No Sugar zenekar: karitatív lelkületű sztárhokisok és tetoválók

Hiszek benned című dalával csúcsra ugorva is a gyergyóditrói kislányt, Dorkát segítené a gyergyószentmiklósi No Sugar zenekar. Az önfenntartó csapat tagjairól, a 2016-os év legszebb erdélyi dala verseny profi kategóriájában nyertes zenekar gitárosával, Bereczky Botonddal beszélgettünk.

Férfiénekessel indultatok eredetileg, s az évek folyamán egyfajta edzőtábora volt a No Sugar a Gyergyó-medencei zenekaroknak. Alapító tagként, hogyan tekintesz vissza?

Nehéz kimondani is, mert az öregedés folyamata nagyon kiüt, de tény: a No Sugar lassan tíz éves a megalakulásától számítva. Igen, rengeteg tagcsere volt. Aki nem passzolt olyan szempontból, hogy nem hitt benne, vagy zeneileg nem talált, folyamatosan cserélődött. Első énekesünk a mostani szövegíró-társunk, Barabás Árpád színművész - ismertebb nevén Freddy -, vele a viszony jó, ma is besegít dalszövegekbe, vagy egymaga is alkot. Szeretnénk, ha az elkövetkezőkben is együtt dolgoznánk, mert az ő érzelmi világa nagyon együtt pendül velünk.

Utána jöttek hozzánk a Bagossy-fivérek, Norbi is énekelt nálunk, gyakorlatilag majdnem az egész csapatuk volt pár évig. De igazából az egész No Sugar-történet idén májusban állt össze, amikor elkészítettük a kislemezt. Teljesen új időszámítás állt be innentől a zenekar életébe, mert rátaláltunk - ahogy én szoktam nevezni, a Főhősnőnkre - Líviára, aki gyergyóremetei, és a puzzledarabot, ami hiányzott, azt ő testesíti meg - és azóta egyre másra sikereket érünk el. És mi is érezzük, hogy ez már az a felállás, és az az út, amelyre rá szerettünk volna lépni.Az Erdély legszebb dalának ítélt Hiszek benned kapcsán beszélgetünk – ezt a címet tavaly is gyergyói csapat, a Bagossy Brothers Company vitte el, idén pedig az amatőr kategóriában gyergyószárhegyi fiatal együttes, a Dreamland Residents lett az első. Itt motoszkál a kérdés: mitől ilyen jók a gyergyóiak?

Receptet nem tudok mondani, de annak biztos köze van hozzá, hogy, ha visszatekintesz, 30-40 éve mindig volt jó zene együttes Gyergyószentmiklóson - Álarc, Incognito, stb. - ők olyan szinten vitték, hogy bárhol megállták volna a helyüket. Nagyon jó zenészek voltak, jó albumokat állítottak össze. Nem csak a garázszenekar szintjén ragadtak meg. Mindenképpen példával szolgálnak, és szolgáltak eleve nekünk, akik akkoriban, például én, 12-13 évesként, jártunk Incognito próbákra a helyi kultúrház süllyesztőjébe. Ott csodálkoztunk rajtuk.

A gyergyószentmiklósi Incognito együttes Sivár az élet dalának klipje 1993-ból:

Mai napig is még nagyon sok zenekar van, akikről nem is hallottatok, de fogtok hallani, akik itt a Gyergyói-medencében tevékenykednek. Valószínű, hogy nekik is mind példák. Példák lehetnének Bagossyék is, akik megmutatták, hogy ilyen rövid idő alatt mit tudtak elérni. Mindenki, aki valamit letesz az asztalra, valószínű példa valakinek, aki most ül egy gitárral a szobában, és lehet, hogy két év múlva fogsz róla hallani. Ez lehet ennek a térségnek az előnye, vagy ereje, hogy voltak példaképek, akikre föl lehetett nézni. Máshol nem tudom pontosan, hiszen mindenhol vannak tehetséges emberek, de, mintha, itt egy kicsit több van, és ennek örülök nagyon.

Kislemezt adtatok ki, amiben rengeteg munka van és pénz is. Ki az, aki hitt bennetek?

Ebben csak mi hittünk. Első perctől. Ezért mondtam, hogy képzeld el ezt a lassan haladó tíz évet, amikor egyhelyben toporogsz, s mikor mindig jön egy új tag mindent elölről kezdesz - lehet akár billentyűs, dobos... Meg kell tanulnia a dalokat. Kell hozzá alkalmazkodjunk, ő is a csapathoz, rengeteg újrakezdés volt. Az első felállásból már csak én maradtam, és én nagyon hiszek benne. Rengeteg pillanat lett volna, amikor feladom, de mindig jött valaki, akivel megpróbáltuk. Lívia adta az utolsó nagy löketet, úgy érezzük: na, erre vártunk.

Azonkívül, hogy még tanult is énekelni, ami plusz, van egy olyan őserő benne, amit még a felvételen nem is annyira hallani, de élőben teljesen átjön. Ő egy kemény egyéniség. Mindenki izgul egy fellépés előtt, ő le van ülve, nagy nyugalomban, majd elkezdjük, és öt perc múlva rá tombol. Ez a nagy váltást ő egyből érzi, nagyon benne van - ez kellett a csapatnak, és ő is megtalált bennünket. Egyértelműen a régi dalokat át kellett formálni az ő egyéniségéhez, az újak eleve neki íródnak.

Fölkaptam a fejem, mikor megláttam, hogy a hokilegenda Basilides is beállt közétek. Beszélj picit arról, kik vagytok civilben?

Vannak sztárhokistáink - különben a dobos, Adi, ő is jégkorongozott. Tetováló művészek is vannak, a szintetizátorosunk, Zoltán, tetovál - de Basilides is. Művészlelkekkel vagyunk körbevéve. Lívia csak az énekre koncentrál - főállású énekes. Dobosunk zenét tanult, majd képzőművészetin végzett. Önkifejezést kereső emberek gyűltek össze, ez a hangszerelésben érződik is: van, aki a kemény rockot szereti, van, aki a lágyabbat. Mindenki hozzáteszi a sajátját.Jól értettem, hogy a kislemezt saját erőből adtátok ki?

Igen, azt teljesen, nagy szerencsénkre éppen ezzel a kislemezzel megnyertük a Cseh Tamás Programot is, és jövő éve elejére szeretnénk kiadni a nagylemezünket. Készülnek az új dalok - lesz rajta régi dal, de újak is, készül videoklip - mindezt a Cseh Tamás Program révén. Ez a 2017-es évünk programja.

Mit tudhatunk már most a nagylemezről?

A nagylemeznek 2017 január-februárban kezdünk neki magyarországi stúdióban. A Cseh Tamás Program köt: május-júniusban kézben fogható állapotban kell lennie. Ha máshonnan nem találunk plusz forrásokat hozzá, a saját anyagi forrásunkból segítjük, ez még alakulhat - de a lemez meglesz, ez biztos.

Úgy kell érteni, hogy van egy kemény alap, amiből gazdálkodtok?

Nem, hanem amit összezenélünk, azt forgatjuk vissza a kiadásokra. Gyűjtjük, semmit nem költünk el a honoráriumainkból, hanem ez a saját forrás. Még nyakig vagyunk a munkában, mihelyt a koncepció ki fog alakulni, munkacíme is csak akkor lesz. Csak magyar dalok lesznek, magyarul szeretünk énekelni. Nagyon fontos nekünk, hogy itthoniakkal, Székelyföldön dolgozzunk, ha egy mód van rá - a kislemezt is itt vettük föl Székelyudvarhelyen.

Még készült két új dalunk, a karácsonyi dalunk történetét pedig külön szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani. Az egyik egy olyan dal, amely a tavalyi karácsonyi koncertünk terméke: az akkori koncertünkkel egy gyergyóditrói kislányt segítettük, és továbbra is ezt kívánjuk tenni. A most három éves Dorka rendellenességgel született, egyik lábára az orvosok véleménye szerint 16 éves koráig műtétek sorozata vár. Ez a dal akkor született, amikor Lóri pappal (Kémenes Lóránt türi plébános. Szerk. megj.) meglátogattuk a családot, és felajánlottuk, hogy koncerttel segítenénk. Akkor hazamentem, és annyira megrázott az a találkozás, hogy egyből megírtam ezt a dalt: a kislány ihlette, és idén vettük fel. Szeretnénk, ha Dorka tudna még általa segítséget nyerni, hiszen minden egyes műtétre pénzre van szükség, a családja pedig átlagos körülményekkel rendelkezik.

Remélem, a hírnevünk is segít majd ebben immár: a következő hetekben fölkerül a klipünk is az internetre. A második dal gyergyószentmiklósi drukker-történet: a helyi jégkorongcsapatról írtunk egy dalt, amelyet, reménykedünk, elfogadnak himnuszuknak is. Ez a későbbiekben derül majd ki, addig ez csak egy róluk szóló dalunk.

A nyertes dalotok, a kislemezetek címe is: Hiszek benned. Kinek mondanál köszönetet a sikeréért?

Szövegíró társam ezúttal is Barabás Árpád Freddy volt, és hát meg kell hallgatni. Ha valakinek tetszik, annak örülünk, akinek meg nem tetszik, annak is örülünk, hogy meghallgatta.

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?