Az erdélyi népi kultúra drámai elemeiről tartott előadást Barabás László

A betlehemezés és a farsangi szokások kapcsán beszélt a népi kultúrában fellelhető drámai hagyományokról Barabás László néprajzkutató, a Kemény Zsigmond Művelődési Társaság kedd esti meghívottja a marosvásárhelyi Bernády Házban.

A néprajzkutató a Mezőség, a Nyárád- és a Küküllő-mente, valamint a Sóvidék karácsonyi és farsangi népszokásairól beszélt, ahol nem csak írásban, de filmen és fényképfelvételeken is megörökítette a gyűjtött anyagot.

Barabás László a sóvidéki Parajdon született, Marosvásárhelyen élő néprajzkutató, főiskolai tanár. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatának a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolának több mint két évtizedig (1993-2014) igazgatója. Kutatási területe az erdélyi magyar kalendáriumi népszokások, vallási néprajz, a kultúra táji tagolódása, népi gyermekjátékok, néphagyományok az oktatásban és közművelődésben. Kutatási eredményeit hat kötetben, ötvennél több tanulmányban, száztíz néprajzi írásban és húsz néprajzi kisfilmben tette közzé. (A Hagyományok Háza bemutatója)

Elmondta, a népi dramatikus játékok egy része a pogány korba vezethető vissza, míg mások a középkorból származnak, de vannak olyanok is, amelyeket más, mellettünk élő népektől vettünk át. Barabás László kutatásai során olyan emberekkel beszélt, akik fiatalkorukban teljes dramatizált változatát ismerték egy-egy szokásnak, és amelyet a szocializmus évei alatt sem felejtettek el, amikor ezeket tiltotta a hatalom.Például a Szováta melletti Illyésmezőn Oltyán György emlékezett szóról szóra mindarra, amit ifjúkorában egy évtizeden át minden karácsonykor előadott. Erre építette a család azt, amit most már ők is előadnak, a betlehemezés egy sajátos szokását, szoros forgatókönyvvel, a szerepek pontos leosztásával. Filmen mutatta be ezt a játékot Barabás László, magyarázatot fűzve az álarcos juhászokhoz, a viselet gyökereihez, a játék sajátosságához.

Arra is kitért a betlehemi szokásokról beszélve a kutató, hogy mit jegyzett le Sütő András Pusztakamaráson, ahol reformátusként vett részt a karácsonyi játékban, mint kisgyerek. A betlehemezés nem kimondottan magyar sajátosság, Európaszerte megtalálható, természetesen megvolt az erdélyi sajátosságuk az előadás módjában, vagy a szereplők kiválasztásában. Érdekesség például, hogy a női szerepeket is férfiak alakították és alakítják.

Hármasfaluban, vagyis Atosfalván, Csókfalván és Székelyszentistvánon mára már kihalt népszokás a gilcsózás, amikor a legények elmentek köszönteni a lányos házakat. A „gilcsók” között megkülönböztették a falovasokat, a hamubotosokat és a bábákat. Ezeknek mind megvolt a szerepük, a falovasok például vezették a menetet, a hamubotosok hamut szórtak, míg a bábák lespriccelték az embereket. Ijesztő és egyben komikus alakok voltak, akiket el is lehetett lopni, illetve kölcsönkérni, bezárni, vagy kiszabadítani. A lényege a játéknak a felnőtté válás rítusában állt.

A karácsonyi ajándékozás vidékünkön 150-200 évre tekint vissza. De valamikor nem is karácsonykor, hanem újévkor adtak ajándékot a kisgyerekeknek. Az „aranyoscsitkó” szintén meghatározott dramaturgia szerint jelent meg és játszotta végig a játékot.Torockón, Kibéden és Beresztelkén forgatott filmet mutatott be az előadó, aki a farsangi szokásokat örökítette meg, illetve készített interjút erről a leggazdagabb, legszínesebb népi hagyományról. Maszkurákról, fársángokról, csúfokról és szépekről, lakodalmas és halottas, illetve betyár játékokról beszélt Barabás László, a télbúcsúztató, a farsang végének utcai színház jellegéről. Elmondta, parodizálták a lakodalmat, ugyanis a farsang volt az igazi lakodalmak ideje is, aki pedig a farsangig „nem kelt el”, abból csúfot űztek, vagy arra ösztönözték, hogy igyekezzék a következő évig párt találni magának.

Kapcsolódók

Kimaradt?