Megénekelték a tavaly elhunyt Kobzos Kiss Tamást zenésztársai és a közönség a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, ahonnan 25 éve most először hiányzik a zenész fizikailag.

A „meghitt emlékezés” kifejezés kevés ahhoz, ahogyan Kobzos Kis Tamás szellemisége meghatározza az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál hangulatát. Talán egyszerűen csak itt van, és ez kitörülhetetlen. Emlékkoncertjén három országbeli – török, magyar, ausztriai – régizenész társai, közös koncerten énekelték végig azokat a dalokat, amelyeket valaha együtt együtt énekeltek a nemzetközileg elismert, Liszt- és Kossuth-díjas énekmondó, szólista és zenetanárral.

Nádfuvola hangja szólalt meg elsőként az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál „Vándornak magam esmérem” címet viselő emlékkoncerten. A panaszos hangú hangszer az elmúlt esztendő végén földi életből távozott Kobzos Kiss Tamást is mintegy ideszólította az őt gyászoló és ünneplő koncertre, barátaihoz, fesztiválcsaládjához.

Ez a hangszer az emberi életet példázza a törökök szerint, és úgy tudják: a nádfuvola hangja maga az ember. Mint Sudár Balázs magyarázta: a nádat a fuvolakészítőnek ki kell vágnia, kilyuggatnia, ami nem biztos, hogy jó a nádnak, így az emberi életben a nehézségeket az ember is kiállja. A hangszer megszólaltatása pedig az átlényegülést hozza, akárcsak az ember is, aki, ha odafigyel az életére, magasabb szintre emelkedik – hangzott el. A magyar Çanlar együttes vezetője, és együttese mellett, a törökországi Erdal Şalikoğlu, az ausztriai Unicorn és a magyarországi Musica Historica lépett közönség elé. Kobzos Kiss Tamással közös repertoárjaikban a török klasszikus zenétől a középkori Nyugat-Európán át Magyarországra vezetve a hallgatót. De hallhattuk édesapja, Kiss Tamás versének a Kobzos Kiss Tamás által készült megzenésítését is.

„Kalitkából lélek kiszáll /
 vendégfogadó a világ / (…)
Kobzos elmegy, de neve él,/
szívetekben őrizzetek” - hangzott Erdal Şalikoğlu előadásában a Ha elmegyek, kobzom, maradj helyettem! című dal a csíkszeredai emlékkoncerten. Az Asik Veysel versbe, melynek eredetije a török költő hagyatékát ápoló, Kobzos Kiss Tamással közös 2004-es, magyar-török nyelvű lemezen is szerepel, a jóbarát-zenésztárs fűzte bele barátja nevét. Mint el is mondta a közönségnek: most szomorú, mert 25 évet énekeltek együtt Tamással, és most fizikailag nincs itt, de örül, mert nincs egyedül, és mert nem fogják elfelejteni.

Az Unicorn együttes vezetője, Mischael Posch Bécsben muzsikált együtt Kobzos Kiss Tamással, s a zenészbarátokhoz csatlakozott a budapesti Musica Historica Együttes is, melynek vezetője, Csörsz Rumen István is Kobzos Kiss Tamás egyik tanítványa volt. A dalok összekötő szövegeiben mind Sudár Balázs, mind Csörsz Rumen István elmondta: a feladatuk most nem az, hogy a Kobzos Kiss Tamás örökségét ápolják, hanem tovább kell vinniük azt, ami az ő életművel.

Az emlékkoncerten egyszerűen, pátosz nélkül, közvetlenül megszólaló zenésztársak, halkan mesélők-emlékezők, továbbá kedéllyel, mókás- és ritmusos dalokat is előadók jelenlététől érezhetően egy hullámhosszon volt a teltházas közönség is.

 A koncert végén pedig együtt énekelték el Debreceni Szappanyos János közkedvelt, Kobzos Kiss Tamás 1988-as, Énekelt történelem című zenei anyagáról jól ismert, Az szép szabadságra… (kelt. 1604-ben, Bocskai István fejedelemhez) című dalt:

Az emlékkoncertet egyébként megelőzte egy kerekasztal beszélgetés is. Boér Károly, a Marosvásárhelyi Rádió a Mikó-vár bástyájában beszélgetett el meghívottjaival, a koncerten is fellépő zenésztársakkal illetve Pécsi L. Dániel jelképművésszel. Itt alakult ki a rádió szerkesztőjének javaslatára az elképzelés, hogy a bástyában emléket állítanak a régizene eltávozott személyiségeinek.

Mint ismeretes, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak Kobzos Kiss Tamás 1992-től kezdve rendszeres vendége volt, ahová szinte minden műfajból hozott ízelítőt a trubadúrzenétől Tinódi és Balassi korán át Csokonai Vitéz Mihályig. Tanácsaival, baráti segítségével rendszeresen támogatta az erdélyi régizenészeket.