A 2012-ben elhunyt, marosvásárhelyi kötődésű festőművész, Balázs Imre alkotásaiból nyílt kiállítás, ami két hétig látogatható a Kultúrpalota földszinti képzőművészeti kiállítótermeiben.

A tárlatot a művész fia, Balázs Áron rendezte édesapja hagyatékából, bemutatva az 1960-as évektől, a ’70-es, ’80-as  éveken át a 2000-ben született alkotásokig az egész pályaművet. Ahogy mondta, rálátás nyújt a tárlat Balázs Imre festészetére, annak különböző korszakaira. Mivel nagyon szerette Marosvásárhelyt, ahol diákként, később alkotóként is élt, a család fontosnak tartja az emléke ápolását, a marosvásárhelyiek előtti bemutatásának mindannak, amit hátrahagyott – mondta a tárlat ötletgazdája.

A Máréfalván 1931. október 26-án született Balázs Imre kisgyerekkorát Szebenben töltötte, azt követően a család Marosvásárhelyre költözött, ahol már működött a városi festőiskola. Bordi András képzőművészeti oktató, a képtár igazgatója meglátta fiatal tanítványában a tehetséget és rajzolni, festeni tanította. Később Balázs előtt megnyílt a lehetőség, hogy Kolozsváron folytassa középiskolai tanulmányait, de ragaszkodott Marosvásárhelyhez is, ahol a művészeti gimnáziumban érettségizett, majd Bukarestbe felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Csakhogy ott lázadó természete miatt összetűzésbe került vezető tanárával. Kolozsváron újrakezdte főiskolai tanulmányait Abodi Nagy Béla osztályában, illetve Miklóssy Gábornál, akit mesterének tartott.

Mint az 1956-os őszi diákrendezvények résztvevőjét, az egyetemisták öt pontból álló követeléseinek tolmácsolóját, hét év börtönre ítélték. A követelésekben azt kérték többek közt, hogy az egyetemi felvételiztető bizottság a tehetségre, és ne a származásra legyen tekintettel, valamint, hogy a román és az orosz nyelv és irodalom ne legyen kötelező tantárgy a főiskolán, csak választható. A hét év fegyházbüntetést ötre csökkentettek, Balázs Imrének abból hármat kellett letöltenie. A börtönből való szabadulása után Marosvásárhelyre került, és bár nehéz volt a börtönélmények feldolgozása, aránylag gyorsan elkezdte, vagy inkább folytatta művészi pályafutását. Az 1960-ban, a Képzőművészeti Szövetség által szervezett megyei tárlatra be is választották az egyik munkáját – mutatott rá Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki a 20. század második felének legnagyobb magyar és erdélyi képzőművészeként emlegette Balázs Imrét. A művész 1987-ben telepedett át Magyarországra, Vácra, ahol új otthonra lelt.