemzetközi napjához kapcsolódóan valósult meg.

Az UNESCO közgyűlése 1999-ben nyilvánította az anyanyelv nemzetközi napjává február 21-ét. A nemzetközi szervezet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára kívánta ezzel felhívni a figyelmet. Ebből az alkalomból képzőművészeti kiállítással és tudományos előadással tisztelegtek a magyar kultúra, történelem, irodalom meghatározó erdélyi, vagy erdélyi származású alakjai előtt Csíkszeredában.

A hétfőn este megnyílt Otthonunk az anyanyelv – magyar nyelvünk kiváló művelői című tárlaton 82 műalkotást mutattak be a közönségnek, a tárgyak közül 72 a székelyudvarhelyi Lázár Imre bronzöntőmester képzőművészeti gyűjteményének része. A szobrok és plakettek mellett festmények is helyet kaptak a kiállításon, amelyet Kovács Árpád székelyudvarhelyi művészettörténész mutatott be a közönségnek. A szakember kiemelte: a tárlat egységes anyagban mutatja be a mindenkori idők legkiválóbb erdélyi, erdélyi származású személyiségeit.

A művészettörténész elmondta: Lázár Imre harangöntő mesterként fogott hozzá szobrok készítéséhez is. E tevékenysége által ismerkedett meg számos művésszel és kezdődött műtárgygyűjtési szenvedélye. A művész-mecénás fontosnak tartja a közösség szolgálatát is, ennek jegyében például 14 régi, sérült harangot adományozott Székelyudvarhely városának, amelyeket a székelytámadt várban tettek közszemlére egy állandó kiállításon. Lázár Imre gyűjteményének darabjait először három évvel ezelőtt mutatták be Budapesten, majd Sárospatakon, Erdélyben pedig tavaly volt látható belőlük egy bővebb válogatás.

A kiállítás bemutatását követően dr. Tapodi Zsuzsa, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara  Humántudományok Tanszékének professzora tartott előadást Anyanyelv, kultúra, identitás címmel. Kiemelte, hogy a magyar nyelv az évszázadok során nem változott annyira, hogy ne értenénk meg a legrégebbi szövegeket is. A szakember régies kifejezéseket idézett fel, valamint a nyelvrokonság kérdését is körüljárta. Tapodi Zsuzsa kiemelte: az anyanyelv a múlt és a kulturális identitás legfőbb őrzője és meghatározója, amely összeköti annak művelőit térben és időben egyaránt.