A Borsos Tamás Egyesület decemberi rendezvényének meghívottja Spielmann Mihály történész volt, aki Bánffy Dénes erdélyi főúr sorsáról tartott előadást az unitárius egyház Bolyai-téri tanácstermében.

A történész losonci Bánffy Dénes korát és politikai viszonyait vázolta a hallgatóság előtt, majd rátért a tragédia taglalására: az önhatalmúan cselekvő főúr az Erdélyre szakadt megterhelés, a török hódoltság közvetlen szomszédsága, a nagyváradi pasa hatalmaskodásai ellen küzd a maga módszereivel, amelyek a megvesztegetéstől és az ajándékosztástól a fegyveres összecsapásokig terjednek. Apafi Mihály fejedelem sógoraként úgy érzi, hogy ez a rokoni kapcsolat elegendő legetőséget és hatalmat nyújt számára az önálló külpolitikai cselekvéshez, így olyan egyezményt köt a törökkel, amely talán hosszú időre eltávolíthatta volna a közvetlen hódítás veszélyét.

Ezt a lépést azonban felülírja az új külpolitikai kihívás, a francia király ugyanis szövetséget ajánl Erdélynek a császáriak ellen. Bánffy ezt a lehetőséget elveti, ő ugyanis a nyugati orientáció ( a királyi Magyarország ) híve.

A hatalmi játékba sikerül Apafit a Liga mellé állítani, amely Bánffy semlegesítésére, elítéltetésére és kivégzésére születetett. A Liga szervezése körül a történészek véleménye megoszlik: a korábbi történetírás Bethlen Miklós és Cserei Mihály elbeszélésést alapul véve Teleki Mihályt, a kancellárt tartja a Liga értelmi szerzőjének. Az újabb történetírásban Teleki szerepét csökkentik és előtérbe kerülnek azok a korabeli politikusok, akiket személyes harag, sértettség vezet.

Bánffy tragédiája abban áll, hogy önállóan cselekszik egy olyan korban, amikor az önálló cselekevés könnyen a visszájára fordulhat, ugyanis a Ligának sikerült elhitetnie Apafival, hogy Bánffy Dénes a legfőbb rossz, az erdélyi fejedelmi trónra tör. Bár Bánffy Dénes kegyelmet kap a fejedelemasszonytól, Bornemisza Annától, a kegyelmi döntés nem jut el Bethlen várába, ahol Bánffyt fogva tartják és kivégzik.

A történetírás nem vette figyelembe azt, hogy a hajsza nem csupán a politikus Bánffy ellen folyik, hanem a hatalmas Bánffy-vagyon megszerzéséért is, amelyből részben azt remélték, hogy kifizethető a portai adó.
A történet 1850 körül Jókai Mórt is megihlette, ugyanis akkor tették közzé nyomtatásban Cserei Mihály Erdélyi históriáját és ebből született Jókai egyik legérdekesebb történelmi regénye, az Erdély aranykora.
A marosvásárhelyi fiatal történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület legközelebbi rendezvényére januárban kerül sor az unitárius tanácsteremben.