Egyre kevesebben fogyasztják a magas kultúrát, csökken azok száma, aki pénzt áldoznak a nyomtatott olvasnivalóra – erről értekezett szerda délután Marosvásárhelyen Károlyi Csaba, az Élet És Irodalom főszerkesztő-helyettese, irodalomkritikus, egyetemi tanár, aki a Művészeti Egyetem diákjainak és tanárainak beszélt a kulturális újságírásról.

Az előadó leszögezte, hogy a magyarországi kulturális újságírásról nem tud átfogó képet adni, egy hetilap szerkesztőjének szemszögéből láttatja a mai helyzetet. Magyarországon, ahogy más kelet-európai országokban, a kultúra nem tud megélni a saját lábán, a folyóiratok, könyvkiadók és más kulturális termékek támogatásból, többnyire állami támaogatásból léteznek és ez nem a saját hibájuk. Ebben a térségben ugyanis még nem alakult ki az a polgári réteg, amely igényli is és anyagilag is támogatja a magas kultúrát. Míg a múlt rendszerben olcsón lehett hozzájutni a kultúrához, ma ugyanez nem érvényes, így egyre kevesebben áldoznak a színvonalas lapokra, a nyomtatott sajtóra, a könyvre.

A cenzúrát mára felváltotta a pénz hatalma, a piaci helyzetet pedig a kapitalista országokban a közszolgálati rádió- és tévéadókkal kompenzálják – magyarázta, majd hozzátette, hogy Magyarországon nem működik a közszolgálatiság, a közszolgálati sajtó pártfeladatokat lát el. A térvesztés másik oka az internet, ahol ma már majdnem minden megtalálható. „Ami fent van az interneten, az létezik, ami ott nem található meg, az nincs” – parafrazálta tanítványait Károlyi Csaba. Az internet rengeteg pozitívummal rendelkezik, nagyon gyors, interaktív, ám sokszor felszínes, vagy téves információkat tartalmaz. Gyorsaságban nem vehető fel vele a verseny, igényességben igen. Az ÉS-nek 40 ezer követője van a facebookon, ami azért is fontos, mert eseményekre, évfordulókra hívja fel a figyelmet, tájékoztatja az olvasókat. A lap internetes változata egyébként fizetős, aki a nyomtatott változatra előfizet, az olvashatja az interneten is.

„Mit tehet a kulturális sajtó?” – tette fel a kérdést az előadó, aki szerint „valami finom, differenciált szolgáltatást” adhat, olyasmit, amit máshol nem kaphat meg az igényes kultúrafogyasztó, aki ezért hajlandó fizetni. Ám minél magasabb a szint, annál kevesebben fizetnek érte. „Akinek pénze van, az nem fogyaszt magas kultúrát, aki fogyasztana, annak nincs rá pénze” – vélekedett Károlyi, aki előadásában kitért a napilapokra is, azok kulturális rovatára, színház- és filmkritikára, könyvrecenzióra, arra, hogy a magyar irodalom még mindig sokkal elérhetőbb a széles rétegek számára, mint a zene vagy képzőművészet. Magyar nyelvből és irodalomból ugyanis mindenki leérettségizik, ez az egyetlen olyan művészeti ág, amelyhez már az iskolában érteni kell – magyarázta. Ezért azok a szerzők, akik zenéről, képzőművészetről írnak, többnyire ezeken a területeken némi alapképzéssel is bírnak. Megmarad a kérdés, hogy aki egy koncertről ír kritikát, annak kell-e tudnia kottát olvasni?