Ősszel nyitnák meg a marosvásárhelyi zsidó múzeumot

A marosvásárhelyi zsidóság múltját bemutató múzeumot szerveznek Marosvásárhelyen. Ha minden a tervek szerint halad, október elején megnyitja kapuit az új intézmény.

Az Iskola (ma Aurel Filimon) utcai, a századfordulón épült zsinagóga melletti ingatlanban rendezik be a múzeumot, tudtuk meg Dub Lászlótól, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnökétől. A múzeum ötlete a hitközség olyan tagjaitól származik, akik fél évvel ezelőtt jelentősebb összeget adományoztak kimondottan erre a célra.

Marosvásárhelyen a 19. század végén (1899-1900) felépült „nagytemplomnak” is nevezett status quo ante zsinagógát Erdély egyik legnagyobb zsinagógájaként tartják számon. Több mint 500 férőhelyes, Jakob Gärtner bécsi építész tervei alapján készült, aki olyan templomot tervezett, amely jól tükrözte a közösség gazdasági és társadalmi helyzetét. Az Iskola utcai zsinagóga hétköznapokon 9 és 13 óra között, illetve kérésre más időpontban is látogatható. Jóval később, az 1930-as években kezdtek hozzá egy másik, a Knöpfler Vilmos (Brăila) utcai ortodox zsinagóga építéséhez, amelyet azonban már nem tudtak teljesen befejezni, a közösség kevés ideig használhatta.

A múzeumban a marosvásárhelyi zsidó közösség kétszáz évét mutatnák be, az első betelepülő családoktól a mai megfogyatkozott közösségig. Ahhoz, hogy szakszerű, a tudományos elvárásoknak megfelelő múzeumot létesítsenek, történészekkel konzultálnak, illetve más, hasonló intézményekkel állnak kapcsolatban.

Szeretnék felvenni a kapcsolatot a washingtoni, a New York-i, vagy a jeruzsálemi múzeummal is, ahonnan leginkább dokumentumok jó minőségi másolatait szeretnék megszerezni. Az elnök a Maszolnak elmondta, a budapesti zsidó múzeummal már megegyeztek, néhány kollégájával tapasztalatcserén is részt vett, illetve kutatásokat is végeztek ott.Marosszentkirály, Náznánfalva, Udvarfalva csak néhány település a Marosvásárhelyhez közeli falvak közül, ahol a zsidó közösségek éltek a 17-18. században, még mielőtt beköltözhettek volna a városba. A 19. század második felében, előbb a Maros árterébe kaptak engedélyt a letelepedésre, majd fokozatosan a város „szívébe” is beengedték őket. Iskoláik, templomaik, imaházaik, fürdőik, szakmai egyesületeik voltak, iparos egyletük, sportklubjuk, művelődési otthonuk.

Az első világháború, a két világháború közötti zsidótörvények, a közösség gazdasági ellehetetlenítése rányomta a bélyegét a marosvásárhelyi zsidó közösségre is. A holokauszt következtében drasztikusan megfogyatkoztak, a deportálást, a munkaszolgálatot túlélők leszármazottai pedig idővel kivándoroltak. Ma már valamivel kevesebben, mint kétszázan szerepelnek a nyilvántartásban.

„Marosvásárhelyen kevés tárgyi emlék maradt, ugyanis azok, akik hazatértek a deportálás után, a világ különböző múzeumainak adományozták azokat, senki nem gondolt arra, hogy itt valaha egy ilyen múzeum megvalósulhat” – fogalmazott Dub László, aki a vásárhelyiek támogatására is számít. „Szívesen fogadnánk, ha valakinek vannak még a zsidó múltra emlékeztető tárgyai, iratai, fényképei, bármi, ha azzal gyarapítanák a múzeumunkat” – hívta fel a figyelmet a hitközség vezetője, hozzátéve, hogy a fotókról, dokumentumokról másolatot készítenének, és az eredetit visszaadnák a tulajdonosának.

Aki bármilyen fényképpel, irattal, vagy más tárggyal szeretne hozzájárulni a múzeumhoz, az Iskola utcai zsinagóga tőszomszédságában levő irodában vagy a 0265-261810-es telefonszámon jelezheti szándékát.

„Ez egy olyan közösség története, amelyet jó, ha megismernek mások is, hiszen a város társadalmának a részesei voltak, építői, gyarapítói, szenvedői Marosvásárhelynek. Tanulságos is lehet a történetük” – fogalmazott Dub László.

Kapcsolódók

Kimaradt?