Az otthonról való eltávozáshoz kapcsolja a nyelv megtalálását Juhász Tibor költő, akinek harmadik könyvét, az Amire telik címűt Kolozsváron is bemutatták a Bulgakov kávézóban pénteken. A szerzővel a Helikon estek keretén belül Mărcuțiu-Rácz Dóra beszélgetett költői pályájáról, líraértelmezéséről és alkotói koncepciójáról.

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban, jelenleg az Irodalmi Szemle, a Pannon Tükör, a Kortárs Online folyóiratok és a kulter.hu irodalmi-művészeti portál szerkesztője, a Debreceni Egyetem doktorandusza. Három kötete jelent meg, 2015-ben debütált Ez nem az a környék című verseskötetével, melyet 2018-ban követett a Salgó blues, ami egy önéletrajzi ihletésű szociografikus novellaregény. Ahogyan az előző kötet is, az Amire telik versei is a Scolar kiadó gondozásában jelentek meg.

A vidékiség kérdése mai napig aktuális Magyarországon (és nem csupán), s hogy „milyen vidékiségfogalmaink vannak, arról sokat lehetne tanácskozni” – véli Juhász, aki maga is „kulturális migránsként” határozta meg magát, amikor Salgótarjánból Miskolcra költözött, hogy ott magyar szakon folytassa tanulmányait. Nagy távolság ugyan nem volt a két város között, viszont az idegenségtapasztalatára az is rátett, hogy bár őt a városhoz kötődő bányászkultúra érdekelte, senkivel nem találta meg a közös hangot, így egy idő után hazaköltözött és kereskedelmi tanulmányokat folytatott. Miközben a boltvezetői pozíció fortélyait tanulta, egyre élesebben szembesült a kisvárosi léttel, legkülönfélébb emberekkel találkozott, ami alatt a szegénység különböző arcai tárultak fel előtte.

Hosszabb ideig zenészek között élt, és maga is dzsesszgitáros szeretett volna lenni, viszont az írást akkor tudta igazán elkezdeni, amikor eltávozott otthonról. Debrecenben folytatta tanulmányait a bölcsészkaron, viszont sokáig kereste a helyét ebben az új közegben, amelyhez egy ideig nehezen tudott hozzászólni. A szegénység nyelvének megtalálására tett kísérlet elemi tapasztalatokra alapult, és a téma, amely a szociografikus költészettel, terepmunkával és folytonos utazással társul, elindított benne egy önértelmezési folyamatot is. „Elsősorban a magam számára váljon hitelessé” – fogalmazott Juhász, akinek a saját szegénységtapasztalata önértési eljárás és felülvizsgálat is egyben. Olyan embernek látja magát, aki életmű-koncepcióban gondolkodik, lehorgonyzott valami mellett: képviseleti költészet ez, hiszen laikusként osztályok közötti mozgást generál.

Az Amire telik verseinek nyelve viszont éles vitát generált az irodalmi közéletben, kritikusok vitatkoztak a kötet szikár, depoetizált nyelvéről, amely kapcsán a szerző számára is érdekes olvasási stratégiák derültek ki. Elmondása szerint nem változtatna semmit a könyvön, viszont meglepetten és érdeklődéssel figyelte, hogy milyen pozícióból szólalnak fel az irodalomértők. „Maga a líraolvasás igen konceptualizált” – fogalmazott.

A szerző terepmunkája hosszú gyalogutakat jelentett Miskolc mellé, Magyarország alighanem legnagyobb szegregátumába, a Lyukóvölgybe. Reggeltől estig tartó barangolásai során az intenzív tértapasztalatok csapódtak le benne, illetve beszédbe is elegyedett azokkal az emberekkel, akik a telepen élnek. A Lyukóvölgy a nehézipar leépülését követően vált elszigeteltté – eredetileg munkásszállók, hétvégi házak, zárt kertek foglaltak itt helyet, melyeket a hetvenes években a munkásoknak szántak. Később az ellátórendszeren kívül rekedtek költöztek ide, mára már több ezren laknak a környéken, ahol sem kanalizálás, sem útinfrastruktúra nincs. Juhász tértapasztalata ezekben a versekben itt érhető tetten igazán: milyen hely az, ahol nem alakulhattak ki szomszédsági viszonyok, barátságok, és csak elszigeteltség van a nyomorban? Szociológiai szempontból is nehéz ügy: a réteg befogása sem lehetséges, nincs az a „beépülési” pozíció, amelyből egyáltalán egybefogni lehetne. Ezeknek a szövegeknek a szereplői „nem ugyanazon koordináták szerint tájékozódnak, mint mi”, nincsenek helyrajzi számok, utak.

„Hiába is akarnám, nem tudnám átélni azt, amit azok élnek át” – tette hozzá Juhász. Folyamatos keresés és poétikai kihívás számára ez a témavilág, amelyet egyhamar nem merít ki. Az Amire telik versei mellett a szerző egy kisprózát is felolvasott az est folyamán.