Kovács András Ferenc, azaz KAF eddig nem ismerte a Bulgakovot, a Bulgakov népe viszont annál jobban ismerte őt: már negyedórával a csütörtök estére meghirdetett, Álljunk meg egy szóra! gyűjtőcímet viselő rendezvény kezdete előtt zsúfolásig telt „az irodalmi kávéház és kultúrbisztró”.

Nonó, polgári nevén László Noémi költő, az est háziasszonya mindjárt az első kérdéssel érzékeny témát pedzett meg: ki nevezhető költőnek? Hány vers kell hozzá?

Elég 3-4. És olyan költő is van, aki nem tudja magáról, hogy költő. Ide sorolható például jónéhány prózaíró is – felelte KAF, akié talán a legtöbb alteregó a magyar irodalomban: Jack Cole, Lázáry René Sándor, Alekszej Pavlovics Asztrov csak néhány közülük.  „Költőnek lenni egy állapot. Ez jól látszik abban, hogy például az amerikai krimikben sokszor a tudathasadásos költő a gyilkos” – mondta. „Minden gyerek és minden kamasz egy költő: ezen túl kell esni. Van, aki nem gyógyul ki belőle, és olyan is van, aki belehal. Abból lesz a költő.”

KAF elárulta magáról: a középkori és reneszánsz költészet szerelmese, sok versét úgy szerezte, hogy régizenét hallgatott közben. Nem egy versénél fel is tünteti, mely dallamra írta, de sokszor megtörténik a fordítottja is, vagyis, hogy „a vers csinálja meg a maga Ad nótám-át”, tette hozzá. Beszélt arról, miért nem szereti a költészeti toplistákat, „A legszebb 10 magyar vers” meg hasonló rangsorolásokat. „Minden pillanatban más a kedvenc versem, és nincs kedvenc költőm sem” – jelentette ki, majd felolvasta Kántor Lajoshoz címzett válaszát, amellyel arra a felkérésre reagált, hogy válassza ki a (szerinte) legszebb tíz magyar költeményt.  

A „személyes” illetve „személytelen” költészetről úgy fogalmazott: azt tanulta színházról is, költészetről is, hogy bármilyen személyes lehet, spirálisan el kell emelkednie a személyességtől: benne kell lennie a személyességnek, de a személytelenségnek is, a legnagyobb közelségnek és az eltávolodásnak, a hátralépésnek is. A költő, író kell, hogy lássa önmagát.

Közeli terveiről elárulta: visszatért az „egeres” témához, első egeres verseit ugyanis még a diktatúrában írta, majd 2001-ben megjelent az Egerek könyve című gyermekvers-kötet. A most készülő kötet ennek a ciklusnak a lezárása lesz, gyerekversek nem csak gyermekeknek, hisz a kis szürke rágcsálók különböző történelmi, kulturális kontextusokban jelennek meg a színház egerétől kezdve a hét betyár-egérig. Az alcíme szerint „Nagycsaládi egerészeti verseskötet” a Magvető Kiadó gondozásában fog megjelenni, a szerző szerint nagyon szép illusztrációkkal. „Nagyon fontos, hogy legyen szép az átvezetés a gyerekversek világából a felnőtt versek világába” – vallja Kovács András Ferenc, aki még két fontos dolgot leszögezett önmagával kapcsolatban: egyik, hogy a híresztelések ellenére nem Magyarországon, hanem Marosvásárhelyen él, a másik, hogy "kifelé KAF vagyok, magamnak András."