A kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményében őrzik és itt lehet megtekinteni egy újonnan felfedezett faj, az „Eurazhdarcho langendorfensis" egyedétől származó részleges csontvázat. A nagy tudományos jelentőséggel bíró lelet a „repülő sárkányok" osztályába tartozó, 3 méter fesztávolságú állattól származik, amely 68-69 millió évvel ezelőtt élt.

A 2009-ben felfedezett és az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában kiállított Zömök Sárkányt követően újabb lelettel bővült az EME paleontológiai gyűjteménye.

Vremir Mátyás kutató (Erdélyi Múzeum-Egyesület ), Alexander W. A. Kellner (Nemzeti Múzeum, Rio de Janeiro), Darren Naish és Gareth J. Dyke (University of Southampton) 2013. január 30-án a PLoS ONE folyóiratban tették közzé a "Eurazhdarcho langendorfensis" nevű új faj leírását.

A Sebes környéki felső krétakori (72–65 millió éves) szárazföldi vörös-agyagos üledék (az ún. Sebesi formáció) megállás nélkül ontja magából a dinoszauruszok közvetlen kihalása előtti életre, a környezeti, ökológiai és a különös állatvilágra vonatkozó bizonyítékokat.

Az új felfedezés egy részleges csontvázra vonatkozik, amely a pteroszauruszok osztályába (repülő sárkányok) tartozik, és a híres Sebes-Glod-i lelőhelyről származik (a hely a zömök sárkány, a Balaur bondoc felfedezéséről ismeretes). Leletünk a legteljesebb és –információdúsabb efféle felfedezés az európai felső Krétakori üledékekből. Egy kb. 3 m fesztávolságú állat maradványairól van szó, amelyet az Azhdarchidae családba soroltak (azhdarcho = mitológiai sárkány tadzsik nyelven, melyen legelőször ismertették a csoportot 1984-ben). Kecses, hosszú nyakú és -koponyájú (csőrű) megjelenésük volt, valamennyire a mai gólyákra vagy darvakra emlékeztetnének, viszont méretük sokkal nagyobb. A 68–69 millió éves kövületek egy folyómenti árterület agyagjában maradtak meg, és minden bizonnyal opportunista krokodilusok marcangolták szét. Ezt bizonyítják a harapás- és fura törésnyomok, valamint a számos kihullott krokodilfog és kövesedett ürülék (koprolit). A fogak alapján 2–3 m hosszúságú krokodilusokról volt szó, ezeket az Allodaposuchus precedens fajjal azonosították. A helyszínen még több növényevő dinoszaurusz (hadroszauruszok, titanoszauruszok) részleges és szétszórt csontvázát fedeztük fel, ezeknek tudományos ismertetése és közlése hamarosan következik.

A felfedezést és az ásatás vezetését Vremir Mátyás kolozsvári geológus és paleontológus (Erdélyi Múzeum-Egyesület) végezte, a tudományos leírásban és értékelésben pedig világhírű brazil (Alex Kellner – Rio de Janeiro) és angol (Darren Naish, Gareth Dyke – Southampton) szakemberekkel működött együtt. A tanulmányban az anatómiai és csonttani vizsgálaton kívül a feldolgozásban az azhdarchidák életmódjára, ökológiai viszonyaira és diverzitására is kitértek. Ezenkívül fontos megemlíteni azt is, hogy az Eurazhdarcho langendorfensis fajon kívül a sebesi formációban felfedeztek egy gigászi méretű repülősárkányt is ("Draculapteron gigas"), amely a legnagyobb eddig felfedezett pteroszaurusz, és a legújabb becslések szerint szárnyainak fesztávolsága meghaladta a 12 métert, gyalogosan pedig leginkább egy afrikai zsiráfra hasonlíthatott.