"Ami nekünk van, attól még boldogak is lehetnénk"

Ismét tart Erdélyben előadásokat Vujity Tvrtko, olyan témákat érintve, mint a világ utolsó magyar hadifoglyának hazatérése, Kim Ir Szen üvegkoporsója, vagy a világhírű 3-as szektor. Az TV2 Naplójának riportere interjút adott a maszol.ro-nk, amelyben háromszéki kötődéseiről, a "legkeletibb magyar faluról" és egyebekről kérdeztük.

Erdélyi előadás-turnéjának kiindulópontja, hogy gyakran szomorkodunk. Ön szerint mi ennek az oka?

Tény, hogy felmérések szerint a magyar a világ egyik legpesszimistább népe, ugyanakkor én arra próbálom meg ráébreszteni az embereket, hogy ami nekünk van, attól akár mi még boldogok is lehetnénk. Bizonyára rengeteg történelmi, politikai és szociológiai magyarázata van a borúlátásunknak, ám én arra tettem fel az életemet, hogy hitet, erőt és elszántságot próbáljak meg közvetíteni. Előadásom legelső mondata így hangzik: kérem, hogy két óra múlva is csak az tapsoljon, aki erősebben megy ki a teremből. Majd meglátod, hogy mi történik... A csoda közöttünk van, csak észre kell vennünk.

Azt is mondja viszont, hogy nincs okunk a borúra, sőt örömre több okunk marad. Milyen történetekkel, tanulságokkal készül a közönség számára?

Lebilincselően izgalmas estét ígérek. Körbeutazzuk a Földet Észak-Koreától a Szaharáig, a világ legidiótább diktatúrájától egy aprócska kis faluig, ahol igazi csodák történnek. Megismerhetik a világ legerősebb akaratú emberét, a lehetetlent is elérő kislányt, a valóra vált álmokat és elfeledett titkokat. Két órát utazunk majd, ám az utolsó negyed órában már megérkezünk. Az utolsó percek már nem rólam szólnak, hanem azok vágyairól, álmairól és akaratáról, akik eljönnek. Nem árulhatom el a titkot, ám annyit elmondhatok, hogy ekkor sötét lesz a teremben, mégis, az elérhetetlen csoda kézzelfoghatóvá válik, majd meglátják. 

Nagymamája háromszéki születésű. Mennyire ismeri a falut, a környéket, kötődik Háromszékhez?

Hosszú kutatás után két éve tudtam meg, hogy régen meghalt, imádott nagymamám nem Kapus Máriaként szülenett, hanem Réthi Máriaként, nem Kispesten - ahogy egész életemben tudtam-, hanem Ozsdolán. Hosszú kutatómunka után jutottam bizonyos ígéretes szálak nyomára, ám az ottani polgármester, jegyző és mások segítsége nélkül valószínűleg nem mentem volna semmire. Két éve aztán átölelhettem unokatestvéreimet, unokanagybátyámat, akiknek először kiesett a bögre a kezükből, amikor kiderült, hogy Vujity Tvrtko egy maroknyit székely és még a rokonuk is. A faluból elkerült Réthi Mária sorsáról ők sem hallottak korábban. Minden évben visszajárok Ozsdolára, tavaly egy nagy értékű magyar könyvtárat vettem a falunak, illetve annyi iskolai füzetet és tanszert, hogy az évekig elég lesz a helyi iskolának. Egy történelmi adósság lassan kiegyenlítésre kerül, és persze, hogy idén is megyek Ozsdolára.   

Hogyan szerzett tudomást Oituzról, milyen tapasztalatokat szerzett a "legkeletibb magyar faluról"?

Két helyről is hallottam mendemondát a kelet felé induló csángókról, ugyanakkor éreztem, hogy ez a történet nincs teljességével feldolgozva, bemutatva, megismertetve a széles közvéleménnyel. Elkezdtem összerakni az apró mozaikdarabokat azokkal az információkkal, amiket felkutattam. Meglepett és megdöbbentett, hogy szinte senki sem hallott a tenger mentén élő magyarokról, elhatároztam hát, hogy kutatom történetüket és be is mutatom a nagyközönségnek. Örülök, hogy a végén sikerült kirakni a mozaikokat és sok millió ember tudomást szerezhetett a tenger partján élő csángómagyarokról.  

Mit gondol, miért fontos bejárni a világot, vagy legalábbis tudni arról, mi történik más országokban? Hogyan változik az ember nézőpontja a saját szűkebb környezetéről?

Na ez az a tökéletes kérdés, amire egy válaszom van: találkozzunk Kolozsváron, Brassóban és Szovátán, és elárulom a választ, a titkok csodáját, a csodák titkát!

Kapcsolódók

Kimaradt?