Ifj. Zerkula György, a berni szimfonikus zenekar első hegedűse volt a Györkös Mányi Albert Emlékház ZeneSzó sorozatának vendége csütörtök délután. Beszámolónkból kiderül, hogy milyen út vezette Székelyudvarhelyről Bernbe a fiatal hegedűművészt, illetve segítségével megszólal a híres gyimesi népzenész, Zerkula János hegedűje is.

A székelyudvarhelyi, Svájcban élő Zerkula György Kolozsváron zárta romániai koncertkörútját, ahová Horváth Edit és Horváth Zoltán zongoraművészek kísérték el. A Györkös Mányi Albert Emlékházban is előadták a turné néhány darabját, az estet Bartók I. Rapszódiájával kezdték, majd Horváth Zoltán kérdései mentén a hegedűművész eddigi életútjáról is megtudhattak néhány érdekességet a jelenlévők.Zerkula György Székelyudvarhelyen született 1986-ban. Pályaválasztását meghatározta, hogy kiskorában sokat tartózkodott Gyimesközéplokon, a nagyszüleinél: nagyapja, Zerkula János, ugyanis híres gyimesi népzenész, prímás hegedűművész volt.

Éppen ez a családi háttér terelte Zerkula Györgyöt a klasszikus zene felé: először az összetett, díszített népi dallamokkal találkozott, és megfelelő technikai háttér nélkül, kezdő hegedűsként elérhetetlennek tűnt számára a nagyapa színvonala. Ráadásul úgy érezte, hogy ha Zerkula János unokájaként népzenész lesz, soha nem szabadul majd az elvárásoktól.

Lekottázni a lekottázhatatlant

Később, rangos zeneiskolák elvégzése és nagyapja halála után, a berni szimfonikus zenekar első hegedűseként mégis megpróbálkozott a népzenével. Berni magyar kollegái kérték rá, mert magyar zenékből terveztek koncertműsort összeállítani.

„Fogtam a régi felvételeket, a számítógépet és elkezdtem leírni ezt a zenét. Csodálatos élmény volt, mikor rájöttem, hogy tulajdonképpen én ezt tudom, csak még nem próbáltam. Tudtam, hogy mit akarok játszani, és azt hogy képzelem el, csak ezt az utat be kellett gyakorolni. Meg kellett találni egy olyan írásmódot, amit én értek és aztán azt lejátszani. Nagyon hálás vagyok a kollegáimnak, hogy az ő ösztönzésükre elkezdtem ezzel foglalkozni” – mesélte Kolozsváron Zerkula György.

A berni koncert jól sikerült, a beszélgetésen vetítettek is az akkor készült felvételből, amelynek egy részletét most a Maszol olvasói is megnézhetik. Zerkula György a koncertre visszakérte nagyapja korábban odaadományozott hegedűjét és nagyanyja ütőgardonyát a Zerkula zenekartól, a felvételen ezekkel a hangszerekkel szólaltatják meg a gyimesi népzenét.

A hegedűművész egy anekdotát is elmesélt a patinás hegedűről, amelyet már a nagyapja is örökölt: ahhoz, hogy a felvételen látható állapotba kerüljön, egy budapesti hangszer-restaurátor legalább harmincszor annyi tisztítókendőt használt el a hegedűre rakódott szennyeződés eltávolítására, mint amennyit általában szokott - a népzenészek ugyanis nem szokták tisztítani a hegedűjüket.

Svájc: megtanulni egy új (zenei) nyelvet

A fiatal hegedűművész arról is mesélt a kolozsvári beszélgetésen, hogy szinte csodaként élte meg, amikor Stuller Gyula meghallgatta Budapesten és konzervatóriumi ösztöndíjhoz segítette a svájci Fribourgban, illetve arról is, hogy odakerülve mennyire nehéz volt technikát váltania.

„Mikor Fribourgba kerültem, Stuller Gyula osztályába, játszottam neki a Paganini hegedűversenyt és mondta, hogy ez nem rossz, de nem száz százalékos az intonáció. Mondta, hogy ad nekem bizonyos Varga Tibor gyakorlatokat. Varga Tibor egy magyar származású hegedűművész volt, aki Svájcban élt, hegedűosztályt alapított és gyakorlatokat írt, ezek nincsenek kiadva, csak a tanítványok adják egyik kézből a másikba. Az a lényegük, hogy milyen technikával, milyen hozzáállással játsszuk őket, és hogy mindent agyból tudjunk irányítani. Három hétig csak ezeket gyakorolhattam. Nehéz volt mindent átállítani úgy, ahogy ő kérte, más technikával, más kézpozícióval. Olyan volt, mint egy másik nyelven megtanulni.”

„Mozart fügönnyel”

Zerkula György Fribourg után Bernbe nyert felvételt a zürichi opera első koncertmesterének osztályába. Itt a tanulás mellett már munkát is kellett keresnie, haknizott és rendszeresen zenekari próbajátékokra járt.

A Ruha István nemzetközi hegedűverseny II. „ ex aequo“ díjának elnyerése mellett élete egyik legnagyobb szakmai sikerének tartja, hogy a berni szimfonikus zenekar első hegedűse lett. Több próbajátékon vett részt, amelyekre már meghívást kapni sem könnyű, volt helyettesítő „tuttista” is a zenekarban, mielőtt 2012. április 20-án – ma is pontosan tudja a dátumot – sikerült a próbajátéka az első hegedűs posztra.

Egy ilyen próbajátékot úgy kell elképzelni, hogy a jelentkezők – ebben az esetben 50-en voltak – függöny mögött játsszák Mozart hegedűversenyét, a zenekar vonósai pedig szavazatok alapján kiválasztják a legjobb öt hegedűst, akik második fordulóban is megméretkeznek.

Zenekari munkája mellett Zerkula György kamarazenével és egyéni fellépésekkel tartja karban a tudását, szólistaként fellépett a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarral, a svájci Neues Zürcher Orchesterrel, az Erdélyi Kárpátmedencei Fesztiválzenekarral és a Székelyföldi Filharmóniával. Egy 1788-ban Tomasso Balestrieri által készített mesterhegedűn játszik, romániai körútján egy 19. századi hegedűvel és egy 1920-as évekből származó vonóval lépett fel.