Kortárs költők Arany Jánosnak írt episztoláit közli, illetve az Arany Nagyszalontán őrzött könyvtárában olvasható széljegyzeteket feldolgozó kötetre hívja fel a figyelmet a március 10-én megjelent Helikon-lapszám, amelyet pénteken mutattak be Magyarország kolozsvári Főkonzulátusán.

A lapszámbemutató-est házigazdái Mile Lajos főkonzul és Karácsonyi Zsolt főszerkesztő voltak, a jelenlévő szerzők – Boda Edit, Egyed Emese, Horváth Benji, Varga László Edgár és Varga Melinda – Arany-verseikből olvastak fel, illetve Demeter Zsuzsa moderálásával beszélgettek a költőről.

Lapszéli jegyzetek – egy szegedi kutató 15 éves munkája

Hász-Fehér Katalin irodalomtörténész 15 éve kutatja Arany János Nagyszalontán őrzött könyvtárát. Arany János összes művének újraindított kritikai kiadásának első darabjaként jelent meg az ő gondozásában a Lapszéli jegyzetek című vaskos kiadvány, amely a könyvtárban feltárt bejegyzéseket dolgozza fel, és amelyet további három részben terveznek folytatni. Arany Jánosnak szokása volt a lapszélre jegyzetelni és sok verse az olvasmányélményei hatására született széljegyzetekre vezethető vissza, derül ki a Helikonban olvasható Hász-Fehér Katalin-interjúból.A Lapszéli jegyzetekről Egyed Emese írt recenziót, kiemelve többek között azt, hogy az Arany János által kiadott és szerkesztett Koszorú című folyóiratban milyen érdekesek a sokszor jelzetlen külföldi átvételek, például az Europa című német folyóiratból. Arany követte és közvetítette a világirodalom történéseit a magyar olvasóknak, cikkekben és műfordításokban is. Egy ilyen műfordítás ellentmondásos történetét dolgozta fel Egyed Emese a lapszámban szereplő versében is.

Mile Lajos főkonzul az estet megnyitó beszédében szintén Hász-Fehér Katalin munkáját emelte ki, megköszönte az olvasóközönség nevében, hogy elkészült a kötet, szerinte ugyanis Arany lapszéljegyzeteinek feldolgozása, olvasásélményeinek feltárása nem csak filológusok szűk körének hasznos, hanem mások számára is mélyebbé, hitelesebbé teheti az Arany-szöveget olvasását.

„a halhatatlanság nem lovagi torna”

Ez a sor Varga László Edgár Arany Jánoshoz írt episztolájából származik és ez lett a Helikon Arany-számának mottója. Demeter Zsuzsa utalt arra, hogy miért: az emlékév rendezvényei kapcsán az lehet az ember érzése, hogy lovagi tornán vesz részt, amelynek az a tétje, hogy ki tiszteleg megfelelőbben Arany előtt.

Karácsonyi Zsolt főszerkesztő elmondta, hogy örül annak, hogy úrias, fegyelmezett lapszám, „szoborállítás” helyett sikerült valami mást összehozni: kortárs költőket kértek fel arra, hogy episztolát, verses levelet írjanak Arany Jánosnak. Változatos lett az eredmény a központozás megváltoztatásával átértelmezett A walesi bárdoktól kézzel, keresetlen hangnemben írt, Mennyországba címzett képeslapig.Egyed Emese például egy igazi filológiai ínyencségre alapozta költeményét: 1871-ből maradt fenn Arany János Hadsi Jurth című fordítástöredéke, ami egy Emil Wittgenstein nevű porosz költő csecsenecek harcáról, vérbosszúról szóló verséből készült. Az Aranyra kevéssé jellemző téma mellett érdekes az is, hogy fennmaradt egy Aranynak tulajdonított, meglehetősen negatív kritika is Wittgenstein művéről.

Horváth Benji Arany sorait, szavait saját nyelvével ötvözve kollázs-szerű, szubjektív Arany-univerzum értelmezést írt a balladai homályra utaló címmel.

Varga László Edgár közéleti verset írt, amivel a költészet 19. századi szerepére is utal, illetve bemutatja Aranynak a mai viszonyokat. Mint a verse felolvasása előtt elmondta, Aranyban azt tiszteli leginkább, hogy mindenféle díj, elismerés ellenére megmaradt benne a szüntelen keresés, bizonytalanság.

Aranyt nem lehet kisajátítani

Az est következtetése ez volt: sokoldalúsága, összetettsége, közvetítő szerepe miatt Arany János minden megosztottságon, vitán, világnézeti különbségen felül áll.

Egyed Emese rögtön egy ellentmondásra hívta fel a figyelmet Aranyról tartott mini-előadása elején: az emlékév kapcsán mindent elárasztanak a komor, bajuszos Arany-portrék, pedig a versekből vidám, ötletes, művelt személy rajzolódik ki. Egy 1872-ben kiadott esztétika- és verstan-könyv például Arany Vojtina-verseivel példázza a szatíra műfaját. Megjegyzendő, hogy Arany akkor lett tananyag, amikor még csak költői pályája felénél tartott.

Egyed Emese azt is kiemelte, hogy Arany felismerte, hogy sokféle olvasó létezik és megpróbált egyszerre szólni a különböző műveltségű olvasókhoz. Rejtett módon tudós-költő volt: nyelvészeti tanulmányokból jegyzetelt, tájnyelvi szavakat épített be a költészetébe és szüntelenül javította mások írásait. Ma már ismert, hogy mit tett hozzá az Ember tragédiájához, és az is, hogy nem csak szerkesztette, hanem népszerűsítette is Madách szövegét.

A szerkesztői tevékenység miatt Arany munkásságának kutatása más irodalmi hagyatékokra is felhívja a figyelmet, ez is egy „híd-szerep”, ahogy A walesi bárdok is híd lett magyarok és walesiek között, mikor Arany Jánost nemrég Montgomery díszpolgárává avatták. Arany ürügyén kíváncsiak vagyunk egymásra, mert a művei, az élete, a habitusa is olyan, hogy megengedi, hogy mindenki magáról is beszélhessen vele kapcsolatban, hangzott még el péntek este.