Az elmúlt évi sikeres gombosi kutatás nyomán idén a Hagyományok Háza munkatársai április végén Hertelendyfalván és Temerinben gyűjtöttek. Az értékes munkák részleteit Tajti Erzsébet viseletkészítő foglalta össze két részben.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat két munkatársa, Kovács Nádi Karolina és Vázsonyi Csilla az elmúlt évben a Viseletkészítők továbbképzése – mentorprogram keretében egy gombosi helyi gyűjtést végeztek. A sikeres kezdeményezést követően már egy újabb területi kutatásban gondolkoztak és így esett a választásunk Hertelendyfalvára.

A dél-bánsági községet egykor három nemzetiség népesítette be: szlovákok, svábok, valamint az al-dunai székelyek, akiket a Monarchia idején telepítették ide. A három népcsoport ugyan nem keveredett, de békességben élt egymással, az idillt a németajkúak kitelepítése szakította meg a második világégést követően. A vegyes házasságok az 50-es években is ritkaságszámba mentek.

A település kijelölése tudatos választás volt, a kutatócsapatot az is motiválta, hogy az al-dunai, bukovinai székelyek hagyományaival nagyon sok tánccsoport foglalkozik. A zenei és táncanyag felkerült ugyan a színpadra, de az együttesek igényelték a viseleteik autentikus megújítását.

A helyiek és pancsovai Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület vezetői is szívesen segítették a kutatómunkát, melynek során előkerült az egyik szekrény mélyéről egy 1900-as évekből származó menyasszonyi koszorú. Ezzel a darabbal a Magyar Nemzeti Múzeum menyasszony-projektje is gazdagodott egy különlegességgel, mivel az egykori esküvői fotót és az egybekelés dátumát is a csapat rendelkezésére bocsátották. Egy másik alkalommal egy úgynevezett derek bundát is megcsodálhattak, ezt a ruhadarabot korábban bőrből készítették, napjainkban pedig bársonyra hímzik.