Balázs Imre József költő, író, műfordító, irodalomtörténész és egyetemi tanár legújabb verseskötetét mutatták be kedden a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban. A szerzővel Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke beszélgetett Jungról, Freudról, álmokról, gépteremről, szürrealizmusról, utazásokról, vidrabőr kabátról.

A Jung a gépteremben álomból született, az álom azonban valódi: maga Balázs Imre József álmodta 2009-ben. Az álombeli gépteremből és az álmokat hivatásszerűen boncolgató Carl Gustav Jung alakjából állt össze végül az emberi és gépi elemet összekapcsoló cím.  

„Történt velem néhány dolog az elmúlt 5 évben, amitől Jung egyre fontosabb lett” – magyarázta a szerző: „Az első versnek például egy részét tényleg megálmodtam.” A pszichoanalízis két nagy letéteményese közül Jung áll közelebb hozzá, mondta, és el is mesélt egy történetet Freud és Jung közös utazásáról a kétfajta gondolkodásmód különbözőségének szemléltetésére.

Aki fura dolgokat álmodik, az ébren jó eséllyel pszichoanalitikusokat és szürrealista irodalmat  kezd olvasni. Majd szürrealista könyvet ír, a szürrealizmus poétikája nélkül. Ez utóbbi jellemzést maga a költő fogalmazta meg szerver-kék kötetéről.

„Azt, hogy vannak archetípusok, Jung nem kitalálta, hanem megfigyelte. Nagyon különböző emberek, más-más élethelyzetekkel és kulturális háttérrel, ugyanazokról a dolgokról számoltak be neki.” A kollektív „mi” irányából evez át a szerző a személyes hang felé, külső és belső utazásai párhuzamosan ihletik meg. „Sokat utaztam az elmúlt öt évben, voltam Párizsban, Rómában, Helsinkiben, Marseille-ben, és ez csak első látásra tűnik nagyon különbözőnek az álombeli úttól. Belső és külső utazás nagyon hasonló funkciót tölthet be” – vélekedett B.I.J.  

 „Nem látszik rajtam, de elég konkrét vagyok.” (Balázs Imre József)

A vidrák költője szerint téves ellentétet feltételezni ember és természet között. Az oppozíció az ember és a gép között van, habár a mai ember hajlamos úgy gondolni magára, mint gépre. A tudatgép megtiszítása például éppen erről szól. 

A tudatgép megtisztítása

Bár látszólag nem használja semmire,
szüksége van a semmire.
Feltölti magát vele,
vagy a véletlennel, ami felkeresi épp –
Olyan félórákat hagy ki magából,
amiket máskor, másképpen soha,
s mindezt nem tervszerűen és nem tudatosan;
lecsatlakozik a tudatáramról,
kikapcsolja a tudatgépet,
bekapcsolja a semmit,
megtisztogatja a tudatcsatlakozókat.