Az „elchitanțásodásról”, a nyelvjárásokról, az anyanyelv éléről beszélgettek szerda este Marosvásárhelyen a Bernády-házban.

Az anyanyelv nemzetközi napját ünneplő beszélgetésen Demény Péter író moderálásával Fekete Erzsébet magyartanárnő, Portik Kriszta végzős gimnazista, illetve Markó Béla költő, a Kós Károly Alapítvány elnöke boncolgatta az anyanyelvhasználat kérdéseit.

Demény Péter egy buszon hallott, kétes helyességű mondat felidézése révén vezette be a témát: vajon miért ékelődnek be román szavak magyar mondatainkba, féltjük-e az anyanyelvünket vagy hagyjuk, hogy a nyugtáink „elchitanțásodjanak”?

Fekete Erzsébet fontosnak tartja, hogy ne felejtsük el: mindenki úgy használja a nyelvet, ahogy tanulta a családjában, illetve későbbi környezetében. Hangsúlyozta: nem kell boszorkányüldözést folytatni, ha valaki hibákat ejt a nyelvhasználat során, de magyartanárként kötelessége, hogy kijavítsa az illetőt.

A magyartanárnő tapasztalata szerint a fiataloknál nem is annyira a román szavaktól kell félteni a nyelvet, hanem a digitális nyelv hozta angol szavakkal. „Mikor a felnőttekkel beszélnek, megkegyelmeznek, és nem használnak angol szavakat, de ha mégis kicsúszik egy-kettő, érződik, hogy óriási a szakadék, és nem értjük egymást”- mesélte.

A diák szemszögét ismertetve Portik elmondta: néha olyan angol szavakat használnak, amelyekre nincs is tökéletes magyar megfelelő, ezért nem tudnák lefordítani semmiképp. Elmondta: egy kutatás során felfigyelt arra, hogy kortársait hangulatukhoz és mondanivalójukhoz igazítva választanak nyelvet: ha humorizálnak, azt általában angolul teszik, mikor cinikusak, azt románul fejezik ki, a komoly témákról pedig magyarul beszélnek. „Az sem mindegy, hogy írásbeli vagy szóbeli kommunikációról beszélünk, nagy különbség van a beszédünk és a felmérőinkben olvasható szövegek között”- magyarázta.

Markó kerüli a román szavakat, emlékei szerint sose használta a punga szót magyar mondatban, de vallja, a jövevényszavak mellett zavaró tud lenni az is, hogy Magyarországon húszévente lecserélnek egy szót egy másikra, úgyhogy a tasakból zacskó lett, most már meg kinézik, ha nem szatyrot mond.

A költő felhívta a figyelmet arra is, hogy az idegen szavak magyar mondatokba ékelése nem újkeletű: már az ő gyerekkorában gyakran lehetett hallani a focizó gyerekek szájából az „out”, „fault” szavakat. Meglátása szerint nem ezek a beékelt és ragozott szavak jelentik az igazi veszélyt, hanem a grammatikai szétcincálás, mint például a románból átvett „adok egy telefont” kifejezés a „felhívlak” helyett.

Szerinte a nyelvhasználatnak tudatos tevékenység kell legyen betartva a józan ész határait: „elektronikus üzenetet nem forwardolok, hanem továbbítok, viszont nem mondok tengelykapcsolót, ha a kuplungra gondolok”- magyarázta.

Fekete hangsúlyozta: fontos szempont az is, hogy különbséget kell tenni nyelvjárás és helytelen nyelvhasználat között. „Mikor hazamegyek Gyulakutára, úgy beszélek, mint azok, akik ott laknak, és az sem helytelen, csak más”- tette hozzá.

Portik Kosztolányit idézve elmondta: lehet, hogy belülről kell érezni, hogy nem jó, és akkor lehet csak változtatni rajta. Szerinte az a legnehezebb az, hogy nincsenek éles határvonalak, nem könnyű eldönteni azt, hogy mi fér bele és mi nem.

Markó a nyelv két fontos funkcióját felvázolva elmondta: egyrészt minden anyanyelv tükröz egy gondolkodásmódot, amely az identitás része, másrészt kommunikációs eszköz, tehát úgy kell tudjuk kifejezni magunkat, hogy a mondanivalónkat megértsék a magyarul beszélők Szombathelytől Bukarestig.  Szerinte a politikában radikálisan változik az embernek a nyelvhasználata.

„Rombol az, hogy lekerekítesz, csak akkor mondasz éleset, ha azzal van egy világos célod”- magyarázta. Ugyanakkor lehet egy sikerélmény is, amikor egy jogi szöveg megírásánál olyan mondatot fogalmaz meg, ami mindeninek ugyanazt jelenti, nincs arra esély, hogy más helyzetben rosszindulatú emberek átértelmezhetik.

Demény az ünnepre való tekintettel arra volt kíváncsi, hogy mit jelent az anyanyelve a jelenlevő magyartanárnak, diáknak és költőnek. „A gondolkodás maga”; „kiváltság”; „a hivatásom”- hangzottak a válaszok.