Egri István, Pataki Adorján, Borsodi L. László és Szenkovics Enikő vette át az elismerést a magyar kultúra napján megszervezett, csütörtök esti gálán Kolozsváron. A díjat minden évben olyan erdélyi alkotók kapják, akik kiemelkedő tevékenységükkel szolgálják az erdélyi magyar kultúra megőrzését, gyarapítják és tovább éltetik azt.

Idén 14. alkalommal adta át a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat Kolozsváron. Ezúttal négy olyan jeles erdélyi alkotónak, művésznek ítélték oda, aki kiemelt módon hozzájárult az erdélyi magyar kultúra megismertetéséhez és átörökítéséhez. Egri István képzőművész, restaurátor; Pataki Adorján operaénekes; Borsodi L. László költő, kritikus és Szenkovics Enikő műfordító részesült a neves elismerésben. A díjakat Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke adta át a Vallásszabadság Házában január 22-én. Az esemény házigazdája Lackó Vass Róbert előadóművész volt.

A díjátadó gálán ünnepi beszédet mondott Brendus Réka, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője: „Semmilyen politikai környezet, semmilyen országhatár nem képes éket verni a magyar kultúra egységébe, hisz szerte a világon ugyanazokat a magyar írókat és költőket olvassuk, ugyanazokat  a magyar színészeket ünnepeljük, ugyanazokat a magyar képzőművészeket csodáljuk, és az első kérdés soha nem az, hogy ki hova valósi”.

Szerinte Kós Károly építész ugyanannyira egyetemes, mint erdélyi vagy sztánai, Grendel Lajos ugyanannyira egyetemes, mint felvidéki vagy lévai. A díjazottakról elmondta, hogy „hidak és közvetítők nyelvek és kultúrák között, érzések és üzenetek között, történetek és történelmi hagyatékok között. E hidak pedig mind itt futnak össze: az erdélyi magyar kortárs kultúra tágas mezején”.

A gálán felszólalt továbbá Balázs Imre József költő, irodalomkritikus: „Lehet, hogy amikor egy könyvet olvasok, vagy amikor zenét hallgatok a fülhallgatómból, azt élem meg, hogy éppen velem személyesen történik meg a kultúra. De belegondolva abba a folyamatba, hogy egyáltalán mi tette lehetővé számomra azt, hogy a zene eljusson a fülhallgatómig, vagy hogy a könyvet kézbe vehessem, gyorsan odáig érkezhetek, hogy a kultúra emberek együttműködésének eredménye, gyakran olyanok közreműködése, akik nem is egyazon időpillanatban léteznek. […] Vegyük észre, hogy amikor a Himnusz című megzenésített vers megszólít bennünket, egy valós közösség vagyunk éppen, egy adott helyzetben”.

Balázs Imre József beszédének végén erre a napra és az egész évre igazi beszélgetéseket kívánt térben és időben távoli dialóguspartnerek között, művészeti ágak között, egyének és csoportok között, hisz így marad fenn a kultúra.

A képzőművészet kategória győztese Egri István kolozsvári üvegművész, restaurátor, aki képzőművész családba született, mégis szülei a műépítészet felé terelgették. Ifjabb korában volt üvegfúvó a kolozsvári Napochim üveggyárban, kertész a Botanikus kertben, sőt díszítőmunkás is a magyar operában. Édesapja indította az üvegtanszéket Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Ide járt Egri ipari formatervezésre, majd felvételizett a Budapesti Iparművészeti Főiskolára (a mai MOME – szerk. megj.), 1993-ban diplomázott itt.

A díjátadón Nagy Emőke muzeológus, művészettörténész méltatta a díjazottat. „Ahogyan a családi örökséget tovább gondolja és új irányokba vezeti, úgy teremti meg saját művészi világát: az üveg számára nem csupán eszköz, hanem életfilozófia. Művészete nemcsak a térben, hanem az emberekben is fényt gyújt” – hangzott el a laudációban, majd Nagy Emőke felelevenítette Egri István egyik nyilatkozatát is: „Nekünk, designereknek ki kell fordítanunk a sarkukból a dolgokat, és új ösvényeket kell keresnünk”.

És bár kacifántos úton jutott el a családi örökség műveléséhez, saját műhelyében, művészi szinten teszi mindezt 1995 óta Kolozsváron. „Számtalan restaurációs és tervezői munkában vett részt templomok, középületek és magánvillák építészeti üvegeinek megalkotásában itthon és külföldön”.

Pataki Adorján operaénekes Dicsőszentmártonban született, középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte, 1999-től pedig Gheorghe Dima Zeneakadémia canto szakán tanult. 2005-től a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese és 2011 óta a budapesti Operaház állandó vendégelőadója.

Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója Pataki Adorjánról szóló laudációjában elmondta, hogy a hangján keresztül lelket közvetít, ez is hozzátartozik színpadi jelenlétéhez, nem csak technikai tudása. „Ha van tenor, van opera. Ha nincs – nincs. A tenorista mindenkor zenetörténeti tényező. Ez a mondat nem csupán aforizma, hanem az operaműfaj örök törvénye. És e törvény élő bizonyítéka Pataki Adorján, a kolozsvári énekes, akinek pályája Erdélyből indulva Európa nagy operaszínpadait járja be” – hangzott el a díjátadón.

Pataki fellépett már holland, osztrák, svájci, spanyolországi, németországi, bosznia-hercegovinai és norvégiai turnékon, ugyanakkor Erdély nagyvárosaiban és szórvány közösségekben is megmutatta az opera egyetemességét. „Bátran mondhatom, ahol ilyen tenor áll a reflektorfényben, ott dráma születik. Ott emberi sorsok válnak hallhatóvá” – zárta gondolatait Szép Gyula.

Az irodalom kategóriának díjazottja Borsodi L. László csíkszeredai költő, kritikus és tanár. Mint írtuk, Borsodi L. László szinte a papi hivatást választotta, de végül más utat választott. Költészete sajátos egyveleget képez, amelyben egyszerre lelhető fel a család- és a ferences rendtörténet, valamint a székely-csángó történelmi múlt, annak minden közelmúltbeli traumájával. Találkozhatunk a hitét megélő, és olykor (látszólag) elhagyó emberrel, annak minden gyarlóságával egyetemben.

Papp Attila Zsolt költő, szerkesztő méltatta költőtársát: „Szerzőnk töprengő, önmarcangoló alkat, és épp innen lehet tudni, hogy nemcsak kiváló költő és irodalomtörténész, vagy inspiráló tanárember, de jó ember is. Jó író és jó ember – halkan mondom, nem feltétlenül szokott ez mindig egybeesni. Ha valamit tanulni lehet tőle, az az önmagunkkal szemben táplált kétely szükségessége, az alázat, amely képes poétikai minőséggé is változni”.

A laudációban elhangzott az is, hogy nagy a kísértés arra, hogy költészetét vallásosnak, istenesnek nevezzük, főleg a csíksomolyói ferencesekhez fűződő bensőséges kapcsolatának fényében, „de ilyenkor eszünkbe juthat Pilinszky, aki fontosnak tartotta pontosítani: ő nem katolikus költő, hanem költő ÉS katolikus, ez a különbségtétel pedig alkotó ember esetében nagyon is helyénvaló” – szögezte le Papp Attila Zsolt.

Műfordító kategóriában Szenkovics Enikő kolozsvári műfordító kapta a kitüntetést. A díjazott Kolozsváron született, és ugyanitt végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, magyar–német szakon 1999-ben. Ugyanabban az évben a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudomány Doktori Iskolájának hallgatója lett, ekkor kezdett foglalkozni a romániai német nyelvű irodalommal, majd műfordítással. Bevallása szerint „véletlenül” lett műfordító, hiszen a doktori tanulmányai alatt jött rá, hogy nagyon élvezi ezt a kreatív folyamatot. Önmaga szórakoztatására kezdett el fordítani, ugyanakkor fel is töltődött általa, így van ez mind a mai napig.

Király Zoltán költő, műfordítő mondta a laudációt Szenkovics tiszteletére. „Meggyőződésem, hogy a kezdő műfordító nincsen tudatában annak, hogy pontosan mit is csinál. Fordítja a szavakat, szótárazik, próbálja értelmezni a mondatokat, alakítgatja a szórendet, a mondatszerkezetet. Így megy ez hosszú tíz órákon, heteken, hónapokon keresztül, mígnem szerencsés esetben egyszer csak valaki elhúzza a képzeletbeli függönyt, és a nyelvi bizonytalanságból hirtelen megszólal magyarul a szöveg, hirtelen érthetővé válik a szerző logikája, tisztán látni és érezni a szándékait. Ahhoz azonban, hogy a csoda bekövetkezzen, nélkülözhetetlen a szakmai alázat, a szöveghűség és a precizitás, valamint a kitartás. Boldogan jelentem, Enikő a kezdetektől mindezen tulajdonságok birtokában van és gyakorolja is őket, talán erre figyeltek fel a díjazók is, amikor úgy döntöttek, kortárs erdélyi magyar kultúráért díjjal ismerik el eddigi munkásságát” – fejtette ki gondolatait a díjazott barátja.

A gálán egy rendhagyó színházi előadást láthatott a közönség: Dimény Áron színművész Bajor Andor műveiből állított össze egy stand up comedy-t, mivel szerinte Bajorhoz leginkább ez a műfaj illene, úgy véli, humorista lenne, ha ma is élne. A díjátadó végén a Concordia vonósnégyes előadását élvezhette a közönség.

(Nyitókép: Jakab Lóri)