A Kemény János Társaság szervezésében Szászrégenben is megünnepelték a Magyar Kultúra Napját. A Diakóniai Ifjúsági Otthonban Spielmann Mihály történész a magyar történelemnek a török uralom és a Habsburg elnyomás periódusáról tartott előadást, Györffy András színművész Szentimrei Jenő történelmi témájú verseiből adott elő.

A DIO-Ház előadóterme kicsinek bizonyult a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett rendezvényen, ahol Böjte Lídia, a Kemény János Társaság elnöke köszöntötte a meghívottakat.

„Mi volt rosszabb?”  – szegezte a kérdést a történésznek, hiszen, ahogy fogalmazott, azt nem lehet megkérdezni, hogy melyik volt a jobb, mert egyik sem volt az: sem a török uralom, sem a Habsburg elnyomás.

„Bethlen Miklós úgy fogalmazott, hogy leráztuk a török fajármát és beléptünk a német vasjármába" – idézte a történész az emlékírót, aki mindkettőt megtapasztalta. A török 1526. augusztusa, a mohácsi csata után kardcsapás nélkül vonult be Buda várába. Az 1541-től számított török uralom mintegy ékként állt bele az országba, illetve Európába. Fő célja Bécs meghódítása volt, Erdély ebben a tervben csupán mellék hadszíntérnek számított, nem tartotta érdemesnek átváltoztatni pasasággá – idézte fel a történész a török hódoltság kezdeteit. Tehát miután meghódította az országot, pasaságokat hozott létre, de meghagyott két szabadabb országrészt: Nyugaton a királyi Magyarországot, illetve az erdélyi fejedelemséget. Erdély ilyen körülmények között némi függetlenséget élvezett. Bár a fejedelemválasztáshoz Konstantinápolynak is rá kellett bólintania és néha bele is szólt abba, minden körülmények között behajtotta az adót, megkövetelte az ajándékokat és extrajuttatásokat, nem szólt bele az alattvalók vallási életébe, nem kötelezte a magyarokat, hogy felvegyék a muszlim vallást, mint a Balkánon. A magyarokkal magyarul levelezett, diplomáciai nyelvnek tekintve a magyart. Az is igaz, hogy a katolikusoknak megtiltották, hogy a Pápával kapcsolatot tartsanak, viszont a reformáció virágzott ez alatt az időszak alatt. A törökök honosították meg Magyarországon a fürdőkultúrát. „A törökök jelenléte nem volt olyan súlyos, ahogy mi azt elképzelnénk egy idegen elnyomásról" – figyelmeztetett a szakember.

Az osztrákok Buda 1686-os visszaszerzésével felszabadítják az országot a 150 éves török uralom alul. Folyamatos csatákban győznek az osztrákok, a félhold hatalma leáldozóban, Magyarország területének szinte 90 százaléka visszakerül a királyi Magyarországhoz. „Csakhogy a király már rég nem magyar" – mondta a történész.

A bécsi kormányzat belakja az egész országot, tisztviselőket küld mindenhová, akik módszeresen felmérik az országot, pontos kimutatást készítenek a lakosság teljesítő képességéről, a pénzügyi állapotokról, a gazdasági potenciálról, természeti kincsekről, nemesfém-forrásokról. Ezek a tisztviselők nem tanulnak meg magyarul, közigazgatási átszervezést visznek véghez, de nem egyesítik a Mohácsnál szétszakadt országrészeket. Az osztrák uralom ebben a tekintetben sokkal súlyosabb, mint a török. Beleszól a valláspolitikába, katolicizál. E mellett viszont új iskolai rendszert vezet be, illetve egyetemi képzést, kötelezővé teszi az érettségit. Ellenben korlátozza a külföldön való tanulást. Míg korábban ki-ki saját felekezete szerinti külföldi nagyvárosban tanulhatott, most Bécs jóváhagyása nélkül ez nem tehető meg. Az állandó táplálékkrízis enyhítésére bevezetik a kukorica és a burgonya termesztését, intenzív mezőgazdasági tevékenység kezdődik, feltörik az ugart, bevezetik a vetésforgót.

A török uralom alatt a középkor folytatódik, az osztrákok alatt felgyorsult a fejlődés, de erősödött az elszegényedés, illetve kialakult a modern nemzeti öntudat – hangzott el a történelemórának is beillő ünnepségen.