Öt órát kocsizott Vásárhelytől Szovátáig, újjászületett a Medve-tóban, élete végéig visszavágyott a székelyföldi fürdővárosba: Adyról van szó, aki Csinszkával 1915-ben egy hétvégét töltött Marosvásárhelyen és Szovátán. Útját Józsa András helytörténész rekonstruálta, és munkájának eredményét jó hangulatú előadáson ismertette a marosvásárhelyi közönséggel.

Józsa András helytörténész néhány éve próbálja tisztázni, mikor is volt Ady Endre Szovátán. Ebből a kutatásból kiindulva vette szemügyre a költő és felesége 1915-ös brassói és marosvásárhelyi útját. Munkája során összehasonlította az emlékekben sokféleképpen fennmaradt látogatás tényeit.

Erről tartott vetített képes előadást a Teleki Téka olvasótermében hétfőn este Józsa András, aki az anekdotákkal fűszerezett, jó hangulatú előadásában a kortársakra, szemtanúkra, későbbi Ady-életrajzírókra hivatkozott, legendákkal számolt le és a tényekkel szembesítette hallgatóságát.

Ady 1915. július végén egy hosszú hétvégét töltött Marosvásárhelyen és Szovátán, megfordult Brassóban is, ahol nem sokat időzött, inkább a városközeli Noa üdülőhelyre villamosozott ki Csinszkával és a társaságában levő Bölöni Györgyel és Itókával, azaz Márkus Ottíliával.

Már Brassóban a marosvásárhelyi előadására készült, ugyanis Bernády György és felesége meghívására jött Marosvásárhelyre. Előadásában azokat a helyszíneket említette Józsa, ahol a költő megfordult: a Transzilvánia Hotelt, az Európa kavéházat, a Súrlott grádicsot, a Domokos szállót. Ez utóbbiban tartotta meg előadását Ady az erdélyi magyarság jövőjéről. Itt találkozott a város előkelősége és értelmisége a költővel, aki vasárnap utazott Szovátára a főispán által kölcsönzött kocsival, ugyanis a vonatok rosszul közlekedtek a háborús viszonyok miatt. A legjobb lovaskocsi az akkori útviszonyok között öt óra alatt érkezett meg Szovátára. Ady, aki megfürdött a Medve tóban, a körülötte levők vallomása szerint kiválóan érezte magát Szovátán, mintha életkedve is visszatért volna. Szovátán is, akárcsak Vásárhelyen, része volt az annyira áhított ünneplésben. A költő még négy évet élt, és hátralévő éveiben visszavágyott Szovátára, de soha többé nem volt alkalma visszamenni.

Józsa András felvonultatta azokat a kortársakat, akik Adyt körülvették, kísérték, akik visszaemlékezéseket írtak róla, elmesélte a kutatás különböző szakaszait, miként sikerült például megszereznie azt a 1915-ös háborús vasúti menetrendet, amiből Ady megközelítően pontos érkezési idejét is megállapította.