Szávai Géza „Akik átvisznek a hegyen” című drámájának ősbemutatójával ünnepelte a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata január 22-én, csütörtökön este a Magyar Kultúra Napját. A színház underground termében tartott előadást követően egy történelmi visszatekintőre is sor került, Novák Zoltán Csaba töténész Szávai Gézával beszélgetett arról a korszakról, amely a darabban megelevenedik.

A dráma központi figurája egy erdélyi magyar szegényparaszt, aki nem hajlandó beállni a kollektívbe, foggal-körömmel ragaszkodik földecskéjéhez, valamint két szekus, akik szintén magyarok, ám viselkedésükkel is és szóhasználataikkal is igyekeznek minél inkább beilleszkedni a rendszerbe. Szávai Géza saját regényéből adaptált színpadi műve valós történeten alapszik: Molnár Vencel, a szegényparaszt valóban létezett, ahogy a szekusok is léteztek és magyar nemzetiségűek voltak, hogy jobban, eredményesebben meg tudják törni a magyar közösség ellenállását.

Novák Zoltán, aki a történész szemüvegén át nézte az előadást, arra hívta fel a figyelmet, hogy a való életben is úgy volt, hogy két szekus „dolgozott”, győzködte az embereket, a jó rendőr-rossz rendőr pszichológiai elvét követve. Az egyik az úgynevezett „jó”, a másik a durva és egymást kiegészítve, hol az egyik, hol a másik próbálta „jobb belátásra bírni” a kiszemelteket. Ez a kettősség nem volt tudatos a regény megírásakor – mondta Szávai Géza, ugyanis egy konkrét esetről van szó. Szávai elmondta, a kollektivizálás az ő gyerekkorában emberek millióinak változtatta meg az életét. A regényt még Bukarestben írta a szerző 1986-ban, amikor A Hét munkatársaként dolgozott. A küsmödi születésű, jelenleg Budapesten élő Szávai könyvét román nyelvre és oroszra is lefordították, érdekesen oldva meg azokat a nyelvi sajátosságokat, amelyek a magyarban olyan korszakot jellemzően csengenek. Például, ami a magyar eredetiben románul hangzik el, mint a „mama dracului”, „vigilență”,  „dolce vită”, „organizare”, „incultă” – az a román fordításban oroszul jelenik meg.

A darabban a két szekus arra próbálja rávenni Molnár Vencelt, hogy lépjen be a November 7 nevet viselő kollektívgazdaságba. Mivel próbálkozásaik eredménytelenek, elindulnak vele Bukarestbe. Az úton történő beszélgetésekből, eseményekből kerekedik ki az akkori világ, a hatvanas évek sajátosságai.