Két zeneszerző és két koreográfus, két darab – Nagyváradon láthattuk pénteken a budapesti Közép-Európa Táncszínház Bartók-Sztravinszkij estjét.

Két nő párharcát mutatja be a Kolophón Hercegnője, melyet – sorrendi változtatásokkal – Bartók Béla IV. vonósnégyesére koreografált Halász Gábor. Arakhné hercegnő versenyre hívja Pallasz Athénét, kettejük és társaik mozdulataiból áll össze az szőttes (pókháló), mely a darab végén mindent és mindenkit beborít, elfed. A jelkép a darab végén válik egyértelművé, mikor a táncosok nemcsak mozgásukkal fejezik ki az összefonódást, hanem be is borítja őket a hatalmas szövedék.

A mitológia történet szerint egyébként a szövőtudományára büszke Arakhné hercegnő versenyre hívja az istennőt, csodás munkát is készít, amely azonban Zeusz félrelépését is ábrázolja, ezért Athéné bosszúból széttépi a szövetet. Arakhné felakasztja magát, az istennő azonban pókká változtatja, ily módon él tovább.

Bárkiből lehet áldozat, ha úgy döntenek felőle – ezt üzeni Kun Attila Sztravinszkij Tavaszi áldozatára alkotott koreográfiája. A színpad szélein vizet merítenek, vagy akár könyvekből építenek oltárt a szereplők, vagy éppen ordítva dobálják kövekkel a falat, mintegy a megkövezését idézve.

​Elsőként egy nőt pusztítanak el, temetése furcsa rítussá válik, sírját többek között popcornnal szórják tele, a mozdulatokról ugyanakkor a tavaszi vetés is eszünkbe juthat... Feltűnik a szereplők között a maszkos istenség, ő a közösség egyik férfi tagját áldozza fel, ám végül az ő maszkja is odakerül a sírra.

Bárki és bármi lehet áldozat...