A Kemény János Művelődési Társaság csütörtök esti vendége volt Szászrégenben a Diakóniai Ifjúsági Otthon tanácstermében Sebestyén-Spielmann Mihály marosvásárhelyi történész, aki Barcsay Ákos erdélyi fejedelemről és koráról tartott előadást.

Böjthe Lídia, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke és mindense évek óta fő szervezője Szászrégenben a művelődési rendezvényeknek. Terveiről beszélve a maszol.ro-nak elmondta, legközelebb Áprily-megemlékezésre kerül sor, de készülnek egy író-olvasó találkozóra is a novemberi marosvásárhelyi könyvvásár idején, Kodály-estre, a Magyar Kultúra Napjának megünneplésére.

Sebestyén Spielmann Mihály visszatérő meghívott Szászrégenben, csütörtök este a zömében magyar- és történelemtanárok előtt beszélt a kora-újkori Erdély legnehezebb korszakában uralkodott Barcsay Ákosról.

Barcsay 1658-1660 között II. Rákóczi Györgyöt váltotta az uralomban, majd őt váltotta ismét II. Rákóczi György, aki ragaszkodott a hatalomhoz. Az ebből adódó konfliktusok kezeléséhez nem volt elegendő Barcsay diplomáciája, taktikája, kormányzati ereje és főleg hadereje. Többször is lemondott a trónról, utoljára Kemény János javára 1660 szilveszterén a szászrégeni országgyűlésen, ám Kemény János nem bízott benne és meggyilkoltatta.

A fejedelem 1610 körül született Hunyad megyében Nagybarcsán, szerény kisnemesi csakádban, de sikerült feltörekedniük és a jövendő fejedelem a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári akadémián tanult. „Úgy tűnik, kiváló diplomáciai készségekkel rendelkezett, hiszen számtalan alkalommal járt követségben a töröknél Temesváron, Budán, talán még Isztambulban is és a két román vajdaságban, amelyek nyelvét még otthonól ismerte. Hunyad megyei főispán lett, majd karánsebesi bán, I. Rákóczi György feltétlen híve" – részletezte az előadó Barcsay emelkedését a ranglétrán.

Az előadásnak az adott különös hangsúlyt, hogy a történtek egy része épp a környéken, Szászrégenben és Görgény várában játszódott le, illetve Marosvásárhelyen. A krónikák szerint Barcsay Ákost Szászrégenhez közel, Kozmatelkén gyilkolták meg Kemény János fejedelem parancsára és Felső-Répán hantolták el. Exhumálását a Magyar Történeti Társulat kezdeményzésére 1906-ban végezték el és temették méltó helyre.

Az előadást követően arra hívta fel egy résztvevő a figyelmet, hogy nemrég egy dévai nyugdíjas éhségsztrájkot folytatott, mert szerinte Déva vára soha nem volt a Barcsayé és kérte, hogy töröljék a dévai Barcsay-emlékmű szövegéből a Déva vára tulajdonára vonatkozó sorokat.

Kérése meglehetősen abszurd és a történelmi tények félreértésén alapul – szögezték le a beszélgetésen.