Szórakoztató alternatív improvizációs színházi estet tartott Csíkszeredában Impró-Jam címmel Nagyszombaton a Csíki Játékszín. A társulat hét tagja a Csíki Mozi színpadán húsvéti hangulattal is játszó rögtönzésekkel mulattatta a közönséget.

 „Öröm-játszás” – így fordította le Nagyszombaton a közönségnek Kosztándi Zsolt játékvezető a társulat idei első improvizációs előadásának címét. A Csíki Játékszín művészei – Bilibók Attila, Dálnoky Csilla, Fekete Bernadetta (Beni), Kozma Attila, Pap Tibor, Vass Csaba – a játékvezető „szerkesztett” előadásában különféle helyzetgyakorlatokban virtuskodtak. A műfaj nem szokatlan a társulatnak, noha ez az első nagyszínpadi improvizációs előadásuk, kultúrkocsmai környezetben  rendszeresen fellépnek.

A közös játék számos gyakorlatsor füzéreként ölt új és új formát, a művészeti tanácsadó, Csiki Zsolt játékérzékét is működtetve. A játékvezető-játékmester elmondja az adott helyzetet, a széksorról önkéntesen felállók pedig belépnek a megadott játékba, és megteremtik – „a semmiből”: színészi kreativitásukkal – a csattanókkal tűzdelt párbeszédeket.

„A szöveg” gyakorlattípusnál például a feladatok egyike a következő volt: „a férj a feleség barátnőjénél igyekszik kipuhatolni, neje hűséges-e hozzá.” A helyzetbe belépők mindegyike, zsebükbe előre gyártott replikákat kapnak, amelyeket a játékvezető csöngetésére föl kell olvasniuk – beleépítve a helyzetbe. És bizony jól lehet szórakozni, amikor a Férjnek azt kell mondania a bevásárlóközpontban lezajló jelenet váratlan pillanatában, hogy „Szoknya van rajtam.” És hogy lehet erre újabb és újabb „reális” párbeszéd-kört építeni?

Az előadás gyakorlatilag egy nyitott színpadi műhely, és minden „előadás” egyedi és megismételhetetlen: mindig ott, mindig csak akkor születik meg. Ettől válik „élessé” minden pillanat, a nézők pedig élvezettel mérhetik: milyen rutinnal és milyen hangulatban üzemel kinek-kinek a színészi rögtönzőkészsége. De a legélvezetesebb talán az, ahogyan a virtuózkodás helyett egymás partnereiként dolgoznak a színművészek.

És ilyenkor színre léphet akár maga a Húsvéti Nyúl is – enyhén spicces állapotban kölcsönkérvén pár tojást, egy idős úrtól. A jelenethez – mindegyik jelenethez – villámgyorsan „vág” mindenki (színész)agya, és (rendező)érzéke.

A legnagyobb élményt azzal nyújtja improvizációs előadásaival a Csíki Játékszín azoknak is, akik nem ismernék „civilben”a színművészeket, hogy itt egészen jól lekövethető a játékstílus, egyéniségük, vérmérsékletük, fegyelmük és koncentrálási teljesítményük. A legjobb mégis az, amikor a Játszótársak mintegy Családtagokként melengetik a közönség szívét a kiválóan – és a kevésbé sikerülő improvizációk alatt – egyenletesen. A néző kétféle szórakoztatásban fürdik: egyik a rögtönzött párbeszédek síkja, a másik pedig az, a színpadi helyzetek változtatásában hogyan „jön ki jól” minden játékos.

A második műfajánál nyújtott teljesítményt értékelve pedig valójában a legnagyobb élmény számomra az volt, ahogyan egyenletes erővel kitapintható volt a szeretet a Csíki Játékszín színművészeinek nagyszombati Impro Jam-jén.

Akkor is, ha Kosztándi Zsolt náthásan, „valamiért” karácsonyi jókívánsággal köszönne be. Akkor is, ha, a közönség soraiból megadott feladvány szerint „Bud Spencer Terence Hill-el paszulyevés közben üldögél, jövő kedden, egy csíki szülészeten”. Bármi beüthet. Ez a csapat él.

A Csíki Játékszín improvizációs előadása ezzel a bizonyossággal ajándékozta meg a közönséget az ünnepekre.