Aki teheti, látogassa meg a hónap műtárgyát a Székely Nemzeti Múzeumban: Guanshiyin istennő szobrát a Tang-dinasztia korából (618–907). A szobor valószínűleg egy 19.századi ázsiai expedíció során került Erdélybe, és a Mikó család oltszemi kastélyában őrizték. Most megtekinthető a sepsiszentgyörgyi múzeumban.

Guanshiyin a kínai Mahayana buddhizmus indiai ágának egyik legfontosabb bodhiszattvája (magyarul: megvilágosult), akit a buddhista, illetve a taoista vallás és életfilozófia a könyörület és megbocsájtás szentjeként tisztel és imád.

Az istennő az emberiség pártfogója: ért az orvoslás és a mezőgazdaság tudományához, továbbá a szegények gyámolítója, emiatt nagy népszerűségnek örvendett. Eredetéről kevés információ maradt fenn, a taoizmus forrásai szerint valamikor a Shang-dinasztia idején (Kr. e. 1560 – Kr. e. 1050) „született” és vált halhatatlanná.

Művészeti és ikonográfiai ábrázolása a Tang-dinasztia idején, a középkori Kínai Birodalom területén (kb. Kr. u. 7. század) alakult ki és terjedt el Kelet-Ázsia királyságaiban. Leginkább meditációs testtartásban, lótuszülésben ábrázolják, amint az emberiség problémáira és szenvedéseire keresi a megoldást.

A Kínai Birodalom a Tang-dinasztia idején a középkori Kelet-Ázsia legerősebb és a legfejlettebb állama volt, határa a mai Afganisztántól Észak-Vietnamig, illetve Belső-Mongóliától Tibet határáig terjedt. Népessége a 10. századra elérte a kb. 100 millió főt. Fővárosa Csangan volt, amely 1,5 millió lakossal rendelkezett, ezzel szemben Európában például Bizánc városa ekkor alig érte el a 600 ezer főt.

A Tang-dinasztia a kínai középkori civilizáció aranykorát jelentette, a reformok következtében nőtt az életszínvonal, fejlődött a kereskedelem, amelyek szilárd alapokat biztosítottak a kulturális és technikai fejlődéshez is. A képzőművészetek, az irodalom a kínai civilizációt időtálló művekkel gazdagították. Továbbá olyan technikai vívmányok születtek, mint a malomkerékkel hajtott mechanikus óra, a hidraulikus pumpa egyes típusai, a nyomda, az iránytű, a toalettpapír, a porcelán, a puskapor vagy a papírpénz. A Tang-dinasztiát a 9. század végén paraszt- és katonai lázadások buktatták meg.

A szobor töredéke a háromszéki gróf Mikó család magángyűjteményének részét képezte, 1959-ben került a múzeum gyűjteményébe adományként. Valaha az oltszemi kastély szobáit díszíthette. A műtárgy származásáról keveset tudunk. Gyanítjuk, hogy Xántus János 1868-as kelet-ázsiai expedíciója során kerülhetett Magyarországra és a Mikó család tulajdonába, akik lelkes támogatói voltak a híres magyar etnológusnak és felfedezőnek.