Három alkotó műveiből nyílt kiállítás Marosvásárhelyen a Bernády Ház földszinti kiállítótermeiben: a 2000-ben elhunyt Molnár Dénes grafikái, pasztelljei, olajfestményei mellett két gyermeke, ifjabb Molnár Dénes és Molnár Krisztina munkái is felkerültek a falakra. Molnár Dénes az idén töltené 70-ik életévét, ha élne. Erre az évfordulóra emlékezett családja, a nyomdokaiba lépő gyermekei, akik egy nagy közös tárlattal idézték édesapjuk emlékét, és vetették össze azt, amit eddig megvalósítottak, azzal, ami mára már egy lezárt életmű.

Molnár Dénes sokoldalúságáról Nagy Miklós Kund beszélt a megnyitón, hangsúlyozva, hogy mennyi költészet van grafikáiban, festményeiben, illetve, hogy a költészet nem csak képzőművészeti allkotásaiban nyilvánult meg, de ő maga is írt és közölt verseket.

„Egy kicsit szomorkásan örvendünk, 70 éves lenne édsapám” – mondta ifjabb Molnár Dénes aki a kiállításról, mint olyan művészi leltárról beszélt, amely arról szól, hogy hol tartanak most ők, a gyerekek édesapjukhoz képest, meddig jutottak és mennyire gyakorolt hatást rájuk az édesapa művészete. „Ő finoman irányított, ugyanakkor bátorított is” – idézte azt a korszakot, amikor a Művészeti Gimnáziumba iratkozott be szobrászat szakra, ahol Gyarmathy János volt a tanára. „Hasznomra vált az ott szerzett tudás, a fametszeteket például nem tudtam volna később megcsinálni” – mondta a képzőművész, aki a művészet mellett restaurálással is foglalkozik, apja intése ellenére. „Azt mondta, hagyjam a restaurálást másokra, én művész vagyok, éljek a művészetemnek. Nem fogadtam meg a tanácsát” – tette hozzá.

Édesapjára lánya, Molnár Krisztina úgy emlékezett vissza, ahogy a műtermében látta dolgozni vagy pihenni, ledőlni az ott lévő kanapéra, hogy felfrissülve tovább, akár este 10 óráig is folytassa a munkát. Le is rajzolta egyszer, ahogy a kanapén fekszik, miután visszatért az ebédjéről. A hatásról, amit apja művészete gyakorolt rá, elmondta, a mesevilág mindkettejüket foglalkoztatta, ám amíg az édesapa inkább a felnőtteknek szóló meséket, a mondákat kedvelte, Krisztina a gyermeki mesevilágot részesíti előnyben. De ettől függetlenül szerette amit a lánya csinált, bár nagyon korán eltávozott, gyermekei még pályájuk legelején tartottak.

Arra a kérdésre, hogy mit tanultak tőle, mit állított példaként eléjük, elmondták, elsősorban azt, hogy minden erejét beletette az alkotásba. „Számomra a legfontosabb, amit átadott, hogy szeressem amit csinálok” – idézte az ifjabb Dénes az apjától tanultakat. Mert ha az ember szereti azt, amit művel, akkor nem számít, ha este későig dolgozik, nem érzi fárasztónak a tevékenységét, vagy áldozatnak saját magát. Gyermekeit partnerként kezelte, csapattagként fogadta el őket, ha valaki más véleményen volt, de szeretettel közelített feléje, azt is képes volt elfogadni.

A kiállítás június végéig látogatható.