FRISSÍTVE: Életének 92. évében elhunyt Kallós Zoltán, a Nemzet Művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő, közölte Facebook-oldalán a Kallós Zoltán Alapítvány. Temetése szombaton 13 órakor lesz.

Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a Kolozs megyei Válaszúton. Szülőfalujában 1992-ben hozta létre a nevét viselő, a szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatásával foglalkozó Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek 25. évfordulóján, 2017 nyarán avatták fel Válaszúton a kibővített Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot.

A néprajzkutató 2017 márciusában vette át a Kossuth Nagydíjat, ugyanazon év áprilisában kapta meg a kulturális örökségvédelem terén legnevesebbnek számító uniós elismerést, az Europa Nostra-díjat, majd májusban az online közönségszavazáson is ő nyert. Víg Emese munkatársunk Kallós Zoltánnal készült interjúja itt olvasható.

FRISSÍTÉS1: Az MTI által közölt hírben azt írják, hogy Kallós Zoltán szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat kolozsvári református kollégistaként, tanárai biztatására kezdte gyűjteni. A fiatalok szokásrendjét, udvarlási hagyományait és népdalkincsét feldolgozó gyűjtőmunkájával első díjat nyert egy népdalpályázaton, és végleg eljegyezte magát a néprajzzal. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, a kalotaszegi Magyarvistán tanított.

A kolozsvári zeneakadémia elvégzése után 1955-től a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957-ben és 1958-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959 és 1968 között Gyimesben egy faipari vállalatnál dolgozott, de a néprajzi gyűjtést tovább folytatta. Eredményeire Magyarországon is felfigyeltek, a hatvanas évek elején Kodály Zoltán hordozható magnetofont küldött neki, megkönnyítve a korábban fonográffal, majd 10-15 kilós magnóval végzett gyűjtést.

1969-ben szabadfoglalkozású lett. Minden idejét és erejét a gyűjtésnek szentelte, alkalmi kutatási megbízásokkal dolgozott főként Gyimesben, Kalotaszegen, a Mezőségben és Moldvában. A népköltészet, a népszokások és a néptáncok mellett a bőr, fa, textil és kerámia használati tárgyak, valamint a ruhákon, a bútorokhoz tartozó szöveteken, függönyökön, ágyterítőkön megjelenő varrott és hímzett díszítések is érdekelték.

Publikációinak sorát az 1969-ben kiadott Balladák könyvével nyitotta meg, nagy szakmai és közönségsikert aratott. Ezt követte 1973-ban az Új guzsalyam mellett című néprajzi gyűjteménye, majd 1989-ben a Martin Györggyel közös Tegnap a Gyimesben jártam és Mikor Csíkból elindultam kötetek. 1996-ban az Ez az utazólevelem (Balladák új könyve) hangzó melléklettel jelent meg, 2003-ban Világszárnya címmel moldvai magyar népmeséket, 2004-ben Elindulék este guzsalyasba címmel moldvai magyar népköltészetet adott közre. 2014-ben ismét kiadták a számos dokumentummal bővült Balladák könyvét. Az életművét megkoronázó, hatalmas forrásmunkában több mint félezer balladaváltozat található, tartalmazza a korábbi kiadás teljes anyagát, kibővítve addig még nem közölt szövegváltozatokkal, dallamokkal és mellékletként 20 órányi eredeti hangfelvétellel.

A dalokat énekelte is

A magyarul, románul és cigányul is beszélő kutató nemzetiségre való tekintet nélkül gyűjtötte e három nép hagyományait az észak-mezőségi falvakban Szék környékén, Kalotaszegen a Nádas-menti falvakban, a gyimesi csángóknál és a moldvai csángóknál. Gyűjtőmunkájával 15 ezer dallamot jegyzett le, 26 kazettát adott ki, közülük 8 balladákat tartalmaz. Több népzenei lemeze és CD-je is megjelent Magyarországon, egy lemezét Amerikában is kiadták. A dalokat énekelte is, hangját az Ökrös együttessel közös lemeze őrzi. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és istápolásával is.

A kommunista rendszer által 1950-ben elkobzott válaszúti családi birtokot 1992-ben szerezte vissza, a szellemi és tárgyi javak megőrzésére érdekében összvagyona felajánlásával még abban az évben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely szórványközponttá fejlődött, óvodát, iskolát, közművelődési központot és múzeumot működtet. A kúriában 1998-ban nyílt először kiállítás a nagyközönség számára, majd az épület renoválása után, 2010-ben megnyitották a Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központot, amely az általa gyűjtött mezőségi, kalotaszegi és erdélyi szász népviseletek és használati tárgyak gyűjteményének ad otthont.

„Én azért gyűjtöttem, mert gyönyörűnek találtam, úgy az énekeket, táncokat, balladákat, mint a tárgyakat” - vallotta kultúramentő szenvedélyéről. A ma már mintegy hatezer darabból álló gyűjteményben az ő egyedi válogatásában kerültek egymás mellé és váltak közkinccsé az egymástól messze eső gyűjtőterületek darabjai. 2017 júniusában a gyűjtemény a magyar állam támogatásával megkétszerezte kiállító felületeit.

FRISSÍTÉS2: Kelemen Hunor: kötelességünk emlékezni arra, amit ránk hagyott

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint Kallós Zoltán távozásával az egész Kárpát-medencei magyar közösség szegényebb lett. Százezrek példaképének tartotta Kallós Zoltánt, a néprajzkutatót, népzenegyűjtőt, az erdélyi táncházmozgalom elindítóját. Véleménye szerint Kallós Zoltán példátlan nagyságú és jelentőségű életművet alkotott, amely az egész nemzet múltját, több évszázados történetét magába sűrítette. Általa vált megismerhetővé és megérthetővé a távoli múlt. 

Kékedi László, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője úgy emlékezett Kallós Zoltánra, hogy benne Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett a 20. század legnagyobb magyar folklórgyűjtőjét tisztelhettük. „Személye a népművészet egyik csodája volt. A magyar népművészetnek és néprajztudománynak mind a zenei, mind a néptánc és a kézművesség vonalán is hatalmas veszteség” a halála - fogalmazott az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője.

Sebő Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós, előadóművész Kallós Zoltánra emlékezve arról beszélt: az elhunyt olyan gyűjtő volt, aki tudását, anyagait másokkal is megosztotta és bátorította a fiatalokat. „Kallós Zoltán a hagyományok gyűjtése mellett a válaszúti bentlakásos kollégium létrehozásával gondoskodott arról is, hogy a szórványvidéken élő magyar gyermekek ne kallódjanak el és ismerjék meg a magyar kultúrát” - emelte ki Sebő Ferenc.

Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója szerint Kallós Zoltán életműve nélkül ma nem virágozna a magyar népművészet szerte a Kárpát-medencében. Mint mondta, Kallós Zoltán más kutatókkal együtt olyan újszerű szemléletet indított útjára a néprajzkutatásban, amelynek egyenes következménye lett a táncházmozgalom és az, hogy ma a Hagyományok Háza kiemelt nemzeti intézményként dolgozhat. Hozzáfűzte azt is: Kallós Zoltán gyűjtéseinek is köszönhető, hogy a néprajzkutatóknak, hagyományápolóknak ma is van hová nyúlniuk és van mit átadniuk az újabb generációknak.

Szép Gyula népzenész, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány egyik alapítója, jelenlegi alelnöke szerint Kallós Zoltán népzenei gyűjtései nyomán elölről kellene kezdeni a magyar népdaltípusok osztályozását, ugyanis megannyi olyan dallamtípust, dallamváltozatot azonosított, amelyekkel előtte a gyűjtők nem találkoztak. A Kolozsvári Magyar Opera igazgatói tisztségét is betöltő Szép Gyula szerint Kallós Zoltán időben érzett rá arra, hogy a társadalmi folyamatok az Erdélyben és Moldvában részben még megmaradt népi kultúra eltűnéséhez vezetnek, ezért megpróbálta összegyűjteni, ami még összegyűjthető. Egy anekdotát idézve megemlítette, hogy előtte a néprajzkutatók addig jutottak, ameddig vonat járt. Ő a végállomásoknál sokkal tovább és sokkal mélyebbre ment.