Színészek, rendezők, kritikusok és Thália más „papjai és szolgái" népesítik be vasárnap este óta Nagyváradot, ahol megkezdődött az Interetnikai Színházi Fesztivál, ismertebb nevén „I-FESZT". A frissen felújított Szigligeti Színházban Szabó K. István művészeti igazgató, Czvikker Katalin menedzser-igazgató, Markó Attila államtitkár és Szabó Ödön megyei tanácsos nyitotta meg a kisebbségi társulatokat felsorakoztató szemlét.

Markó Attila „egyik legkedvesebb gyermekének" nevezte az immár hatodik alkalommal megrendezett I-Fesztet, amely immár önjáró lett, és vándor jellege kifejezetten előnyére válik, mert így a társulatok egymással versengve igyekeznek túltenni az előző szervezőn színvonal és profizmus tekintetében.

Sikerrel: a váradi rendezvény valóban hangulatos, a szervezés gördülékeny, a meghívott produkciók és járulékos rendezvények izgalmasaknak ígérkeznek. Az üdvözlő beszédek után a sepsiszentgyörgyi társulat Bánk Bánja nyitotta meg az előadások sorát. A „magyar Hamlet", (ahogy Darvay Nagy Adrienne színháztörténész nevezte hétfői előadásában: „a nemzeti ereklye") mit sem veszített aktualitásából Bocsárdi László rendezésében.

A magánéleti sérelmek és országos érdekek, az elavuló és új értékrendek közti őrlődést megrendítően adja vissza a hol kitörő, hol magába roskadó Mátray László – Bánk bán, aki alkatában és habitusában is tökéletesen megfelel Katona József elképzelésének. A szerző ugyanis a Tudományos Gyűjtemény 1821-es évfolyamában leírta, milyennek látja a címszereplőjét: „Az érző ember hellyel-hellyel keserűen fölszólal", „Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házét", „Bánk lépései alatt reng Magyarország".

Mindezt Darvay Nagy Adrienne-től tudjuk meg már hétfőn, a színháztörténész (és a mostani fesztivál zsűrijének egyik tagja is) egy lexikon pontosságával és egy született előadóművész tehetségével mesélt a 220 éves hivatásos erdélyi magyar színjátszásról, annak társadalmi szerepéről, a művelt nemesség részvállalásáról a színházi életben.

De arra is fény derült, ki volt az első igazi erdélyi „celeb", az első sztár-színész, a legelső magyar Hamlet: Kótsi-Patkó János, akiről feljegyeztetett, hogy ő mondta ki 1798 augusztus 26-án Nagyváradon A süketnéma című vígjáték első szavát. Ilyen színház- és kultúrtörténeti egzotikum az is, hogy a zilahi Wesselényi-szoborpáros jobbágyát Fadrusz egy Bánk bán-előadás Tiborcáról mintázta, akit Szentgyörgyi István alakított Katona József születésének százegyedik évfordulóján.

A Szigligeti Színház előcsarnokában ezt megelőzően rendhagyó, interaktív kiállítást mutatott be Szebeni Zsuzsa, a magyar Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa: közönségnek puzzle-kat kellett kiraknia, hogy munkájuk eredményeként megcsodálhassák a magyar nemzet nagy színészeiről fennmaradt képeket, illetve olyan színháztörténeti eseményt megörökító fotográfiát, mint az erdélyi főnemesek által bemutatott élőkép, amely Zrínyi Miklós eskütételét ábrázolja.

Az eredeti fotográfia alatt – mondta Szebeni Zsuzsa – az alábbi felirat olvasható: „A magyar nemzeti színészet 100 éves jubileuma alkalmával Kolozsvárt színre hozott élőkép." Az erdélyi történelmi családnevek, amelyek a képek alatt felsorakoznak, döbben rá a néző, hogy mekkora szerepet játszott a magyar arisztokrácia a színházi életben: Szentkereszty Béla báró mint Zrínyi néz előre büszkén, körülötte csapatvezérei, gróf Bethlen Bálint mint Juranics emeli fölé a zászlót. Zrínyinét gróf Wesselényi Béláné alakította a Dunky fivérek fényképezőgépe előtt.

„Miután Kolozsváron ekkor még nincs villanyvilágítás a színházban, a budapesti Operaház adta kölcsön a szükséges reflektorokat minden felszereléssel együtt, beleértve a fővilágosító Dreilicht urat. Tényleg csodálatos látvány született, a közönség tombolt, és újra és újra látni akarta a főúri műkedvelőket, akik közül többen közel álltak az ájuláshoz, de hősiesen kitartottak" – fűzte a történetet a képhez Darvay.

Hétfő délután három előadás is van a fesztivál műsorán: Székely Csaba Bányavakság című darabja a marosvásárhelyiek, Ibsen Peer Gyntje a temesváriak és a Zabhegyező a sepsiszentgyörgyiek és kézdivásárhelyiek közös produkciójában.