Atrocitásnak nevezte Herczku Ágnes Liszt Ferenc-díjas népdalénekes azt a kedd esti, csíkszeredai incidenst, hogy a Lackfi János költővel és Sinha Róbert gitárművésszel közösen tartott előadásukra valósággal beszökő kisgyerekes anyákat nyilvánosan kiutasította a Csíki Mozi jegyszedője. Végül a közönség elrejtette a „delikvenseket”, és mindannyian felejthetetlen élményt kaptunk.

Kellemetlen bevezetővel rajtolt kedd este Csíkszeredában a neves magyarországi előadók triójának (Herczku Ágnes népdalénekes, Lackfi János költő, Sinha Róbert gitárművész) Zenés emberszabás című előadása. A sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtár által szervezett, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Csíkszereda helyszíneket érintő miniturnéjuk csíki állomásán ugyanis jegy nélkül maradt két tucat, többnyire kisgyerekes néző, akik arról értesültek: nem válthattak állójegyet, tilos az ülések számát meghaladó nézőszámot terembe engedni.Mint megtudtuk: némely anyuka messziről érkezett erre az előadásra, és a körbeálló csapat szelíden nehezményezte, hogy miért nem értesülhettek időben arról, hogy eleve nincs esélyük bejutni az előadásra. Míg a Csíki Mozi alkalmazottja a bukaresti Collectiv szórakozóhelyen történt tragédiára hivatkozva hazaküldte a szomorú hoppon maradókat, a színpadi bejárón a kis csapat egyik része besurrant a terembe.

Itt a következő közjáték zajlott le: Herczku Ágnes a színpadon kínált volna helyet a kis nézőknek, de ezt kategorikusan nem engedélyezte az alkalmazott, kijelentvén a rivaldafényben: csakis a besurranók távozása után kezdődhet el az előadás. „Csakis az maradhat, akinek helye van!” – mondta, amit nagy tapssal reagált le a közönség.

A kétségbeesett kis csapat ekkor bemenekült a nézőtérre, ahol a csíkiak megosztották velük a székeiket, ölbe is véve a gyerekeket. A munkáját végző alkalmazott ezen a ponton feladta a küzdelmet, és a nézőtéren égve hagyott fényekkel elkezdődött az az előadás, amely – amint azt a rajongók jól tudták - életre szóló élményt adott.„Olyan Zenés emberszabásnak vagyunk a tanúi, amely sokunkra ráférne” – kezdte el az előadást Herczku Ágnes. Mint mondta, semmilyen előadásnak nem használ az atrocitás, és remélik, nem utoljára vannak Csíkban, illetve azokkal, akik nem jöhettek be a terembe, még találkozni fognak.

Úgy érezhettük, eggyé olvadt a teremben az összes lélek, de a zaklatottan távozó alkalmazott felé is együttérzést sugároztak a csíkiak. S a bő másfél órás előadás mintegy eleven szeretetgyakorlatként hatott: az elhangzó dallamok és szövegek az utolsó szótagig és hangjegyig mind „a helyén voltak”.

Lackfi János az általa írt zsoltárokkal indított, mely, mint mondta, azért fontos, „mert néha nem árt emberszámba venni Istent. Például azzal, hogy azt mondjuk neki: Uram.” Az elhangzó Az összekeverés- és A kiöntés zsoltárát Sinha Róbert által írt „népdal” követte, s a bossa-novás, később tangós dallamok között úgy meséltek magukról, kötődéseikről, fájdalmaikról, veszteségeikről, a magyarságról a fellépők - versben és énekben – mintha a hallgatóság családtagjai lettek volna.

Itt egy kis részlet Lackfi Jánostól (a szerző felvétele):

A sok nevetéssel tarkított előadás irodalmi anekdotával, irodalmi átiratokkal is szolgált – melyek minden bizonnyal nagy örömet szereznek majd mindenkinek, azoknak is, akik most hallanának először Lackfi Jánosról. Az Anyám tyúkja átirataként megszületett Apám kakasa, vagy a József Attila Altatójára írt Keltetőre, ajánljuk, hogy már most keressen rá a Maszol-olvasó.

A csíki közönség állva tapsolt, Lackfi János dedikáló asztalánál hosszú sorban várakozhattunk, Herczku Ágnes és Sinha Róbert megzenésített Lackfi-verseit pedig, velük együtt reméljük, mielőbb megvásárolhatjuk Csíkszeredában is.