Több kötet szerzője, számos díj kitüntetettje, a Székelyföld című folyóirat főszerkesztője, a Hargita Kiadó vezetője, Lövétei Lázár László költő, műfordító volt Nagy Attila meghívottja szerda este a Bernády Házban.

Lővétei Lázár László előnévként szülőfaluja nevét viseli, Bölöni Domokos javaslatára, mivelhogy a fiatal szerzőt sokszor összetévesztették a néhai Lázár László „Lazics” szerkesztővel. Az 1972-ben született költőt Nagy Attila kérdezte élete főbb állomásairól, versírásról, kötetekről, díjakról, írókról, költőkről.

Lövétei Kolozsváron a műszaki egyetemen járt három szemesztert, majd úgy döntött, abbahagyja és a bölcsész katon folytatja a tanulmányait. Ezt bejelentette az édesapjának is, majd egy évig, amig felkészült az egyetemi felvételire, és apja Budapesten dolgozott, ő otthon vezette a gazdaságot, kaszált, állatokat látott el, ganézott, kapált, aratott, mindent csinált, ami a falusi élet vezeljárója.

Kötetei – a Bernády Házba is elhozott néhányat a szerző - A névadás öröme (1997) című, az azt követő Távolságtartás (2000), a Két szék között (2005), az Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz (2009), az Árkádia-féle (2009), a Zöld (2011) saját élmények feldolgozásából, vagy más költőkből ihletődve születtek, sok vers idézi valamelyik korai előd korának hangulatát. Nagy kedvencei Arany János és Pilinszky, köteteik mindig a zsebében lapulnak, hogy utazáskor, szabad percekben azonnal elővehetők legyenek. Jelenleg egy moldovai szerző írását fordítja – tudtuk meg Nagy Attila kérdezősködése nyomán, olyan szöveget, amely a kelet-európaiságot tükrözi, érdekes és nyers, moldáv, kábítószeres és irodalomrajngó fiatalról, cizelláltság nélkül, amely remélhetőleg a magyar fordításban is megmarad és azt kapja vissza az olvasó, ami az eredetit is jellemzi.

Nagy Attila a díjait is felsorolta Lövétei Lázár Lászlónak: a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díját, a Faludy-díjat, a Tehetséges Magyarországért Alapítvány díját, Látó Nívódíjat, Nizzai kavics-díjt, Radnóti-díjat.  Majd arra kérte meghívottját, olvasson saját írásaiból, ami többé-kevésbé sikerült is, hiszen az érzékeny lelkű költőt érzékenyen érintik a versek, a felidézett emlékek.

 Csiha Emese  hárfajátéka zárta a találkozót, majd a szerző dedikálta köteteit.