Tordán, a szerző otthonában is bemutatták Keszeg Vilmos néprajzkutató Aranyos-vidék című honismereti könyvét, amely ezúttal kimondottan az ifjabb generációhoz szól, arra ösztönzi, hogy ismerje meg minél alaposabban saját környezetét, hogy igazán otthon érezhesse magát az otthonában, és ennek érdekében faggassa sokat szüleit, nagyszüleit, szomszédait – így egyfajta családterápiás gyakorlat is megvalósulhat, ami szintén nem áll távol a szerző szándékaitól.

„Nem csak az iskolások forgathatják haszonnal és élvezettel, hisz ahogy a jó pap is holtig tanul, ugyanúgy mások is” - jelentette ki házigazdaként Nagy Albert lekipásztor, aki az ótordai református egyházközség gyülekezeti termében köszöntötte a közel száz főre duzzadt hallgatóságot.

A kötetet Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kolozsváron egyetemi oktató szerző tanártársa mutatta be, aki háromszékiként hangot adott annak a reményének, hogy a székelyföldi tömbmagyarság és az aranyosszékiek közötti kapcsolat szorosabbá válhat, és a bármilyen irányból érkező látogatókat sikerül rávenni arra, hogy ne csak Torda központjában álljanak meg egy pillanatra, és rohanjanak Torockóra, hanem fedezzék fel alaposabban az értékekben gazdag vidéket.

Az akadémikus ismertette a könyv szerkezetét: a fejezetek sorra világítanak rá Aranyos-vidék múltjára, a történelmi események hozadékaira, a természeti környezet és az épített örökség gazdagságára, a művészetek, a tudományos élet és a mindennapok zajlására, helyi szokások, néphagyományok, szólásmondások, találós kérdések, beugrató feladatok is helyet kapnak a kötetben. Minden település bemutatását színesíti képmelléklet, és valamennyi fejezet tartalmaz idézetet a szerző által készített interjúkból, az olvasó újabb és újabb izgalmas feladatot is kap. „Ezek nem csak az iskolásokat, de a felnőtteket is elgondolkodtajták” - vélekedett Pozsony Ferenc.

„Ez a kötet elő fogja segíteni az itt élő emberek önbecsülésének megerősödését” - mondta végül az összmagyar és európai néprajztudomány egyik legkiemelkedőbb, legismertebb, iskolateremtő tudósának sokoldalú, alapos munkájáról. Keszeg Vilmos is csatlakozott ehhez a reményhez, kijelentve, hogy bár azok az értékek, amelyeket könyvében felsorol: a múltéi, megőrizhetők mégis azáltal, hogy emlékezetben számon tartjuk, hisz az emlékezés a létezés egy formája. „Ne haragudjanak rám, ha a gyermekek komolyan veszik a feladatokat, és kérdezni kezdenek” - szólt a szülőkhöz, nagyszülőkhöz.

"Nyitott könyvet képzeltem el"

„Nem lezárt, befejezett könyvet akartam írni, hanem nyitott könyvet képzeltem el: megnyitom a fejezeteket, elmondom, amit tudok, fontosnak tartok, és a gyermekeket minden fejezet végén felkérem, hogy írják tovább ezt a könyvet” - fogalmazott a szerző. Ez a könyv mindenkit külön-külön akar megszólítani, hogy a maga települését fedezze fel: kérdezze ki nagyszületi a világháborúkról, lapozza fel a régi albumokat, és hallgassa meg a család történeteit, nézze meg a temetőben a sírjelek sajátosságait, próbálja számbavenni a honos növényzetet, tanulja meg temploma harangjának feliratát, az ősi mesterségek szerszámainak neveit stb.

Jól használható lenne a könyv akár egy Iskola másként héten, de pedagógusokat, lelkészeket, önkormányzati képviselőket és öszönözhet arra, hogy megismertessék a fiatalokkal a településük jellegzetességeit – hiszen a médiának köszönhetően otthon vagyunk a nagyvilágban, de vajon otthon vagyunk-e az otthonunkban, ismerjük-e, szeretjük-e, büszkék vagyunk-e rá, teszi fel a kérdést a szerző.

Keszeg Vilmos ezúttal lemondott a tudományos írásformáról, és azon a nyelven szólal meg, amelyet mintegy tíz év alatt kísérletezett ki a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Cimbora ifjúsági lap hasábjain, ahol rendeszeresen gyakorolja, hogyan lehet gyermekeknek írni. Teszi mindezt azért, mert valóban fontosnak tartja, hogy az a tudás, amely elmagányosodó világunkban már nem adódik át genercáióról generációra, ne süllyedjen tovább, hanem kerüljön felszínre: „Szálljunk ki a fotelből, számoljunk le a fogyasztói magatartással, és kezdjünk el a gyermekeinkkel, az unokáinkkal és a szomszédainkkal beszélgetni”.