A budapesti Romakép Műhely mutatkozott be szerda este Kolozsváron. A vitaindító társadalmi célú hirdetések levetítése után a meghívottak a közönség bevonásával a romák vizuális reprezentációjáról beszélgettek.

Jelen volt Müllner András, az ELTE egyetemi docense, a Romakép Műhely aktív tagja, Fosztó László szociálantropológus, Szántai János író, forgatókönyvíró, producer és Kádár Magor egyetemi docens, kommunikációs szakember. A beszélgetést Jakabos Orsolya és Deák Gergő kommunikáció szakos diákok moderálták.

A beszélgetés egyik fő gondolata az volt, hogy a levetített társadalmi célú hirdetések közül több azért „káros”, sikertelen, mert olyan elbagatellizált, szélsőséges helyzeteket mutat be, amelyek a valóságban nem fordulnak elő. Éppen ezért inkább ráerősít a romákkal kapcsolatos sztereotípiákra és hátrányos megkülönböztetésre, mint ellentmondana azoknak.

Müllner András ennek kapcsán a videókban létező egyensúlyról és egyensúlytalanságról beszélt. Szerinte ha egy hirdetésben szélsőséges rasszizmussal találkozunk – például azzal, hogy ha feketebőrű mellé ültetnek a repülőgépen, akkor új helyet kérünk, vagy azzal, hogy ha roma közelében vagyunk, akkor undorodva, nagy gesztusokkal a táskánkat védjük –, akkor gyorsan elfelejtjük a videó üzenetét, hiszen megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy mi ilyet sosem tennénk, így biztosan nem vagyunk rasszisták. Közben meg lehet, hogy ha mindennapibb szituációt mutatna meg a hirdetés, akkor szégyenkezve magunkra ismernénk.

Az est másik nagy kérdésköre a gyerekek reklámokban való felhasználása volt. Ennek megvitatására a #YoNoSoyTrapacero című videó adott okot, amelyben spanyol roma gyerekeket szembesítenek azzal, hogy az értelmező szótárban népcsoportjuk egyik jellemzője a „swindler”, azaz csaló, szélhámos.

A meghívott szakemberek szerint gyerekekkel kényes dolgozni, viszont tény, hogy általuk erős érzelmi hatást, sok esetben érzelmi zsarolást lehet elérni a célközönségben, de attól még nem ajánlott a kommunikációs szakmában használni őket, mondta Kádár Magor. A videóban tett kísérlet azért veszélyes, mert valami olyannal szembesíti a gyerekeket, amiről ők eddig nem tudtak, sőt az is lehet, hogy leélték volna az életüket úgy, hogy nem találkoznak ezzel a definícióval. Jogosan merült fel továbbá a kérdés: fel lehet-e áldozni az egyén ártatlanságát a közösség javára azért, hogy az akadémiai réteg kivegye a jelentést a szótárból?

Fosztó László többek között a stigmatizációról beszélt: számos videó azt emelte ki, hogy más, külső csoportok hogyan látják a romákat, mintegy azt kifejezve, hogy ők jobban ismerik őket. Hozzátette, szerinte arról volna érdemes forgatni, hogy a romák miben különböznek azoktól a stigmáktól, amiket a társadalom rájuk aggat.

Szántai János arra hívta fel a figyelmet, hogy ezeknél a társadalmi célú hirdetéseknél azzal is számolni kell, hogy nagyon nagy kommunikációs- és médiazajban kell átmenjenek az üzenetek, így minden esetben arra törekszenek a készítők, hogy a rövid, frappáns videó nagy hatást gyakoroljon, hogy érje el a célközönség ingerküszöbét.

Mi a megoldás?

Arra nincs recept, hogy hogyan kell a romák, kisebbségi csoportok hátrányos megkülönböztetését tematizálni, viszont jó példákat említettek a meghívottak. Kádár Magor például azt tartja egy szerencsés megközelítésnek, amikor arra hívják fel a figyelmet, hogy egyikünk sem annyira „fajtiszta”, mint amennyire azt gondolnánk. Ezzel a DNA Journey című videó próbálkozik, amelyben az alanyokat azzal szembesítik, hogy az őseik más nemzetekhez tartoztak.

Fosztó továbbá azt a kezdeményezést említette, amely a kulturális diverzióval kapcsolatos téveszmékkel foglalkozik.

A címlapfotó A tudás hatalom című videóból származik.