Az új évadban Csíkszeredában először, október 12-én, a Városi Művelődési Házban lép színpadra a 25 éves Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes.

Mitől magyar a magyar? Ha őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, be kell látnunk, hogy a válasz teljesen szubjektív, szinte egyedien személyes: neveltetésünktől, műveltségünktől és érzelmeinktől függően az, amit annak vallunk.

Gyarló az ember: ha valami megtetszik, igyekszik azt megszerezni. És nagyúr a divat: ha van egy példakép, függetlenül, hogy tetszik vagy sem, amit mutat, azt átvesszük, mert ha neki jó, akkor bizonyára jó. Majd azt, ami már a mienk, alakítgatjuk, igazítjuk ízlésünk szerint testreszabottra.

Az erős ősi kulturális gyökerekből táplálkozó magyar paraszti társadalom a történelem során folyamatosan kettős hatás alatt alakult. Egyrészt a felsőbb (társadalmi) rendek divatját próbálta követni, másrészt a szomszédos népektől is merített, állandó kölcsönhatásban. Amit átvett, idővel formálgatta, beolvasztotta sajátjába, beépítve mindennapjaiba: magyarította és folklorizálta. Fontos hangsúlyozni a kölcsönösséget, mert rendhagyó sugárzásával a magyar népi kultúra jelentősen alakította a Kárpát-medence népeinek kultúráját.

Amint minden másra, úgy érvényes ez a táncra és a tánczenére is. „A tánczenét (és így a hangszeres népzenét is, hiszen az alapvetően tánczene) mindig befolyásolta a kordivat.” - mondja Kelemen László egyik tanulmányában.

Műsorunkban a magyar népi (tánc)zene és tánc mélyebb rétegeiből merítünk a közönség számára. Jórészt olyan táncokat mutatunk be, amelyeket az őket éltető, akár más nemzetiségű közösség is fontosnak tartott és tart megnevezni magyarnak.

Az előadáson Pál István „Szalonna” és bandája muzsikál.

Zenei szerkesztő Kelemen László. Rendező-koreográfusok Szűcs Gábor és Fundák Kristóf, alkotótársak Szűcsné Urbán Mária és Fundák Kaszai Lili. Művészeti vezető, igazgató András Mihály.

Az előadás este 7 órakor kezdődik.