Megszólítani a huszonévesek generációját – fogalmazta meg csütörtökön a kolozsvári Filmtettfeszten Lévai Balázs producer a Wellhello dalokkal átszőtt #sohavégetnemérős című szkeccsfilm célját. A tavaly óta fenntartott siker és érdeklődés, a bekaszált hazai és külföldi díjak pedig azt mutatják, hogy ez sikerült.

A film könnyedén és hitelesen beszél az Y és Z generáció mindennapjairól, szocializációjáról, párkapcsolati nehézségeiről, és úgy egyáltalán a csajozásról, pasizásról és bulizásról. Nem egy felülről kitalált marhaság, hanem rólunk szól – mutatott rá a film producere.

A #sohavégetnemérős szkeccsfilm. Hat külön történetet építettek fel egy-egy Wellhello-sláger sorára, ami nagyon jól működik az egész film alatt. Például látunk tinderezős társkeresést, exbarátnők Facebookon követését, és a közösségi háló sötét oldaláról is szót ejt a film. Ezek a sztorik a VOLT Fesztiválon egy Wellhello-koncerten érnek össze, ahol ki-ki a maga módján, de minden szereplő jót bulizik, és kívülről üvölti a dalszövegeket.

A zenekar arcai, Fluor Tomi és Diaz csak a keretet adják filmhez, nagyon ritkán látjuk őket a vásznon, és szerencsére az alkotók sem akartak minden áron színészeket faragni belőlük.

Miért pont a Wellhello?

… merülhet föl a kérdés azokban, akik meglepődnek azon, hogy Lévai Balázs, a Dob+basszus zenetörténeti műsor házigazdája, a Tankcsapdával, Quimbyvel, Csík zenekarral korábban együtt dolgozó, a Kispál és a Borz búcsúkoncertjének a rendezője, a Lovasi könyv szerzője, és számos más zenei és irodalmi projekt ötletgazdája, a mainstream és agyonhallgatott Wellhelloval kezd el dolgozni.

A zenekar fél év alatt elérte, hogy 25 ezres közönség előtt zenéljen a 35 fokos tűző napon, és Lévai Kolozsváron elárulta, hogy ilyen gyors sikertörténetet ő semmilyen más magyar zenekar életében nem tapasztalt. A siker pedig azóta is tart.

„Valószínűleg azért is sikeres a Wellhello, mert Fluor egy nagyon jó dalszövegíró, valamit nagyon eltalált” – egészítette ki Horváth András Dezső forgatókönyvíró.

Nagyrészt elsőfilmes színészek alakítanak

Jó párbeszédeket hallunk a filmben – gondoltuk a vetítés közben, amit meg is erősített a kolozsvári közönségtalálkozón a forgatókönyvíró, aki a magyar filmek nagy betegségének tartja, hogy sokszor papírízű dialógusok hangzanak el bennük, mintha a Barátok köztöt néznénk, mondta.

Tiszeker Dániel rendező munkáját dicséri egyrészt a szereplőválogatás. Ami nem is olyan nagy meglepetés, mert a rendező pontosan tudta, hogy milyen színészgárdával fog dolgozni, ha egyszer saját filmbe kezd, mert tulajdonképpen egész Magyarországot és Erdélyt végig castingolta, például a Made in Hungária szereplőit is ő válogatta – mesélte Lévai Balázs.

Másrészt pedig nemcsak az a nagyon izgalmas ebben a szkeccsfilmben, hogy bemutatnak hat kedves, fiatalos sztorit, aminek a szálai aztán összeérnek Sopronban, hanem mindegyik szinte más műfajt képvisel. Van üldözős krimi, könnyed romantikus sztori és klasszikus vígjáték is.

Kevés pénzből, rövid idő alatt forgott

A #sohavégetnemérős jelenleg 50 ezer mozinézőt számol, de ehhez még rájönnek a stream-szolgáltatások nézői. „Ez egy független filmnél óriási szám” – mutatott rá a filmproducer, ugyanis elsősorban szponzorokból, szinte állami támogatás nélkül valósult meg az alkotás.

Lévai Balázs szerint a jó popzene a máról szól, a Wellhello-életérzés meg pláne, így ezt a gyors tempót a munkafolyamatban is hozták. A koncepció megszületése és a premier között egy év telt el, ami nagyon kevés idő. „A filmkészítés hosszadalmas, macerás, több évre elnyúló folyamat”, fogalmazott Lévai, ők ezt nem engedhették meg maguknak.

Ezért nem volt idejük sokat ülni az ötleteken, ami egyfajta spontaneitást, könnyedséget is ad a filmnek. Nem túlgondolt, nem izzadtságszagú, nem akar görcsösen valamilyen lenni. Emiatt több improvizáció is belekerült a filmbe, tudtuk meg a közönségtalálkozón.     

Mindennek a tetején pedig nagyon jó csapatban dolgoztak, a stábtagok jól kiegészítették egymást – összegeztek Kolozsváron a #sohavégetnemérős alkotói.