Aki 2014-ben színházalapításra vetemedik, nagyon bátor – hangzott el a Spectrum Színház avatóünnepségén csütörtökön este Marosvásárhelyen. Az új kulturális létesítményt és a közönséget Kovács Levente köszöntötte, megosztva gondolatait a „színházcsinálásról”, majd Móricz Zsigmond Boszorkány című drámáját tekintették meg a nézők Török Viola rendezésében.

A Rózsák tere 13. szám alatt a Mészáros-közből belépve a frissen festett épület illata fogadja a látogatót. Az előtérben ruhatár, büfé, a pincérek pezsgővel kínálnak. Szinte mindenki ismer mindenkit a jelenlevők közül. Megnyílik a nézőtér ajtaja és kíváncsian vonulnak az emberek a színházterembe. Néhány évvel ezelőtt mozi működött itt, aztán – már senki sem emlékszik pontosan, hogy mikor – bezárt. „Büdösség és szemét volt, amikor bejöttünk ide, rothadásnak induló padló, összetört padok, penészes falak” – mesélik azok, akik jelen voltak az átalakítás első pillanataiban. Most egy 90-100 férőhelyes, emelkedő nézőtér fogad, szemben a színpad. Ha majd úgy kívánja egy előadás, egy másik produkció, lehet változtatni a nézőtéren, a színpadon.

Elsőként Szélyes Ferenc lépett a közönség elé és mondta el Weöres Sándor Vers a színházról című költeményét. Őt követte Kovács Levente (képünkön) ünnepi beszéde. Vannak, akik energiájukat, idejüket, pénzüket színházcsinálásba fektetik – mondta, hozzátéve, hogy ez nem idegen, de nem is gyakori. A színházi rendező, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem volt tanára ünnepi beszédében visszatekintett azokra a nagy személyiségekre, akik színházat alapítottak. Őry Filep István kolozsvári színész tervezetet nyújtott be az Erdélyi Nyelvművelő Társasághoz egy Marosvásárhelyen létesítendő színház tárgyában. Ezt 1794. május 27-én adta be, de választ nem kapott a kormányszéktől.  A Spectrum Színház sem kapott támogatást, a befektető, Török István önerőből hozta létre azt – vont párhuzamot Kovács Levente a 220 évvel ezelőtt történtek és a jelen között. Kemény János báró vagyonát áldozta a kolozsvári színházra, majd Marosvásárhelyen tevékenykedett a színházalapításnál – mondta. „Shakespeare óta tudjuk, hogy a színház: vállalkozás” – tette hozzá, utalva arra, hogy a gyógyszergyárat működtető vállalkozó a színházzal egy újabb vállalkozásba vágott. Arra is kitért a rendező, hogy Törökék Németországból jöttek haza, de van olyan a színészek között, aki Amerikából tért vissza Marosvásárhelyre, vagy Budapestről, illetve olyanok, akik az egyetem padjaiból kilépve szerződtek el a Spectrumhoz, illetve olyanok is, akik 40-45 éves tapasztalattal a hátuk mögött most az új társulatnál folytatják színészi pályájukat. „Fontos gyógyszer a színház, kérem, fogyasszák” – zárta beszédét Kovács Levente.

A tavaly alakult, ma már saját székhellyel rendelkező Spectrum Színház más, mint a többi: a megszokottól eltérő, egyedi, eredeti és független. Célkitűzése, hogy teret biztosítson a szabad művészi kibontakozásnak és kísérletezésnek – olvasható a színháznyitó alkalmából a sajtónak kiküldött közleményben. Móricz Zsigmond Boszorkány című, már-már feledésszámba ment drámájának vezérfonala Báthori Anna és Bethlen Gábor szerelme. Az előadásban Varga Brigitta, Kovács Károly, Badics Petra, Nagy Beáta, Kinda Szilárd, Szélyes Ferenc és Szász Anna lép színpadra. A zenét Könczei Árpád, a koreográfiát Benő Barna és Kinda Boglárka jegyzi, a jelmez Szélyes Andrea munkája. Rendező: Török Viola.