A betlehemezés és a farsangi szokások kapcsán beszélt a népi kultúrában fellelhető drámai hagyományokról Barabás László néprajzkutató, a Kemény Zsigmond Művelődési Társaság kedd esti meghívottja a marosvásárhelyi Bernády Házban.

A néprajzkutató a Mezőség, a Nyárád- és a Küküllő-mente, valamint a Sóvidék karácsonyi és farsangi népszokásairól beszélt, ahol nem csak írásban, de filmen és fényképfelvételeken is megörökítette a gyűjtött anyagot.

Elmondta, a népi dramatikus játékok egy része a pogány korba vezethető vissza, míg mások a középkorból származnak, de vannak olyanok is, amelyeket más, mellettünk élő népektől vettünk át. Barabás László kutatásai során olyan emberekkel beszélt, akik fiatalkorukban teljes dramatizált változatát ismerték egy-egy szokásnak, és amelyet a szocializmus évei alatt sem felejtettek el, amikor ezeket tiltotta a hatalom.Például a Szováta melletti Illyésmezőn Oltyán György emlékezett szóról szóra mindarra, amit ifjúkorában egy évtizeden át minden karácsonykor előadott. Erre építette a család azt, amit most már ők is előadnak, a betlehemezés egy sajátos szokását, szoros forgatókönyvvel, a szerepek pontos leosztásával. Filmen mutatta be ezt a játékot Barabás László, magyarázatot fűzve az álarcos juhászokhoz, a viselet gyökereihez, a játék sajátosságához.

Arra is kitért a betlehemi szokásokról beszélve a kutató, hogy mit jegyzett le Sütő András Pusztakamaráson, ahol reformátusként vett részt a karácsonyi játékban, mint kisgyerek. A betlehemezés nem kimondottan magyar sajátosság, Európaszerte megtalálható, természetesen megvolt az erdélyi sajátosságuk az előadás módjában, vagy a szereplők kiválasztásában. Érdekesség például, hogy a női szerepeket is férfiak alakították és alakítják.

Hármasfaluban, vagyis Atosfalván, Csókfalván és Székelyszentistvánon mára már kihalt népszokás a gilcsózás, amikor a legények elmentek köszönteni a lányos házakat. A „gilcsók” között megkülönböztették a falovasokat, a hamubotosokat és a bábákat. Ezeknek mind megvolt a szerepük, a falovasok például vezették a menetet, a hamubotosok hamut szórtak, míg a bábák lespriccelték az embereket. Ijesztő és egyben komikus alakok voltak, akiket el is lehetett lopni, illetve kölcsönkérni, bezárni, vagy kiszabadítani. A lényege a játéknak a felnőtté válás rítusában állt.

A karácsonyi ajándékozás vidékünkön 150-200 évre tekint vissza. De valamikor nem is karácsonykor, hanem újévkor adtak ajándékot a kisgyerekeknek. Az „aranyoscsitkó” szintén meghatározott dramaturgia szerint jelent meg és játszotta végig a játékot.Torockón, Kibéden és Beresztelkén forgatott filmet mutatott be az előadó, aki a farsangi szokásokat örökítette meg, illetve készített interjút erről a leggazdagabb, legszínesebb népi hagyományról. Maszkurákról, fársángokról, csúfokról és szépekről, lakodalmas és halottas, illetve betyár játékokról beszélt Barabás László, a télbúcsúztató, a farsang végének utcai színház jellegéről. Elmondta, parodizálták a lakodalmat, ugyanis a farsang volt az igazi lakodalmak ideje is, aki pedig a farsangig „nem kelt el”, abból csúfot űztek, vagy arra ösztönözték, hogy igyekezzék a következő évig párt találni magának.