Zajlik Temesváron az Eurorégiós Színházi Találkozó, azaz a TESZT, amely a történelmi Bánság területén működő magyar színházak szakmai fórumából barátságos soknyelvű színházi eseménnyé nőtte ki magát kilenc év alatt. Idén több előadás reflektál az emlékezés kérdésére, és újdonság, hogy a szervezők több egynézős előadást is meghívtak.

A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozót tizedik alkalommal szervezi meg a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, ebben az évben 16 ország 29 produkciója van jelen. Az első találkozó 2008-ban, a színház 55. évfordulóján történt, ekkor többnyire az intézmény korábbi partnereit, az Újvidéki Színházat, a szabadkai Népszínházat és Kosztolányi Dezső Színházat, az Aradi Kamaraszínházat hívták meg, hozzájuk csatlakozott a budapesti Nézőművészeti KFT.

„Már akkor is a legfontosabb szempont számunkra az volt, hogy ne versenyhelyzetet alakítsunk ki, hanem párbeszédre törekedjünk, ezért is döntöttük el már az elején, hogy találkozónak fogjuk hívni” – meséli Gálovits Zoltán, a TESZT művészeti vezetője.A találkozó programja Temesvár földrajzi pozíciójából adódóan elsősorban most is a hármashatár mentén alakul ki, a szerbiai, a romániai és a magyarországi színházi kultúra összekapcsolása a célja, de időközben tágult a kör: „bejöttek magyarországi független színházak produkciói, ezek mellé szerbiai, illetve ex-jugoszláv országokból érkező előadások, ez pár évvel később még bővült azáltal, hogy Európa nyugatabbik része felé is kiszélesítettük a kínálatot” – mondta.

Kilenc év alatt viszonylag nagy szervezőcsapat alakult ki a TESZT körül, tudtuk meg. „Már az elején fontosnak tartottuk azt, hogy oktatói programok legyenek, és sokan azok közül, akik akkor diákként vettek részt, ma már a stáb tagjai” – ismertette a hosszú évek alatt kialakult csapatot a művészeti vezető.

A találkozó már hagyományosan koprodukciós előadással nyit, ezt idén Schilling Árpád rendezte, a házigazda Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház és a Zombori Nemzeti Színház színészeinek közreműködésével. A második napon pedig ljubljanai, barcelonai és zombori előadást is láthattunk, amelyek nem csak földrajzi, hanem esztétikai határokat is feszegettek.

A sokféleség felmutatása a TESZT egyik alapelve, a szervezők igyekeznek teret biztosítani különböző témáknak, közismert és pályakezdő művészeknek, eltérő színházi formáknak.

Hétfőn egy nem szokványos Három nővért láttunk a színház festékes létrák és levitézlett díszletek ellenére is otthonossá varázsolt műhelyében. A ljubljanai Margareta Schwarzwald Intézet produkciójában az alkotók az idővel játszottak a Csehov-mű feldolgozásában: a sok szereplőt hat színész felváltva játszotta el, néha párhuzamosan beszélve, sokszor egyetlen gesztussal utalva a dráma bizonyos jeleneteire, amelyek szöveg szintjén teljesen kimaradtak. A közönségtalálkozón kiderült, hogy több nyelven olvasták el az eredeti drámát, mielőtt a szöveget átírták volna, hogy megértsék, mit mondott Csehov a sorok között, és inkább a saját tapasztalataikat mondták el valaki másnak a szövegén keresztül, ahogy az egyik színész fogalmazott.A barcelonai Agrupación Señor Serrano Birdie című egyórás performanszát sokan állva tapsolták meg, ami a precíz technikai kidolgozottságnak és igazi „aha-élményt” nyújtó asszociációknak szólt. A dokumentarista előadás témája a menekültválság, ezen belül pedig egy észak-afrikai spanyol város, Melilla története. Az alapanyag pedig José Palazón helyi fotós fényképe a golfpálya kerítését átmászó menekültekről, akik az elkapott pillanatban épp úgy néznek ki, mint dróton gubbasztó madarak. Az előadás ezt a fotót szedi ízekre a golf és Hitchcock Madarak című filmjének kulturális toposzait megmozgatva, egy tárgyanimációban, ami attól lesz színház, hogy az utolsó effektig a néző szeme előtt, élőben készül.A hétfőt Urbán András Gogoland című előadása zárta, a fesztivál visszatérő vendége ezúttal a Zombori Nemzeti Színház szerb társulatával dolgozta fel egy zombori magyar szerző, Herceg János regényét, amelyből azonban az egyén és hatalom viszonyának alapkérdése, néhány szövegrészlet és motívum kivételével nem sokat emelt be az előadásba. Az ordibálós dalbetétekkel megszakított punk koncertszínházban a hatalmat jelképező farkasok vannak felül, a szépséget és művészetet jelképező hattyú, illetve egy Pieta-kompozíció pedig pórul jár, olyan módon, hogy azt a nézők egy része nem bírta elviselni, és távozott a teremből. Urbán András az agresszív, zaklatott stílussal a szerbiai művészetpolitika ellen lázad, mondták a rendező hiányában a színészek, mikor a közönségtalálkozón felmerült, hogy Urbán utóbbi előadásai formanyelvben nem hoznak újat.Az idei TESZT újdonsága, hogy több, egyetlen nézős előadás is bekerült a programba. A nézőt társalkotóként kezelő előadások már a tavalyi válogatásban is jelen voltak. „Tavaly az látszott, hogy az identitás kérdése, az, hogy az egyén és a társadalom egymással milyen kapcsolatban van, fontos téma lett, így a tavaly már elkezdtük azokat az előadásokat előtérbe helyezni, amelyekben a személyesség fontos, a nézőt partnernek tekintjük. Az idei fesztiválon eljutunk ennek a minimumáig: van egy alkotó és egy néző, és ezek az előadások végtelenül személyesek, egyszerűek, de közben meg nagyon fontosak, mert arról is tanúskodnak, hogy a színház mennyire gazdag és mennyire sokféleképpen lehet kommunikálni különböző témákról” – fogalmazott Gálovits Zoltán.

A TESZT olyan szempontból is teret enged a nézőnek, hogy az előadások között szoros kapcsolat van, de nincs egyetlen konkrét téma, amely köré szerveződnének. „Ha példát kellene mondanom, akkor az egész fesztiválnak a struktúrája inkább olyan, mint Sara Vanhee performer előadása, amelyhez egy éven keresztül gyűjtött mindenféle szemetet, és azokat a tárgyakat, amiket egy év alatt nem dobott el, elhelyezi a térben és ezekből áll össze egy hatalmas, 150 négyzetméteres kép. Ha nézzük ezt a fesztivált, akkor ehhez tudom hasonlítani, nagyon sok minden van benne és a néző az, aki tulajdonképpen kitölti az üres részeket, aki ezeket majd összekapcsolja magában” – fogalmazott a művészeti vezető.

Gálovits Zoltán szerint a TESZT kiforrott találkozó lett, nem terveznek jelentős változásokat. „Temesvár egyrészt azért kapta meg a kulturális főváros címet, mert több fesztivál is van, és egyre több az érdeklődő külföldről is, aki eljön megnézni az előadásokat. Bővíteni nem szeretnénk, az lenne jó, ha infrastrukturálisan tudnánk lépni előre és több terünk lenne, amit tudnánk használni, ha több nézőhöz tudna eljutni, ha szervesebben be tudna épülni a város életébe” – mondta.„A 9 év alatt látszik, hogy hogyan változott a fesztivál, milyen útkeresések voltak, és milyen irányok, és a legfontosabb az, hogy még most is ezt tesszük. Folyamatosan nézzük, hogy mire van igény, ha egyik évben valami nem működik, akkor azt nem erőltetjük, ha pedig működik, akkor folytatjuk” – összegzett Gálovits Zoltán.