Zenélni édesanyja hatására kezdett el, ötévesen Bárdos Lajos 101 magyar népdalát már kívülről fújta, hatévesen kottát olvasott. A megpróbáltatások ellenére mindig sikerült talpra állnia, mindig visszatért a zenéhez, és Kolozsváron orgonaórákat tartott diákoknak akkor, amikor az orgonaszakot megszüntették a kommunista érában, mondván, hogy egyházi hangszer. Újraszervezte a Református Teológia énekkarát, a kolozsvári Egyetemi Énekkart is vezette, és élete végéig a zenéléssel foglalkozott. A 110 évvel ezelőtt született Benedek Kálmán karnagy-tanárra, zongora- és orgonaművészre emlékeztek Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott kerekasztal-beszélgetésen.

A Romániai Magyar Dalosszövetség szeptember 28-i rendezvényén az est házigazdája Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke volt, akit tanított még Benedek Kálmán, vagy ahogy tanítványai emlékeznek vissza rá? Kálmán bácsi. A meghívott vendégek soraiban Benkő Judit muzikológus, valamint Benkő Tímea, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója, karnagy foglaltak helyet. A kerekasztal-beszélgetés során több orgonarészletet meghallgathatott a közönség, interjúk és felvételek nyomán is próbáltak visszaemlékezni Benedek Kálmánra, ugyanakkor a meghívottak és a közönség soraiból is sokan ismerték Benedek Kálmánt, ők is megosztottak egy-egy emléket a művészről.

Benkő Judit muzikológus úgy vélte, Benedek Kálmánra elsősorban orgonaművészként gondolunk, ám ha életpályáján „visszább lépünk, azt látjuk, hogy sokáig karnagyként is dolgozott”. Maga Benedek Kálmán is azt mondta, számára a zene oszthatatlan egység, és nem tudja, hol húzza meg a határt klasszikus és a könnyűzene között. Azt is kevesen tudják – mondta a muzikológus –, hogy Benedek könnyűzenét is játszott és írt álnéven.

Ki is volt Benedek Kálmán?

A kerekasztal-beszélgetésen Tóth Guttman Emese mesélt a zongora-orgonaművész családjáról, többek között elmondta, hogy az egyik unokájával sikerült felvennie a kapcsolatot. Mint megtudtuk, Benedek Kálmán a neves háromszéki Benedek család leszármazottja, édesapja Benedek Elek, a mesemondó unokatestvére volt. Kálmán a hét testvér közül a legkisebb volt, és már nagyon fiatal korában is jó zenei memóriája volt. Mint egy Benedek Kálmánnal készült interjúból kiderült – amelyben a zenével való kapcsolatáról beszél –, egészen fiatalon, kétéves korában már kapcsolatba került a zenével édesanyja által, aki zeneakadémiát végzett.

„Nálunk nagy zenei élet volt otthon, Nagyajtán. Ötévesen, amikor beköltöztünk Szentgyörgyre, már a 101 magyar népdalt kívülről tudtam. Hatéves koromban kezdtem tanulni kottából zongorázni, s már mint kisdiák én voltam a Mikó Kollégiumnak a kántora. Az orgonatanárom Nagy Józsi bácsi volt, az ottani kántor, aki Erdély egyik legjobb kántora volt” – hallhattuk a zenésszel készült egyik interjú részletét.

Benedek Kálmán a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett le, felsőfokú zongoratanulmányait Bukarestben kezdte meg, a Királyi Zeneakadémián, ott két évet tanult, majd átiratkozott Kolozsvárra, és ott fejezte be tanulmányait. Kolozsváron végezte el előbb a tanári szakot, majd a zongoraszakot. A kettő befejezése között Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumba ment vissza, ott vezette a magyar dalárdát és helyettes tanár volt.

Benkő Judit muzikológus hozzátette: egy rövid sepsiszentgyörgyi kitérő után Benedek Kálmán újra Kolozsvárra ment, és mivel a teológiára került oktatóként, ott kezdődött el az énekkari pályája. Két énekkart kezdett el vezetni, a Református Teológia férfikarát és a kolozsvári Egyetemi Énekkart.

Új szemlélet szerint kezdte tanítani az énekkart

Énekkari szakaszáról Benkő Tímea, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója, karnagya beszélt, aki kutatta Benedek Kálmán életének ezt a szakaszát. Mint elmesélte, személyesen nem ismerhette Benedek Kálmánt, ám kutatásai során sikerült közelebb kerülnie hozzá. „2015-ben a teológián a konferenciára egy előadást kellett előkészítenem arról, hogy milyen is volt a teológián a zenei élet, ekkor előkerestem a régi iratokat, és kiderült, hogy egy kincsesládát őriz az intézmény zenetanári szobája: sok-sok kottára, levélre, dokumentumra, plakátra találtam. Akkor döbbentem rá, hogy Benedek Kálmánnak ezt az arcát nem ismerem” – mesélte.

Hozzátette, Benedek azonnal hozzáfogott az énekkar újjászervezéséhez, ám új szemlélet szerint kezdte el azt megszervezni. Benkő Tímea szerint az akkori, modern magyar egyházi és világi kórusirodalmat kezdte el tanítani és művelni, és a kórusélet szempontjából ebben rejlik Benedek Kálmán jelentősége is. 1938 az első dátum, amikor egy Bartók–Kodály-hangversennyel rukkoltak elő a férfikarral, aminek nagy sikere volt. A következő évben már körutat is tervezett a karnagy, mivel fontosnak tartotta, hogy népszerűsítse az újfajta kórusirodalmat. Benkő Tímea úgy vélte, a 21. századi ember számára ez már nem mond sokat, Bartókot, Kodályt jól ismerjük, de akkor „hatalmas bátorság kellett ehhez”, hiszen akkor nagyon új hangzású zenének számítottak ezek a dalok, amit nem mindig fogadott osztatlan örömmel a közönség.

Országos hírnévre tettek szert az férfikarral

Benedek Kálmán és a Református Teológia énekkara hamarosan országos hírnévre tett szert, de az énekkar műsorának újszerűsége Sepsiszentgyörgyön és Nagyenyeden heves sajtóvitát indított el az akkori Romániai Magyar Dalosszövetség műsorpolitikájának megreformálása tekintetében. 1942-ben nagy sikerrel mutatkozott be második énekkarával is a karnagy, az Egyetemi Énekkarral, amelynek műsorát a Magyar Rádió is közvetítette. Magyarországi fellépéseik után meghívták őket Olaszországba és Franciaországba, valamint Norvégiába is, ám Benedek Kálmán katonai behívót kapott, öt évig volt háborúban, így nem kerül sor újabb körútra. A hadifogságból hazatérve újabb hangversenykörútra vállalkozott a teológia férfikarával, a körúton 14 helység szerepelt, majd a záró kolozsvári hangversenyen Benedek Kálmán elbúcsúzott a karnagyi tevékenységtől.

Ezután jelentkezett orgonajáték-tanulásra a Fekete-templom hírneves karnagyához, Viktor Bickerichhez, és új korszaka kezdődött el zenei életének. Guttman Mihály zenetanár, karnagy, zenepedagógus egy bejátszott interjúban úgy nyilatkozott róla: „a legnagyobb öröme Kálmánnak mindig akkor volt, amikor egy meghívás érkezett, és ő orgonálhatott. Kálmán ült a vonatra és rohant, hogy eleget tegyen a meghívásnak. Nem lehetett ráismerni az alatt a két vagy három hét alatt, amikor ő arra a fellépésre készült és utána abból táplálkozott hónapokig”.

Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke elmondta: jövőre Benedek Kálmán halálának 30 éves évfordulóját ünneplik, arra is készülnek majd, hiszen „maradt még nyomozni való” az életével kapcsolatban.