Szabó Miklós, Simon Zsolt és Szögi László Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849-1919 között című, a Mentor Könyvkiadó gondozásában megjelent, kétkötetes művét ismertették hétfő este Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A könyvet Szabó Miklós, Simon Zsolt, Pál-Antal Sándor és Gálfalvi Ágnes mutatta be.

Az erdélyiek külföldi egyetemjárását tárgyaló sorozat negyedik darabja a frissen megjelent könyv, amely egy részletes bevezető tanulmányt tartalmaz, bemutatva a külföldi egyetemjárás irányát, méreteit és sajátosságait, azokat a jellegzetességeket, amelyek ezekből következtethetők. A gyűjtés, nemzetiségi hovatartozás nélkül, a teljes Erdélyt átfogja, a felkutatott diákok – közel tízezer személy, ábécé sorrendben – életrajzi adataival, tanulmányaik helyével és idejével, élettörténetük fontosabb állomásaival, értékelhető adatokkal áll a történészek, kutatók, helytörténészek rendelkezésére.

Hét év munkája a kötet, amelyben a gyűjtés oroszlánrésze Szabó Miklós kutatásain alapszik, amelyhez Szögi László, a budapesti egyetemi könyvtár igazgatója, értelmiségtörténész a különböző európai egyetemekre beiratkozott erdélyiek adatait adta hozzá. A kiegészítéseket, a szerkesztést Simon Zsolt akadémiai kutató végezte. Adattár, kollektív alkotás – hangsúlyozta Pál-Antal Sándor, a kötet ismertetője, aki arra is kitért, hogy ez az adattár csupán kiindulási pont az értelmiségtörténet kutatásában. A kötet 1919-el zárul, a további adatgyűjtésre Szabó Miklós a fiatalabb kutatókat kéri fel.

Szabó Miklós (képünkön) arról beszélt, hogy az efféle kutatások azt mutatják meg, mekkora tudásvagyonnal érkeztek haza az erdélyi peregrinusok az egyetemekről, a külföldjárásból és mit hasznosítottak ebből Erdély gazdasági, társadalmi, kulturális felvirágoztatásában. Az itt bemutatott 70 esztendő intellektuális szempontból összefüggésbe hozható a korszakban bekövetkezett információ-robbanással, ugyanis míg a korábbi korszakokban, az előző négy kötetben, 2-3 ezer egyetemjáró adatait sikerült felfedezni és a kutatás számára hozzáférhetővé tenni, addig ebben a korszakban a külföldi egyetemjárás már-már tömegessé válik, nem csupán a szászok körében, hanem a magyarok, a románok, a zsidók számára is. Míg a korábbi korszakokban az adatok szegénységével találkoztunk, most az adatok bősége áll rendelkezésünkre, ezért a kutatónak szűkítenie kellett, csak a legszükségesebb adatokat rögzítette a kötet számára. Ugyanakkor új forrásokat is be lehetett vonni, mint a sajtót, az egyetemi kiadványokat, a nyomtatott anyagot, az internetet, úgy, hogy egyelőre le is mondtak a levéltári adatok felkutatásáról. A kötetet a laikus is haszonnal forgathatja, ugyanis számos szellemi nagyságunk, a két világháború között működő értelmiségi, politikus, egyetemi tanár, egyházi vezető egyetemi tanulmányait ismerheti meg.

A jövő feladatai között Szabó Miklós a mélységi kutatást jelölte meg, azaz az értelmiségi pályák további alakulását az egyetemjárást követően, valamint azoknak a bevonását a kutatásba, akik nem erdélyiként az erdélyi művelődés és tudományos életet gazdagították.

Szabó Miklós a kötet szerkesztésében ugyanazokat az elveket és gyakorlatot folytatta, amelyet még annak idején, az 1970-es években Tonk Sándor honosított meg a peregrinusok első kötetében.