Száz évvel ezelőtt másfél millió örményt mészároltak le Törökországban, szisztematikusan végeztek előbb a férfiakkal, majd a nőkkel, gyerekekkel és aggokkal, az életben maradottakat iszlám hitre térítették – erre emlékeztek az évforduló napján Marosvásárhelyen.

Tizenegy éves volt, amikor édesanyja aprópénzért eladta egy töröknek – így menekült meg csodával határos módon Baruir Nercessian, akinek A Halál völgyében jártam című visszaemlékezéseit Kaáli Nagy Botond fordította angolból magyarra és mutatta be a Bernády Házban, a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) szervezésében a megemlékezés keretében. A saját emlékeit, az átélt eseményeket azért vetette papírra az Amerikába disszidált idős ember, hogy unokái, dédunokái „első kézből”, tőle tudják meg, mi történt 1915 áprilisában Törökországban az örmény lakossággal, mintegy másfél millió emberrel.

Azon kevesek, akiknek sikerült életben maradni, vagy áttértek az iszlám hitre, vagy túlélve a sivatagba való deportálást, átjutott Libanonba. A törökök egy szisztematikus, jól megtervezett „projekt” által irtottak ki mindenkint és mindent, aki és ami örmény volt – ismertette a történteket Puskás Attila, a MÖMKE elnöke, aki térkép és statisztikai adatok segítségével, fényképvelvételekkel mutatta be azt az eseménysorozatot, amelyet a török állam ma sem akar nevén nevezni.

Az Oszmán Birodalomnak az első világháborúban betöltött szerepéről, a katonai eseményekről, a politikai kapcsolatairól Berekméri Róbert értekezett, majd Garda Dezső tért ki a részletekre, például arra, hogy nem a száz évvel ezelőtti vérengzések voltak az elsők. 1894–96 között a törökök leromboltak 650 templomot, kiürítettek 250 várost és falut, iszlám hitet kényszerítettek 559 falu túlélőire. Aztán újabb mészárlás következett 1909-ben, majd a legnagyobb, a pontosan kitervelt 1915-ben.

Puskás Attila felsorolta mindazokat a módszereket, amelyeket a törökök használtak az örmények kivégzésére. Előbb a fiatal, erejük teljében levő, hadseregbe besorolt férfiakat ölték meg, majd változatos módszerekkel a nők, a gyerekek és az öregek következtek. Akasztás, vízbefullasztás, agyonverés, élve elégetés, lelövés, tengerbedobás, megmérgezés – semmitől sem riadtak vissza a gyilkosok – sorolta az örmény múlt kutatója.

A megemlékezésen fényképsorozatot és egy kisfilmet is megtekintett a közönség. Egy-egy előadás között Borsos Edit énekelt és Ávéd Éva zongorázott. Szombaton este a belvárosi Szent János plébániatemplomban szentmisével, majd az udvaron közös gyertyagyújtással emlékeztek az áldozatokra.