Hitler a hálószobában, ismételt vágások a karon - dokumentumfilmek a Filmtettfeszten
A vasárnap véget érő 15. Filmtettfeszt nagyon erős dokumentumfilmmekkel tette fel a fesztivál i-jére a pontot. A gazdag dokumentumfilm-felhozatalból hármat néztünk meg, és már csak a kérdésfelvetésük miatt is mindhárom a székbe szögezett: milyen az a társadalmi közeg, amely legitimálja, hogy faji alapon több romát, köztünk egy öt éves gyermeket, sörétes puskával legyilkolj; milyen brutális lelki sebek vezetnek odáig, hogy önmagad ismételt megcsonkításában, a kibuggyanó véredben a megváltást lásd; és vajon már öncélú-e, ha nem a családod, önmagad egzisztenciáját féltve jelentesz a Szekuritáténak?
A válaszok a maguk árnyaltságával ott pörögtek a Győzelem mozi vásznán, illetve a vetítést követő kerekasztal-beszélgetésen.
Ítélet Magyarországon, ítélet Magyarországról
Hajdú Eszter zseniális alkotásáról, az Ítélet Magyarországon című 2013-as dokumentumfilmjéről számtalan jó kritika született. A dokumentumfilm négy olyan személy bírósági tárgyalását követi nyomon, akik 2008-ban és 2009-ben előre kitervelt, faji elméletekkel alátámasztott gyilkosságokat követtek el véletlenszerűen kiválasztott roma családok ellen.
A sorozatgyilkosság során több esetben Molotov-koktéllal felgyújtották az áldozatok házát, majd a menekülő romákat sörétes puskával legyilkolták - így szolgáltattak "igazságot", így oldották meg a "cigánykérdést". Hat embert öltek meg, többek között egy öt éves kisfiút, és további öt személy megsérült. A négy gyanúsított pere két és fél évet tartott, 2013 augusztusában hirdettek elsőfokú ítéletet. A másodfokú ítélet 2015 tavaszán megerősítette az életfogytiglani fegyházbüntetést.
Hajdú Eszter rendező végigkísérte kameráival a 167 tárgyalási napot, a közel 2500 órányi felvételből pedig dokumentumfilmet készített. Hajdú Eszter a vetítést követő beszélgetésen megosztotta, hogy a nyersanyagot kutathatóvá teszik. "Mivel az első és az utolsó tárgyalási napon kívül semmilyen médiajelenlét nem volt a teremben, pedig sokszor azt éreztem, hogy a történelem éppen a szemünk előtt zajlik - kicsibe sűrítve a tárgyalóteremben elhangzottak, történtek döbbenetesen leképezték a kinti világot -, felelősségemnek éreztem, hogy mindent dokumentáljak" - mondta a közönségtalálkozón a rendező, akivel Gergely Zsuzsa, a Kolozsvári Rádió munkatársa, szerkesztője beszélgetett.
"Ahogy zajlottak a tárgyalások, mindinkább világossá vált, hogy a film nem a négy vádlottról szól, tulajdonképpen az ő személyük szimbolikus. Nyilván fontos, hogy ítélet szülessen, hogy akik gyilkoltak, azok megbűnhődjenek, engem viszont az érdekelt igazán, hogy az egyre inkább általánossá váló rasszizmus hogyan szűrődik be a tárgyalóterembe. Tehát mi az, ami miatt ez a négy ember feljogosítva érezte magát, hogy kvázi a társadalom akaratát véghez vigyék, mert ők és sokan érezték így" - magyarázta a rendező.
Hogy a "társadalom akarata" tényleg nem túlzás, az a tanúvallomásokból derül ki igazán. Az egyik elkövető édesanyja például kimondja, a fiúk úgy viszonyultak a cigányokhoz, ahogy a "normális emberek". A "normális emberek" pedig azért nem szeretik a cigányokat, mert bűnöznek, élősködnek, lopnak, nem dolgoznak. Hogy a következő percben kiderüljön: az egyik roma apát éppen munkába menet ölték meg.
A dokumentumfilm szépítés nélkül mutatja meg az elkövetők valóságát: a házkutatások során készített felvételeken ott magaslik Hitler arcképe és szobra a hálószobában, a gyilkosok tarkójára tetoválva pedig a 88 (a Heil Hitler jele). Az áldozatok átlyuggatott holttestétől sem kímél a rendező: az öt éves kisfiún átfúródó sörétes puskalövedék útját fém rudakkal teszik a szakértők még láthatóbbá.
És még valami megmutatkozik a tárgyalások során: a hatóságok éppen ott nem végzik a munkájukat, ahol a legnagyobb szükség lenne rá: a lövedék okozta sebet egy lehulló gerenda kiálló szögének tulajdonítják, a házkutatást elintézik egy két oldalas, használhatatlan jegyzőkönyvvel.
Az Ítélet Magyarországon nem propagandafilm, a rendező bevallása szerint végig az objektivitásra törekedett. A filmbe például nem kerültek bele a bíróval, a vádlottakkal, az áldozatokkal készített interjúk, a rendező nem akart magyarázó jellegű elemeket beemelni ahhoz képest, amit a tárgyalóteremben látni. Az áldozatok tanúvallomásainak szívszaggató, drámai jelenetei is kimaradtak, hogy minél szárazabb legyen az alkotás. Hogy minél objektívebb nézőpontból láthassuk a történéseket, egy külső szemmel, egy holland vágószakértővel dolgoztak együtt (Menro Boerema).
"Eszembe sem jutott, hogy a filmmel meg tudom győzni azokat a szélsőséges, náci érzelmű emberek, akik azt gondolják, legitim ártatlan embereket ölni a társadalmi igazság nevében. Abban viszont reménykedem, hogy azok, akik félválról cigányoznak, miközben moziba mennek, eszükbe jut: ennek könnyen az lehet a vége, hogy néhányan a sok cigányozás miatt azt gondolják, legitim ártatlan romákat gyilkolni" - magyarázta Hajdú Eszter.
A közönségtalálkozón az olosziszkai esetet is szóba hozta az egyik érdeklődő. Szögi Lajos tiszavasvári tanárt gyerekei szeme láttára verték agyon 2006-ban a romák, mert autójával elsodort egy gyereket. Hajdú Eszter hangsúlyozta, hogy a két ügynek egyáltalán nincs köze egymáshoz, és bár "borzalmas, gusztustalan és tragikus" amit a tanárral tettek, de a bűncselekmény felindulásból történt, és nem rasszista indítékú sorozatgyilkosságról van szó. Az elkövetők súlyos büntetést kaptak.
Az Ítélet Magyarországon innen tölthető le, egyelőre térítésesen. Jó hír, hogy a film készítői szakértőkkel együtt egy oktatási csomag keretében bárhová kiszállnak, ahová hívják őket, akár a határon túlra is, amennyiben meghívást kapnak. Érdeklődni a miradouromedia@gmail.com email címen lehet.
"Minden egyes vágás megkönnyebbülés"
Nagy Dénes Seb című dokumentumfilmjét szinte kötelező megnézni azoknak, akik az abortuszt kizárólag a halálos bűn szemszögéből tudják megközelíteni. A film azoknak a szemszögét mutatja be kíméletlenül, akik nemkívánt gyermekként jöttek a világra, és akikkel brutális módon bánt a családjuk.
Az 52 perces alkotás három olyan nő életébe enged betekintést, akik pengével, késsel, üvegszilánkkal vágták magukat. A film az így ejtett sebek eredetét kutatja.
Míg az első interjúalanynál csak felsejlik, hogy az esetek 90 százalékában valamilyen gyermekkorban elszenvedett abúzus áll az önbántalmazás háttérben, addig a második és leginkább a harmadik szereplőnél kibontakozik előttünk a megdöbbentő valóság: ütlegek, nemi erőszak, magára hagyatottság, lelki terror, mindannak bizonyítéka: élnek gyermekek, akiket szó szerint nem vesznek emberszámba.
A film magyarországi bemutatója előtt az Index beszámolója szerint Rigó Péter pszichiáter elmondta, hogy az önsértés nem betegség, hanem egy betegség egyik tünete, általában borderline személyiségzavaros betegeknél figyelhető meg, és gyakran összetévesztik az öngyilkossági kísérlettel.
Nagy Dénes rendező az interjúalanyokat hirdetések, pszichológusok, főorvosok segítségével kutatta fel. Ha egy páciens átment a pszichológusok szűrőjén, készítettek velük egy 2-3 órás interjút, és utána kerültek a rendezőhöz. Nagy Dénes nagyjából 15 potenciális interjúalanyt talált, akiknek a 95 százaléka nő volt.
A tizenöt jelölt számát az elmondott történetük alapján háromra csökkentették. Hogy miért volt erre szükség, és miért léptek vissza néhányan, arról itt olvashat.
Mikó Imre - Túlélés vagy népszolgálat?
A Túlélés vagy népszolgálat? Mikó Imre és a Securitate című, 2015-ben készült magyar–román dokumentumfilm arra próbál választ keresni, hogy az erdélyi magyar elit rendkívüli kvalitású személyisége, Mikó Imre miért, milyen körülmények között működött együtt a Securitatéval. Ugyanakkor az is kérdés, hogy szükség van-e az erdélyi magyar történelem és kultúra emblematikus figuráinak „leleplezésére”, amennyiben jelentettek, és ha igen, ez milyen formában humánus? Vajon át kell értékelnünk az erdmagyar elit viszonyulását a román hatalomhoz?
A film Stefano Bottoni történész kutatásain, a ma is élő kortársak, hozzátartozók, szakértők beszámolóin alapszik.
Bár a Domokos János rendezte dokumentumfilm Mikó harmadik beszervezésével már nem foglalkozik részletekbe menően, a vetítést követő beszélgetésen kiderült, leginkább ez a korszak veti fel a kényes kérdéseket. Bottoni - aki szakértőként dolgozott a filmkészítés alatt - elmondta, különbséget kell tenni a polihisztor 50-es és a 60-as, valamint a 70-es évekbeli kollaborációja között, hiszen míg korábban egzisztenciális fenyegetettség miatt működött együtt a titkosszolgálattal, addig a harmadik beszervezésekor már nincs szó erről.
A harmadik korszak kutatása még folyamatban van, a történész tájékoztatása szerint az eredményekről kötet formájában számol be. A beszélgetésről, amelyen Dávid Gyula, Marius Tabacu, Józsa Márta, Könczei Csilla, Novák Csaba Zoltán, László Márton, Domokos János, Stefano Bottoni, Szilágyi N. Sándor szólalt fel, részletesen itt olvashat. A beszélgetést Lőrincz D. József moderálta.
A címlapon szereplő fotó forrása: Index