„Maximalista vagyok” – jellemezte magát Nagyváradon a pályafutásának 40. évfordulóját ünneplő Csoma Judit színművész. A pályáját 1975-ben Nagyváradon kezdő, Magyarországra áttelepült színésznő A Holnap után fesztivál keretében mutatta be pénteken a Szigligeti Stúdióban Dan Lungu regénye alapján készült Egy komcsi nyanya vagyok! című egyéni előadását, majd beszélgetést folytatott barátnőjével és pályatársával, Csíky Ibolya színművésszel.

A beszélgetés során számtalan kacagtató történetet elevenítettek fel az egykori nagyváradi előadások és a turnék kapcsán, Csoma Judit ugyanakkor arról is beszélt, hogy nagyon sokat jelentett neki a váradi előadás, a városban töltött idő. Emberi oldaláról is megismerhettük, Csíky Ibolya például felidézte, hogy mikor édesanyjának Romániában nem kapható, életmentő gyógyszerre volt szüksége, azt az akkor már Debrecenben élő Csoma Judit szerezte be és hozta el a kórház kapujáig – taxival.

Beugróként kezdett Váradon, 21 évesen - mesélte a színművész, aki szinte minden elhangzó darabcím kapcsán felidézett valamilyen nevettető történetet. Például azt, amikor az Anyám könnyű álmot ígér című előadás során az összes gyertyát elrejtette Tóth Ilonka szatyrába, vagy amikor egy kolozsvári előadás során a kellékcsecsemő feje berepült a zenekari árokba, ő pedig „Rád hasonlít ez a gyerek” felkiáltással nyomta azt partnere kezébe. A Koldusoperában, melyhez zenét is írt, Nagyváradon koldust és kurvát, Debrecenben azonban már Kocsma Jenny szerepét játszotta. A művésznő szeretettel beszélt a Nyíregyházán, Verebes István színidirektorsága alatt töltött évekről és szerepekről is, például Blanche szerepéről (A vágy villamosa), amiért megkapta  A kritikusok díját, noha saját bevallása szerint Blanche szerepe távol állt tőle.

"Nem kolonc. Púp.” - pontosította mosolyogva a közönség soraiban helyet foglaló Verebes István a nyíregyházi évekből az ő szavajárását idéző Csoma Juditot, aki a váradi Fábián Sándor orvossal, költővel, egykori dalszövegírójával is összekacsintott, mikor szóba került Szekernyés László Trón alatt a király című előadása.

Ennek zenéjét a Dupla Dorottya szerepét is játszó Csoma Judit szerezte, Fábián Sándor pedig a dalszövegeket írta. A próbát meghallgató darabszerző a dalokat hallva „csúszott le a székről”, idézte fel Csoma Judit, aki azt is elmesélte: az eléggé rendszerkritikus szövegekből a bíráló bizottság egyetlen szót tartott színpadra alkalmatlannak: nem énekelhette azt, hogy „kokottka”.

A rezsó emlegetése is többször fakasztott nevetést, ami pedig a turnék során fontos szerepet töltött be: ezen tudtak ugyanis főzni. Volt rá példa, hogy munkatársat kértek meg, nézze meg, konnektorba dugva felejtették-e az eszközt, aki azt ki is húzta, de azon forrón a padlószőnyegre ejtette, ami így kiégett. Egy párnával takarták el a lyukat, és buszindulásig azon aggódtak, hogy kiderül-e a turpisság és ki kell-e a fizetniük a kárt. Volt arra is példa, hogy főzéshez készülve a villanyt és a vizet is elvették a hotelben, így a félig meghámozott krumplikat kellett utaztatni Csíkszeredától Udvarhelyig. Az est megható pillanatokkal zárult, mikor a beszélgetés végén Csoma Juditnak átadták a szerepeiről készült fényképekből összeállított albumot, és a művésznő Váradhoz való kötődéséről is beszélt.