Első alkalommal szervezett Interetnikus Tánctábort Csíkmadarason a csíkszeredai Tiszta Forrás Alapítvány. A pénteken záruló tábor helyszínén jártunk.

Harmincnyolc fős, 12–18 év közötti gyerekekből álló két tánccsoport tanulja egymástól a román és magyar táncot, illetve nyelvet is közel egy héten át a Csíkmadarason szervezett I. Interetnikus Tánctáborban. A tábor első kiadásában a csíkszeredai Borsika és a gyergyóhollói Floricica tánccsoportokat boronálta össze a Szalay Zoltán elnökölte alapítvány. A csíkmadarasi kultúrházban éppen tánc közben értük a csapatot.

A főszervezőt faggattuk, elsőként a tábor céljáról. Mint megtudtuk: a tábor ötlete abból fakad, hogy a Nagy István Művészeti Középiskola tanáraként is tevékenykedő Szalay Zoltán megfigyelése szerint nem látogatják egymás kulturális eseményeit a Hargita megyei, illetve a csíkszeredai román és magyar közösségek, így nem ismerik egymás kultúráját se.

„Ha már együtt élünk egy városban, egy megyében, akkor közelednünk kell egymáshoz, és ezt a Tiszta Forrásból Alapítvány kezdeményezésére a népi kultúrák értékein keresztül próbáljuk megtenni” – fogalmazott a főszervező.

Ezért találták ki az Interetnikus Tánctábort, és pályázatokat nyújtottak be a megszervezésére. A beérkezett, közel 10 ezer lejes büdzséből gazdálkodva Csíkmadarason tudták a legköltséghatékonyabban megszervezni a tánctábort, amelyet Hargita Megye Tanácsa, az EPP Képviselőcsoport és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, valamint a Csíkmadarasi Közbirtokosság támogatott, amely a helyi kultúrotthont a rendezvény teljes idejére ingyenesen használatba adta. Gyakorlatilag itt zajlott a reggelitől a vacsoráig minden műhelyük: a színpadot étkezővé alakították át, a tágas nézőtért táncteremmé. Ugyanitt kapott helyet a tábor gálaműsora is, amely során román és magyar népviseletben szerre, majd együtt ropták a táncot.

Mint megtudtuk, a kis költségvetésű rendezvényen szándékosan választották a Hargita megye északi csücskében levő Floricica tánccsoport közösségét, hogy a csíkszeredai Gyermekek Háza tánccsoporttal közösen egymás táncait, és a népi hagyományokat gyakorolják. Ezen kívül nyelvi kommunikációs gyakorlatokat is végeztek, például ki-ki a másik nyelvén mutatkozott be.

Magyarul tanulni fontos a hollóiaknak

Maria Ungureanu hollói csoportvezető lelkesen mesélte, hogy egész életében szerette volna a csárdást megtanulni, és most végre, Szalay Zoltán révén, „igazi oktatótól” tanulhatta meg. A hollói tanárnő jelezte, nagyon hálásak a lehetőségért, hogy a táborban lehetnek.

„Megfogadtam magamnak, hogy hazaérve a vegyes házasságból született csoporttagjaink szüleit is biztatni fogom, minél többet beszéljenek a gyerekekkel magyarul: ez ugyanolyan fontos nekünk, mint bármilyen világnyelvet beszélnünk, hiszen az itthoni életünknek tesz jót a magyar nyelv ismerete” – fogalmazott.  

Megmutatta a rengeteg fotót, amit készített, és elmondtq: bármilyen hangulatkeltés is megy éppen, ez „pe bune”, vagyis tényleges és őszinte román-magyar építkezés.

Megtudtuk, már az elején közösen leszögezték, hogy a táborban az egymás iránti tisztelet és elfogadás a mottó, tehát az elfogadás, a tisztelet, a megbecsülés és a megismerés. Maria Ungureanu szerénységgel magyarázza kérdésünkre, hogy ők Hollón az öregektől gyűjtik a táncokat, és igyekeznek így ápolni a hagyományokat. Magát nem tartja koreográfusnak, mondja mosolyogva, kérdésünkre azt is jelezve, hogy az összes, táborban tanult motívumot beépítik majd műsoraikba.

A tábor másik szervezője és oktatója, Antal Rózsika tanítónő, meghatottan meséli, hogy a hollói gyerekek milyen fölkészülten magyarázták el a legkisebb virágmotívum jelentőségét is a bekecseiken. Szép tábor volt, szép találkozásokkal, szép barátságok szövődtek – összegezték a résztvevő gyerekek. A tánc mellett külföldi önkéntesek közreműködésével kézműves foglalkozásokat is tartottak: nemezeltek, fontak, karkötőket készítettek. A szervezők elképzelése szerint jövőre is helyet kap a tábor.